El akarhatták rabolni az amerikaiak a szovjet űrállomást

A Szaljut-7

1985-re a Szaljut-7 űrállomás használhatatlan állapotba került. A rendszerei leálltak, elkezdett bukdácsolni a világűrben, a földi irányítás elvesztette vele a kapcsolatot. A szovjet szakemberek attól tartottak, hogy a 20 tonnás monstrum irányítatlanul zuhan majd a Földre, és egy nagyvárosban csapódik be. Ezért a Szojuz T-13 űrhajóval két kozmonautát küldtek a lefagyott Szaljut 7-re, hogy megmentsék a lezuhanástól. Felmerült az is, hogy a szovjetek azt akarták megakadályozni, hogy az amerikaiak a Challenger űrrepülőgéppel megkaparintsák, és a Földre hozzák az űrállomást.

Mentőakció a fagyban

1985. június 8. Két kötött sapkás, vastag téli melegítőbe öltözött űrhajós dolgozik kesztyű nélkül egy hideg és sötét fémhengerben, 350-400 kilométerrel a Föld fölött. A hengerben mindent zúzmara borít.

A rendszerek szó szerint lefagytak, az űrállomás halott.

A 43 éves Vlagyimir Dzsanyibekov és Viktor Szavinih ebben az élettelen térben azon küszködik, hogy megakadályozza a 20 tonnás test kontrollálatlan lezuhanását.

Szavinih és Dzsanyibekov a civil téli sapkáikban a fagyos Szaljut-7 fedélzetén Forrás: astronomy.com

A két űrhajós rendszeresen visszalebeg a Szojuzba, hogy felmelegedjen. A földi orvosi team így is aggódva figyeli őket, mert Szavinih belázasodott. De a munka nem állhat meg, különben a több milliárd dollár értékű űrállomás menthetetlenül lezuhan.

Így kezdődött

Az űrállomás 3 évig problémamentesen üzemelt. A gondok 1985. február 11-én, éjfél után kezdődtek, amikor az irányítók feszültségingadozást észleltek a két küldetés között üresen, robotpilótával repülő Szaljut-7 fedélzetén. A rendszer a túlfeszültség elleni védekezésül leállította az elsődleges kommunikációs rendszert. Mivel a tartalék rádórendszerek működésbe léptek, az irányítók nem tartották súlyosnak a helyzetet. Mivel épp lejáróban volt a 24 órás szolgálatuk, a szolgálati jegyzőkönyvbe bejegyezték a hibát, azzal, hogy

a következő váltás irányítói hívják a kommunikációs rendszer tervezőit és javíttasák ki a hibát.

A Szaljut-7 űrállomás Forrás: spinor.com

Az őket váltó irányítók azonban figyelmetlenségből vagy tévedésből saját maguk megpróbálták aktiválni az elsődleges rádióadót, mire az űrállomás elektromos rendszere több ponton zárlatos lett, ami most már a teljes kommunikációs rendszer leállását okozta.

A Szaljut-7 éjjel 1 óra 21 perckor elnémult és többi semmilyen rádiójelre nem reagált.

Lemondjanak az űrállomásról vagy mentsék meg?

A szovjet űrprogram vezetői kellemetlen helyzetbe kerültek. Hagyhatták volna a Szaljutot, és mondhatták volna, hogy egy év múlva úgyis fellövik az új generációs űrállomást, a Mirt. Így viszont a teljes űrpogram egy évet csúszott volna, a Szaljutra már betervezett repüléseket és kísérleteket törölni kellett volna.

Nem is beszélve a politikai következményekről, vagyis hogy az amerikaiak – akik sikerrel elindították Space Shuttle-programot –, újra megelőzik majd a szovjeteket az űrversenyben.

Így nem maradt más hátra, mint egy javítócsapat felküldése a Szaljutra. Azonban mire idáig jutottak, már mentőcsapatnak kellett hívni az expedíciót, mert kiderült, hogy a Szaljut lassan, de biztosan közelít a Föld légköréhez, és előbb-utóbb lezuhan.

Ki repüljön?

Az űrhajósok kiválasztása nem volt egyszerű. Összesen három kozmonauta jöhetett szóba pilótaként, mert egyértelmű volt, hogy a repülés legnehezebb része a dokkolás lesz. Normál esetben maga az űrállomás küldi az adatokat az űrhajónak az automatikus dokkoláshoz, de a Szaljut rádiórendszerei nem működtek.

Az irányítatlan, minden irányban össze-vissza pörgő Szaljutot kellett manuális megközelíteni és kézzel vezetve összekapcsolódni vele. Egy ilyen műveletet végig manuális irányítással még soha senki nem próbált meg az űrkutatás történetében.

Vlagyimir Dzsanibekov volt a legtapasztaltabb a három jelölt közül, és ő egyszer már kénytelen volt az utolsó pillanatban átvenni az irányítást a számítógéptől, így az egészségügyi problémái ellenére őt választották pilótának. Igaz, az orvosok maximum 100 napot engedélyeztek neki az űrben ezen a küldetésen.

Viktor Vaszinih és Vlagyimir Dzsanyibekov a Szojuz-űrhajóban Forrás: Spacefacts.com

A fedélzeti mérnöki lista ennél is rövidebb volt: egy főből állt.

Különböző szempontok miatt gyakorlatilag csak Viktor Szavinih lehetett a másik űrhajós.

A két kozmonauta megkezdte a felkészülést az útra, a mérnökök pedig a Szojuz-űrhajó módosításán dolgoztak, pl. kiszerelték a harmadik ülést, hogy a kétfős mentőcsapat több élelmet és szerszámot, javítóanyagot vihessen magával.

A szovjet Apollo-13

Dzsanyibekov és Szavinih két nap utazás után került látótávolságba a Szaljuttal. A dokkolás a vártnál hamarabb sikerült, Dzsanyibekov zseniális érzékkel vezette a Szojuzt, és bizonyította, hogy bármilyen űreszközök között lehetséges a manuális kapcsolódás.

A Szaljut-7 a megközelítéskor Forrás: Astronomy.com

Az űrhajósok azonban már ekkor szembesültek a Szaljut súlyos helyzetével, ugyanis

semmilyen visszajelzést nem kaptak az űrállomástól a dokkolásról, vagy a belső nyomásról, így csak „érzésre" tudták meghatározni, hogy biztonságosan rákapcsolódtak-e a Szaljut-7-re.

Az űrállomás némasága miatt nagyon óvatosan kezdtek hozzá a három zsilipajtó nyitásának. Az irányítás lépésről-lépésre, centiről centire engedélyezte a búvónyílások nyitását, nehogy robbanás történjen és kihermetizálódjon az űrhajó.

Dzsanyibekov: A nyomás 700 mm. A csökkenés 20-25 mm volt. Kiegyenlítettünk. Nyitjuk a búvónyílást.
Irányítás: Hallotok sziszegést? Kicsit mozgasd meg a zárófedelet.
Dzsanyibekov: Oh, érzem az otthon ismerős illatát... Nyitom a zárófedelet. Sziszeg. A nyomás 714 mm.
Irányítás: Van keresztirányú áramlás?
Dzsanyibekov: Igen.
Irányítás: Akkor, ha készen álltok, bemehettek.
Dzsanyibekov: Készen állunk, nyitom a zárat... Nyitva.
Irányítás: Első benyomás? Milyen a hőmérséklet?
Dzsanyibekov: Gyerekek, itt mindent zúzmara borít és nagyon hideg van.

Az űrhajósok már a megközelítéskor, a napelemtáblák félig nyitott pozíciójából is látták, hogy bőven lesz munkájuk, de most szembesültek ennek a fizikai nehézségeivel. Az űrállomás teljes elektromos rendszere leállt, ezért bent majdnem mínuszok fogadták őket. Minden berendezés olyan hőmérsékletre hűlt, amire nem tervezték őket a mérnökök.

Nem lehetett tudni, mennyire károsodtak a rendszerek, és hogy vajon egyáltalán biztonságos-e a Szaljuton tartózkodni.

Szavinih úgy írt erről a naplójában, hogy

mintha egy elhagyott, régi házba léptünk volna be. A csend nyomasztóan dobolt a füleinkben.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!