Új esélyt kaptak a vadonban már kihalt kék aramakaók

A Spix ara teljesen kipusztult az eredeti élőhelyén

Az égszínkék testű, szürke fejű Spix-ara (Cyanopsitta spixii) jövője húsz évvel ezelőtt nem is nézhetett volna ki borúsabbnak. A jellegzetes kék aramakaók utolsó tagja évekkel ezelőtt eltűnt a vadonból, és már csak néhány tucat madár maradt a gyűjtők ketrecében. A Cyanopsitta spixii kilátásai így enyhén szólva is komornak számítottak.

Valamennyi madár túlélte az első hónapot

Egy figyelemre méltó nemzetközi mentési projektnek köszönhetően a Spix arák visszatértek a vadonba. Egy csapat madár most szabadon szárnyalhat régi élőhelye, Brazília felett, miután egy hónappal ezelőtt szabadon engedték őket. Az év végén a természetvédők több madarat is visszaengedtek és remélik, hogy a papagájok jövő tavasszal már elkezdenek szaporodni is.

A projekt rendkívül jól halad; majdnem egy hónapja engedtük szabadon a madarakat, és mindegyik túlélte

– mondta Tom White biológus, az Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Szolgálatának munkatársa és a mentési projekt műszaki tanácsadója a The Guardian online portálnak. – Csapatként viselkednek és kiengedésük helyének közelében tartózkodnak, miközben kezdik kóstolgatni a helyi növényzetet; minden olyan jól megy, ahogy csak lehetséges.

A fogságban való szaporítási módszereknek köszönhetően jelenleg már 180 példányt tartanak számon e súlyosan veszélyeztetett faj egyedeiből Forrás: Pinterest

A Spix ara – amelyet Johann Baptist Ritter von Spix német biológus tiszteletére neveztek el, aki először 1819-ben gyűjtött be egy példányt – a 19. században kezdődött kettős környezeti csapás áldozata lett.

Ahogy a földművelés elterjedt Dél-Amerikában, a papagáj élőhelyét, a Brazília északkeleti részén található, caatinga néven ismert cserjés és töviserdő területét túllegelték a kecskék és más állatok.

A föld olyan erősen erodálódott, hogy a madarak egyedszáma fokozatosan csökkent.

A számbeli veszteségnek nagyon szerencsétlen másodlagos hatása volt

– mutatott rá White. – Amint egy állat veszélybe kerül, a gyűjtők máris szeretnének egyet maguknak; ez történt a Spix arával is, így a faj teljesen megritkult.

A papagájok jövője kilátástalannak tűnt, amíg egy animációs film fel nem keltette rájuk a figyelmet: a 2011-ben bemutatott Rio című alkotás egy háziasított hím Spix ara, Azúr sztoriját mutatja be, akit Rio de Janeiróba visznek, ahol találtak egy nőstény példányt, és hogy megakadályozzák a kék aramakaók kihalását. Ahogy arra a szakemberek rámutattak, ezek a filmek kulcsfontosságúak ahhoz, hogy a globális közönség számára felfedjék a fajt fenyegető veszélyeket.

A modern genetikát használták a szaporítás során

Michel Temer, Brazília akkori elnöke 2018-ban aláírt egy rendeletet, amely az északkeleti Bahia államban létrehozott aramakaó-menedéket, ahol a világ különböző pontjain élő, magángyűjteményekben élő papagájok segítségével indítottak egy tenyésztési programot.

A modern genetika növekvő kifinomultsága szintén fontos szerepet játszott a Spix ara megmentésében

– magyarázta White. – Amikor egy nagyon kis túlélő populációból próbálnak egy állatot szaporítani, a beltenyésztés valódi probléma lehet.

A Spix ara teljesen kipusztult az eredeti élőhelyén Forrás: Wikimedia Commons

Hozzátette: ezúttal azonban a madarak genetikai státuszának ellenőrzésére használt technikák meglehetősen kifinomultnak bizonyultak, ami lehetővé tette a tenyésztők számára, hogy körültekintően párosítsák a madarakat.

A mesterséges megtermékenyítés végül megkönnyítette a madarak utódnemzését is.

Ennek eredményeként mostanra már több száz Spix-arát tenyésztettek fogságban, és közülük nyolcat Bahiába vittek júniusban, ahol szabadon bocsátották őket. A rádióadókkal ellátott madarakat most folyamatosan megfigyelik és decemberben újabb tizenkét példányt engednek szabadon a vadonban.