Elképesztő gravitációs szörny rejtőzik a szomszédságunkban

VFTS 243 This artist’s impression shows what the binary system VFTS 243 might look like if we were observing it up close. The system, which is located in the Tarantula Nebula in the Large Magellanic Cloud, is composed of a hot, blue star with 25 times the
Ez a művészi ábrázolás a VFTS 243 kettős rendszer közelképét mutatja be. A Nagy-Magellán-felhőben, a Tarantula-ködben található rendszert egy 25 naptömegű, forró kék csillag és egy legalább 9 naptömegű fekete lyuk alkotja. A képen a kettős tagjai nem méretarányosak: valójában a kék csillag 200 000-szer nagyobb a fekete lyuknál
Vágólapra másolva!
Egy, már több feketelyuk-felfedezés cáfolásáról híres, nemzetközi szakértőkből álló csapat a galaxisunk egyik szomszédjában, a Nagy-Magellán-felhőben talált egy csillagtömegű fekete lyukat. „Most először a csapatunk azért jött össze, hogy egy fekete lyuk felfedezését jelentsük be, ahelyett, hogy cáfolnánk egyet" – mondta Tomer Shenar, a kutatás vezetője. Továbbá, azt találták, hogy a csillag, amelyből a fekete lyuk keletkezett, hatalmas robbanás nélkül tűnt el. A felfedezést az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (VLT) hat évnyi megfigyeléseinek köszönhető.
Vágólapra másolva!

„Egy tűt találtunk a szénakazalban" – mondta Shenar, aki a kutatást a belgiumi Leuven Katolikus Egyetemén kezdte, és jelenleg az Amszterdami Egyetem Marie-Curie-ösztöndíjas munkatársa Hollandiában. Habár hasonló feketelyuk-jelölteket már találtak, a csapat azt állítja, hogy ez az első „szunnyadó" csillagtömegű fekete lyuk, amely egyértelműen a galaxisunkon kívül található.

A csillagtömegű fekete lyukak akkor alakulnak ki, amikor nagy tömegű csillagok elérik életük végét, és saját gravitációjuk által összeroskadnak. Ez a folyamat egy kettős rendszerben, vagyis amikor két csillag egymás körül kering, egy fényes társcsillag körül keringő fekete lyukat hagy maga után. A fekete lyuk „szunnyad", ha nem bocsát ki nagy mennyiségű röntgensugárzást, aminek következtében általában felfedezik a fekete lyukakat.

„Hihetetlen, hogy alig ismerünk szunnyadó fekete lyukakat, annak ellenére, hogy a csillagászok milyen gyakorinak gondolják azokat" – magyarázta Pablo Marchant, a kutatás társszerzője. Az újonnan felfedezett fekete lyuk legalább 9 naptömegű, és egy 25 naptömegű forró kék csillag körül kering.

Ez a művészi ábrázolás a VFTS 243 kettős rendszer közelképét mutatja be. A Nagy-Magellán-felhőben, a Tarantula-ködben található rendszert egy 25 naptömegű, forró kék csillag és egy legalább 9 naptömegű fekete lyuk alkotja. A képen a kettős tagjai nem méretarányosak: valójában a kék csillag 200 000-szer nagyobb a fekete lyuknál Forrás: ESO/L. Calçada

A szunnyadó fekete lyukakat különösen nehéz észrevenni, mivel nem igazán lépnek kölcsönhatásba a környezetükkel. „Most már több mint két éve, hogy ilyen feketelyuk-kettős rendszereket keresünk" – mondta Julia Bodensteiner, az ESO németországi tudományos munkatársa. „Nagyon izgatott lettem, amikor hallottam a VFTS 243-ról, amely véleményem szerint az eddigi legmeggyőzőbb jelölt."

Ahhoz, hogy a VFTS 243-at megtalálják, a kollaboráció a Nagy-Magellán-felhő Tarantula-köd nevű régiójában közel 1000 nagy tömegű csillagot vizsgált, olyanok után kutatva, amelyeknek kísérője fekete lyuk lehet. A társobjektumok fekete lyukként való azonosítása extrém nehéz, mivel nagyon sok más magyarázat lehetséges.

„Kutatóként, aki már több potenciális fekete lyukat is megcáfolt az elmúlt években, rendkívül szkeptikus voltam ezzel a felfedezéssel kapcsolatban" – mondta Shenar. A szkepticizmusban osztozott Kareem El-Badry társszerző, az Egyesült Államok-beli Harvard & Smithsonian Asztrofizikai Központ munkatársa, akit Shenar „feketelyuk-pusztítónak" nevez. „Amikor Tomer megkért, hogy ellenőrizzem a találatát, megvoltak a kétségeim. De nem volt olyan elfogadható magyarázatom a kapott adatokra, amely ne tartalmazott volna egy fekete lyukat" – magyarázta El-Badry.

A tőlünk 160 000 fényévre lévő Tarantula-köd a Tejútrendszer kísérőgalaxisának, a Nagy-Magellán-felhőnek a legszebb látványossága Forrás: ESO

Ezzel a felfedezéssel a csapat egyedi betekintést nyerhet a fekete lyukak keletkezésének folyamatába. A csillagászok úgy vélik, hogy a csillagtömegű fekete lyukak haldokló nagy tömegű csillagok összeomlása után formálódnak, azonban bizonytalan az, hogy ezt egy hatalmas szupernóva-robbanás kíséri vagy sem.

„A VFTS 243-ban lévő fekete lyukat létrehozó csillag a jelek szerint mindennemű robbanás nélkül omlott össze" – magyarázta Shenar. „A direkt összeomlás forgatókönyve felbukkant mostanában, de a tanulmányunk talán az egyik legközvetlenebb nyomjelzőt biztosítja. Ennek hatalmas következményei vannak a feketelyuk-összeolvadások eredetére a kozmoszban."

A VFTS 243-ban lévő fekete lyuk felfedezéséhez a Tarantula-ködöt hatévnyi, az ESO VLT Fibre Large Array Multi Element Spectrograph (FLAMES) nevű műszerével való megfigyelését használták.

Kompozitfelvétel a 30 Doradus jelű, Tarantella-köd néven is ismert csillagkeletkezési régióról. Az infravörös tartományban készült háttérfelvétel maga is egy kompozitkép, amit az ESO Nagyon Nagy Távcsövének (Very Large Telescope – VLT) HAWK-I műszerével, valamint a Visible and Infrared Survey Telescope for Astronomy (VISTA) távcső kamerájával rögzítettek a csillagászok. Az infravörös tartományban a csillagokat és a forró gáz rózsaszín felhőit figyelhetjük meg. Az infravörös háttér előtt fényes vöröses-sárgás árnyalatokban láthatjuk az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) friss adatait. Ezek azok a rendkívül hideg és sűrű tartományok, amelyek a jövőben összeomolhatnak majd, és új csillagok jöhetnek létre belőlük. A köd a benne látható különleges, pókhálószerű képződményeknek köszönheti a nevét Forrás: ESO, ALMA (ESO/NAOJ/NRAO)/Wong et al., ESO/M.-R. Cioni/VISTA Magellanic Cloud survey. Acknowledgment: Cambridge Astronomical Survey Unit

A „feketelyuk-rendőrség" név ellenére a csapat aktívan bátorítja a kutatást, és a reményt, hogy a mai napon a Nature Astronomy folyóiratban megjelenő munkájuk lehetővé teszi más, nagy tömegű csillagok körül keringő csillagtömegű fekete lyukak felfedezését, amelyeknek az elméletek szerint ezrével kell lenniük a Tejútrendszerben és a Nagy-Magellán-felhőben.

„Természetesen azt várom, hogy a területen dolgozó kollégáim részletesen megvizsgálják a munkánk minden részletét, és alternatív modelleket is megpróbálnak felállítani." – összegezte El-Badry. „Nagyon izgalmas részt venni ebben a projektben."

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!