A felfedezés hihetetlenül ritkának számít, mivel a fát általában gombák és mikroorganizmusok, például baktériumok bontják le.
Anglia régészeti lelőhelyeinek kevesebb mint 5 százalékánál találtak ebből az időszakból származó fát, a vízzel elázott körülmények miatt ezen a lelőhelyen azonban az oxigén nem tudott behatolni a fába, ami megakadályozza a baktériumok szaporodását.
Az ásatások során vízgyűjtő sekély kutakra utaló nyomokat találtak, az egyikben pedig egy tökéletesen megőrződött 2000 éves falétra rejtőzött. A csapat felfedezett egy sárral borított, zúzott kővel, szalmával vagy állatszőrrel borított részt, amit a kút kibéleléséhez használtak, de emellett kis oszlopokat és fadarabokat is felfedeztek itt.
Sokat tanulhatunk ezekből a fatárgyakból: amellett, hogy láthatjuk, hogyan készítették és használták őket az emberek a mindennapi életük során, de ha megtudjuk, milyen fafajtát használtak, az a környéken termő fákról is árulkodik
– közölte a MOLA egy sajtóközleményben, amit a HeritageDaily online tudományos portál idéz. – Ez segíthet rekonstruálni, hogyan nézhetett ki a táj akkoriban, és hogyan változott a történelem során.
A további tanulmányok a megőrzött rovarok, magvak, növények és pollen bizonyítékait fogják megvizsgálni, amelyek segítségével a csapat új betekintést nyerhet abba, hogyan nézett ki Bedfordshire és Cambridgeshire növényvilága és tájai a vaskorban.
A kutatóknak már sikerült azonosítaniuk néhány, a közelben termő növényt, köztük a boglárkát és a virágkákaféléket.
A vízzel átnedvesedett fát a további tanulmányozáshoz szakértő restaurátorok konzerválás céljából eltávolítják, majd laboratóriumban kiszárítják.