Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az 1918-ban született Hans Scholl és három évvel fiatalabb húga, Sophie keresztény-humanista szellemiségű, evangélikus vallású családban nőtt fel. Hitler 1933-as hatalomra jutása után kamaszos lelkesedésből beléptek a nemzetiszocialista párt ifjúsági szervezetébe, jóllehet ettől óva intette őket apjuk, aki Hitlert Németország rákfenéjének tartotta.
A testvérpár hamar kiábrándult az antiszemitizmustól átitatott náci ideológiából, az „irányított együttlét örömeiből", Hans 1937-ben rövid időre börtönbe is került, mert kapcsolatban állt egy már betiltott, nagy hagyományokkal rendelkező ifjúsági mozgalommal.
Sophie érettségi után óvodában és ápolónőként dolgozott, majd 1942-ben a müncheni egyetem orvostudományi karán tanuló bátyját követve ugyanitt biológiát és filozófiát hallgatott.
A testvérpár az egyetemen kötött barátságot Willi Graffal, az orosz frontot is megjárt Alexander Schmorellel és Christoph Probsttal. Kezdetben a művészetek és a sport szeretete hozta össze őket, de gyorsan kiderült, hogy ugyanúgy gyűlölik a totális diktatúrát, a terrort, a háborút, és aggódnak Németország jövőjéért. Mentoruk Kurt Huber lett, aki pszichológiát és zenét tanított az egyetemen.
A diákok 1942 nyarán úgy döntöttek, nem maradnak tovább „belső ellenállásban", megfogalmazták első röplapjaikat, fejlécükön a Fehér Rózsa elnevezéssel.
A név eredete egyébként nem tisztázott, vélhetően a tisztaságot jelképezte a gonosszal szemben. A sokszorosított röplapokat az egyetemen terjesztették, telefonfülkékben hagyták, postán küldték szét, és az ellenőrzési pontokon átjutva más városokba is eljuttatták. A fiúkat ezután fél évre katonai szolgálatra hívták be, a csoport csak 1942 végén újíthatta fel tevékenységét.
Összesen hat pamfletet írtak, amelyben a német népet, az egyetemi diákságot és tanárokat ellenállásra, a nácizmussal és Hitlerrel való szakításra szólították fel, a gyilkosságok és az elnyomás befejezését követelték.
A szövegekben Arisztotelésztől, Goethétől, Schillertől és a Bibliából is idéztek, szavaikkal a németek lelkiismeretére apelláltak:
„Azt akarjátok, hogy ugyanaz a sors jusson nektek és gyermekeiteknek, mint amit a zsidóknak kellett elszenvedniük? (...) Legyünk örökre az egész világ által gyűlölt és kitaszított nép? (...) Később szörnyű, de igazságos ítélet fogja sújtani azokat, akik gyáván és határozatlanul lapultak."
A sztálingrádi csata után született utolsó, 1943. februári pamfletjük. A vereséget a katasztrofális hitleri politika legújabb példájának nevezték, amely azt hirdeti, hogy a német történelem leghitványabb zsarnoka számára közeleg a leszámolás napja.
A röpiratot sikerült kicsempészniük Svédországba, ahonnan Angliába küldték, majd a szövetséges repülők - már a Fehér Rózsa felszámolása után - milliószámra dobták le Németország területére.
Hans Scholl és Alex Schmorel emellett életét kockáztatva éjszakánként a Le Hitlerrel! Szabadság! feliratot festette a középületek falára.
A csoport 1943. február 18-án bukott le, amikor az egyetem gondnoka, aki tagja volt a nemzetiszocialista pártnak, meglátta, hogy Hans és Sophie röplapokat szór szét az aulában. A Gestapo letartóztatta őket, majd két nap múlva Christoph Probstot is, akinek kézírását azonosították egy Hansnál talált röpiratvázlaton.
Az éjjel-nappal folyó kihallgatásokon minden felelősséget magukra vállaltak, és egyetlen társuk nevét sem adták ki.
1943. február 22-én statáriális törvényszék, „Népbíróság" elé állították őket, és a Berlinből küldött hírhedt vérbíró, Roland Freisler „hazaárulás bűntettének előkészítése, az ellenségnek nyújtott segítség" miatt halálra ítélte őket. Az SS főnöke, Heinrich Himmler utasítására a kivégzés nem volt nyilvános, mert attól tartottak, az ellenállást szülhetne, és még aznap végrehajtották a Stadelheim börtönben.
A három fiatal bátran hajtotta nyakát a nyaktiló bárdja alá, Sophie utolsó szavai ezek voltak: Éljen a szabadság!
Hamvaik a börtönhöz közeli temetőben nyugszanak, sírjuk ma emlékhely.
A következő napokban a csoport másik három tagját is letartóztatták, Huber professzort és Alex Schmorellt 1943 júliusában, Willi Grafot októberben végezték ki. A családtagokat megfigyelték, bebörtönözték, majd újabb szálak felkutatása után ismét letartóztatások és kivégzések követték egymást, de a Fehér Rózsa híre továbbra is terjedt. Münchenben az ellenállók tiltakozó feliratokat festettek az épületekre, Hitler képére, a nyugati sajtó magasztalta a diákok tetteit.
A Fehér Rózsáról a legidősebb Scholl testvér, Inge 1953-ban publikálta visszaemlékezéseit, kiadták a mártírok naplóit, leveleit is. A német újraegyesítés után a keletnémet archívumokból előkerültek a Gestapo kihallgatási jegyzőkönyvei, ezeket használták fel a 2005-ben készült Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel című filmhez.
A német hősök emlékcsarnokában, a Regensburghoz közeli Walhallában 2003-ban avatták fel Sophie Scholl szobrát.
Egy 2005-ös felmérés szerint a valaha élt legnagyobb németek között Hans és Sophie Scholl a negyedik helyre került, megelőzve Bachot, Goethét, Einsteint, Willy Brandtot, Gutenberget és Bismarckot. A müncheni egyetem csarnokát a testvérekről nevezték el, az épületben állandó kiállítás is látható.
Németországban emlékükre alapítványt, egyesületet és díjat is alapítottak, számtalan utca, iskola és egyéb középület őrzi nevüket.
2021-ben az Európai Parlament egyik új brüsszeli épületét Sophie Schollról nevezték el. Édesapjuknak igaza lett, nevük bevonult a német történelembe.
(MTVA Sajtóarchívum)
