Kérdések és válaszok egy akácerdő kivágása kapcsán

Bal oldalon egy akácos, jobb oldalon egy tölgyes. Szembetűnő a különbség...

Nemrég nagy érdeklődést váltott ki és mondhatjuk, hogy indulatokat is keltett az a posztunk, amelyben arról számoltunk be, hogy egy kunpeszéri akácosunk 2021. évi véghasználatát követően tavaly ősszel megtörtént a tuskók eltávolítása is. - írja a Kiskunsági Nemzeti Park honlapján.

Mint leírtuk, a fehér akác eltávolítása a fafajcserés erdőszerkezet átalakításhoz nélkülözhetetlen és a területen őshonos fafajokból álló erdőfelújítást fogunk végezni.
Sokan értetlenségüknek adtak hangot, miért vágjuk ki az akácot, hiszen az ember számára nagyon hasznos fafaj. Ez így van, de vannak más szempontok is, amelyek árnyalják ezt a képet.
A témában fontosnak tartjuk az alapos tájékoztatást, ezért leírjuk, mit és miért teszünk (és tesznek más nemzeti parkok is természetvédelmi kezelőként).

Bal oldalon egy akácos, jobb oldalon egy tölgyes. Szembetűnő a különbség... Forrás: https://www.knp.hu/hu/hirek/kerdesek-es-valaszok-egy-akacerdo-kivagasa-kapcsan-447

Miért vágunk ki egyáltalán egy erdőt?

A szóban forgó kunpeszéri erdőnél elérkezett az az idő, amikor már elöregedettnek tekinthető. Ilyenkor véghasználatra kerül sor, ez a szakkifejezés az adott faállomány élete során az utolsó fahasználati beavatkozást jelenti.

Mi a baj az akáccal?

Tudjuk jól, hogy a hungarikummá nyilvánított, egyébként Észak-Amerikából származó akác sokoldalúan hasznosítható fafajta, akár bútoripari alapanyagként, vasúti talpfaként, szerszámnyélként vagy tüzelőként is. Ezenkívül a méhek számára táplálkozóhelyet jelent, igen kedvelt mézelő növény.
Ugyanakkor a gyökerein élő nitrogénmegkötő baktériumok miatt a talaj nitrogén-tartalma megnő, míg más anyagokban elszegényedik, így csak néhány nitrofil kedvelő gyomnövény jelenti az akácosokban az aljnövényzetet, tehát az őshonos növényfajok száma egy akácosban minimális. Mivel rendkívül agresszívan terjeszkedik, kiszorítja a területen korábban élő más növényfajokat. Összességében egy akácos sokkal-sokkal kevesebb növény- és állatfajnak biztosít megfelelő élőhelyet, így a természeti értékek sokfélesége, a sokat emlegetett biodiverzitás szempontjából kifejezetten káros.

Mit mond a törvény?

A nemzeti parkok tevékenységének alapját jelentő, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 33. § (3) bekezdés b) pontja szerint védett természeti területen lévő erdőben erdőfelújítást a termőhelynek megfelelő őshonos fajokkal kell végezni. Ennek célja az őshonos élővilág védelme: a tájidegen (más földrészekről származó) fafajokhoz sokkal kevesebb élőlény kötődik, mint az őshonosokhoz. Tehát amikor akác helyére őshonos fafajokat ültetünk, a törvény szerint járunk el. Az a szándék vezérel minket, hogy - legalább a védett természeti területeken - olyan élőhelyek legyenek, amelyek minél több olyan növény-és állatfajnak biztosítanak megfelelő körülményeket, amelyek közül számos már több százezer éve itt él. Mi nem a gazdasági hasznosságot nézzük, nekünk a természetvédelem a hivatásunk, a szívügyünk, ezért dolgozunk nap mint nap az adott jogszabályi keretek között.

De milyen növény számít őshonosnak? És az akác miért nem az?

Erre szintén a természetvédelmi törvény ad egyértelmű választ. A Tvt. 8. § (2) bekezdése szerint "őshonosak mindazok a vadon élő szervezetek, amelyek az utolsó két évezred óta a Kárpát-medence természetföldrajzi régiójában - nem behurcolás vagy betelepítés eredményeként - élnek, illetve éltek". Az akácot viszont csak a 17. században hozták be Európába (a párizsi botanikus kert igazgatója), majd csak a 18. században jelent meg hazánk területén. A 18. század vége felé Tessedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkész volt az akác híres népszerűsítője, az erdősítési kísérletei nyomán kezdett hozzá az akác meghonosításának. Bár nem a klimatikus viszonyok miatt tette ezt, hanem a futóhomok megkötésének szándéka vezette. Tehát az akác a törvény értelmében nem őshonos, így védett területre nem telepíthető.

Miért, mennyivel másabb, gazdagabb egy őshonos erdő élővilága?

Sokkal. Egy tölgyerdőben - mint például a kezelésünkben lévő Peszéri-erdő - több mint 1000 gerinctelen állatfaj és 600 növényfaj fordul elő. Egy akácerdőben viszont ennek csak a töredéke (jóval kevesebb, mint tizede). Elég ránézni cikkünk illusztrációjára: bal oldalon egy akácos, jobb oldalon egy tölgyes. Úgy véljük, szembetűnő a különbség.

Kell-e aggódni az akácerdőkért?

Egyáltalán nem. Ma az ország erdőterületeinek negyedén, közel 500 ezer hektáron akác van. Bács-Kiskun vármegyében megközelítőleg 187 000 hektár erdő található, amelyből csupán körülbelül 27 ezer hektárnyi van védett és/vagy Natura 2000-es területen. Azaz a vármegyei erdők összesen 14,4 százalékára van "ráhatásunk", mi csak ezen a kis hányadon cserélhetjük le az akácot őshonos növényfajokra. A fennmaradó 85,6 százaléknyi erdő hasznosítása kizárólag a gazdálkodón múlik, aki bármikor dönthet úgy, hogy - a természetvédelmi szempontokat, a fajgazdagságot sajnos esetleg hátrébb sorolva - az akácot részesíti előnyben.

Csak az akácot szeretik a méhek?

Dehogy. Például Kunpeszéren ismerünk olyan méhészt, aki helyi, virágokban gazdag gyepeken méhészkedik. Tehát ahol fajgazdag gyepek, erdőssztyeppek vannak, ott a méhek kiváló legelőket találhatnak. A méhészet és a természetvédelem egyáltalán nem zárja ki egymást!

Mi lett a ledarált tuskókkal?

A tuskókat vállalkozó vásárolta meg, további információval nem rendelkezünk hasznosításukról.

Úgysem maradnak meg az őshonos erdők!

Ezt is többen felvetették. Ezzel kapcsolatban az tudjuk mondani, hogy a Kárpát-medence klímája folyamatosan változott az elmúlt évezredekben. Voltak már ennél melegebb és szárazabb időszakok is. Hogy mit hoz a jövő ötven vagy száz év múlva, biztosan nem tudhatjuk, a jelenlegi klímamodellek különböző mértékű folyamatos felmelegedést jósolnak.
Sokan úgy vélik a szakemberek között is, hogy az Alföldön nem lehet természetes folyamatokra alapozott erdőkezelést végezni. Mi bebizonyítottuk, hogy ez igenis megvalósítható. Emellett a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság által kezelt erdőkben számos fajgazdag, kizárólag őshonos fafajokból álló erdőfelújítást végeztünk el sikeresen, és a tájhonos fafajok sikeresen újulnak. Példaként említhetjük a Peszéri-erdőt, ahol az elültetett kocsányos tölgyek a homokos talajon, a többletvízhatástól független, tehát száraz termőhelyeken is képesek megmaradni, ha kedvezőek - a folyamatos erdőborítás mellett egyébként napjainkban is jellemző - mikroklimatikus viszonyok (ezt elsősorban puhafás állományok, nyíresek, nyárasok tudják biztosítani).

Aki nem hiszi, járjon utána!

Ha valakit érdekel a téma, és saját szemével szeretne meggyőződni arról, hogy valóban van alternatíva az akác helyett, lehet bízni az őshonos fajok megmaradásában, már most jelezzük: tavasszal szervezünk majd egy túrát az erdőfelújítások terén elért eredményeink bemutatására.

(Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park: https://www.knp.hu/)