A pleisztocén kor utolsó és leghosszabb eljegesedési periódusa, a Würm-glaciális idején az arktikus jégtakaró egészen a Kárpátok-előteréig nyúlt le. A Kárpát-medencében nagyon hideg és többnyire száraz tundraéghajlat uralkodott ekkor.
A Nagyalföld havas pusztaságaiban mamut és ősbölény csordák vándoroltak, a ritkás tundranövényzet pedig a mai Szibéria sarkköri vidékének flórájára emlékeztetett. Nagyjából 12 ezer éve véget ért az eljegesedés,
és a Kárpát-medence hideg szubarktikus éghajlatát a jóval enyhébb csapadékos kontinentális klíma váltotta fel.
A Würm utáni évezredekben a Nagyalföld még korántsem úgy nézett ki, mint a mai Hortobágy.
A Tiszántúlt és a Duna-Tisza közét kiterjedt tölgy és szilerdőségek borították. Az alföldi erdők megritkulása majd eltűnése a Kárpát-medencében letelepedő népcsoportok felbukkanásával vette kezdetét.
A fakitermelés nem kímélte meg középhegységeink erdőségeit sem,
a mező és erdőgazdálkodás megjelenésével pedig egyre több, korábban tájidegen növény illetve fafaj telepedett meg a Kárpát-medencében. Az őskori időkre emlékeztető teljesen érintetlen erdők szinte nyom nélkül eltűntek.
Az őserdő fogalmilag olyan erdei környezetet takar, ahol a természet önszabályozó erőin kívül emberi beavatkozás sohasem befolyásolta a növényzet fejlődését.
Európában jószerével egyetlen ilyen intakt erdőség sem maradt fenn.
Magyarországon a szűk területre visszaszorult és még egybefüggő, a Kékestető környékén fekvő őserdő utolsó fáit az 1970-es évek elején vágták ki.
Csak a szerencsének és a későbbi szigorú természetvédelmi intézkedéseknek köszönhető, hogy
a Mátra északi oldalában hírmondóként fennmaradt a kékestetői őserdő egykori nyúlványa.
Az 1993-ban létrehozott Erdőrezervátum Program részeként a 2000-től fokozott természetvédelemi oltalom alatt álló és az Észak-Mátra festőien szép környezetében fekvő Csörgővölgyi Erdőrezervátum hazánk egyetlen valódi őserdeje.
A mintegy 135 hektáros területen szigorúan tilos bármilyen emberi beavatkozás, beleértve ebbe még az elkorhadt és kidőlt fák eltávolítását is. A rezervátum magterülete 53 hektárt, a védőzóna pedig 82 hektárt tesz ki.
A késői pleisztocén eredetű kőfolyásokkal tarkított terület uralkodó faállománya a zárt lombkoronát alkotó bükk, a Csörgő-patak mederterületét pedig égeres, gyertyános tölgyes, illetve cser tölgyes növényi társulások borítják.
A széltől védett magterületen álló bükkös zárt lombkoronája miatt még nyáron a déli órákban is sűrű a félhomály,
az itt található rétet pedig cserjék borítják. A meredeken leszakadó északi oldal sokkal jobban kitett az erős széllökéseknek, ezért itt gyakran láthatók széldöntéstől kifordult fatörzsek.
Amíg a Mátra déli, Gyöngyös felé néző oldala viszonylag lankás, addig a turistaforgalom által sokkal jobban elkerült északi oldal igen meredek eséssel zuhan a mélybe. Ennek a furcsa jelenségnek érdekes geológiai magyarázata van.
A Mátra főtömege a rendkívül intenzív középső miocén vulkanizmus idején jött létre, 13 és 18 millió évvel ezelőtt. Az egykori hatalmas réteg(sztrato) vulkán a kitörések elcsendesedése után,
a tektonikai folyamatok eredményeként az oldalára dőlt,
és az egykori vulkánláb magasodik fel meredeken a Mátra északi oldalán.
Az erdőrezervátum területén már több mint negyedszázada folynak a rendszeres ökológiai vizsgálatok. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, valójában nagyon keveset tudunk az erdősülés természetes folyamatairól, pont azért, mivel Európában nagyon kevés intakt mérsékeltövi őserdő maradt fenn.
Mivel az erdőrezervátum a Mátra hűvösebb északi oldalán húzódik, az őserdő jégkori emlékeiként néhány késői-pleisztocén reliktum növényfajt is felfedezhetünk, köztük a havasi rózsát (Rosa pendulina) a pávafarkú salamonpecsétet (Polygonatum verticillatum) valamint a farkasölő sisakvirágot (Aconitum vulparia).
A szigorú védettség miatt e páratlanul szép terület csak a Bükki Nemzeti Park engedélyével, előzetes bejelentkezés alapján látogatható.