Növényevők is lakmároznak a dögökön az ausztrál Alpokban

A közönséges rókakuzuról általában úgy tartják, hogy főként növényeket és rovarokat fogyaszt

A keselyűk, a hiénák és az erszényes ördögök rendkívül hatékony dögevők, amelyek képesek gyorsan felkutatni és elfogyasztani a tetemeket, beleértve a húst és a csontokat is. Ám ha magukra a dögevők állatokra gondolunk, akkor leginkább ezek a nagyragadozók jutnak eszünkbe és nem a leginkább növényevőként ismert közönséges rókakuzu. Ezért is lepte meg a tudósokat, amikor ezekről az ausztrál erszényesekről kiderült, hogy az egyik leggyakoribb dögevők a kontinensen.

Az élet körforgása

A Wildlife Research című folyóiratban e hónapban online megjelent új tanulmányban a szakemberek rámutattak: egyetlen gerinces ausztrál állat sem él kizárólag dögevésből, ám a vadon élő állatok számára a tetemek „néha jelenthetnek táplálékot".

A dögevők ugyanis fontos szerepet játszanak az ökoszisztéma „tisztítóiként", mivel segítenek eltávolítani a tetemeket a különböző területekről azáltal, hogy megeszik azokat.

A tudósok ezt szem előtt tartva szerették volna megtudni, hogy a különböző évszakok hogyan befolyásolják a tetemek „felhasználását" a gerinces dögevők által az ausztrál Alpokban, a Kosciuszko Nemzeti Parkban.

A közönséges rókakuzuról általában úgy tartják, hogy főként növényeket és rovarokat fogyaszt Forrás: Danswell Starrs

Az Ausztrál Alpokban télen a táj nagy részét hó borítja,

a következő nyárra azonban ugyanez a terület jelentősen felmelegedhet, és akár heves bozóttüzek is keletkezhetnek.

Megállapítottuk, hogy a dögeltakarítás erősen szezonális, ami a tetemek látogatóinak számát illeti az év folyamán

– mondta James Vandersteen, az UNSW Sydney PhD-hallgatója a The Conservation portálnak, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – A legmeglepőbb, hogy a leggyakoribb dögevőként a közönséges rókakuzut és a hollókat azonosítottuk: ezek az állatok irányították ezeket az évszakos tendenciákat; a kuszkuszfélék leginkább télen, a hollók pedig tavasszal fogyasztották szívesen a dögöket.

Hozzátette: ezek az eredmények hangsúlyozzák a kisebb dögevő fajok kulcsszerepét, és újszerű betekintést nyújtanak a közönséges rókakuzu táplálkozási szokásaiba, amelyről általában úgy tartják, hogy főként növényeket és rovarokat fogyaszt.

Tetten érték a dögevőket

Ahogy arra a tudósok számítottak, minden évszakban más és más dögevők jelentek meg a tetemeknél, ezért a

megfigyelésük egy teljes éven át, 2020 márciusától 2021 márciusáig tartott.

Minden egymást követő szezonban (kezdve ősszel, majd télen, tavasszal és nyáron) tizenöt darab, helyi selejtezésekből beszerezett friss keleti szürke kenguru tetemet helyeztek ki szerte az alpesi környezetben; összesen hatvan tetemet.

Mindegyik tetemet hatvan napon át figyeltük távoli kamerával, hogy minden egyes állatfajt felvegyünk, amely meglátogatta azt, akár azért, hogy megvizsgálja, akár azért, hogy a tetemmel táplálkozzon

– mutatott rá Thomas Newsome, a Sydney-i Egyetem vezető oktatója. – A 745 599 távoli kameraképen a következő dögevő fajokat rögzítettük: óriás erszényesnyesteket, elvadult házimacskákat, vaddisznók, dingók, tarka rablóvarjút, ékfarkú sasokat, közönséges rókakuzukat, hollókat, vörös rókákat és vaddisznókat.

Az általuk feljegyzett dögevők 88 százalékát a közönséges rókakuzu és a hollók tették ki.

Túlélni az évszakokat

A kutatók kiszámították, hogy mennyi időre lehet szüksége a dögevőknek egy tetem megtalálásához és megállapították, hogy a szükséges idő összefügg a tetem szagával.

Úgy gondoltuk, hogy nyáron a meleg miatt a tetemek szaga szúrósabb lesz, és így könnyebben megtalálják őket

– magyarázták a kutatók. – Ebben tévedtünk, de nem a szagot illetően, hanem abban, hogy a gerinces dögevők milyen gyorsan találták meg azokat.

Kilenc kis kép a dögevőkről, amelyeket távoli kamerák rögzítettek az ausztrál Alpokban Forrás: James Vandersteen/Sydneyi Egyetem

Ahogy arra a vizsgálat rámutatott, a gerinces dögevőknek nyáron valóban tovább tartott megtalálniuk a tetemeket, akár vizsgálat, akár dögevés céljából. Viszont télen tetőzött a tetemek felkeresése. Erre azonban van egy lehetséges magyarázatuk.

A szakemberek úgy vélik, hogy nyáron a tetemet a halála után perceken belül meglepik a dögevő rovarok.

Ezek a „mini dögevők" annyira felgyorsíthatták a tetem bomlását, hogy a gerinces dögevőknek kevés idejük van megtalálni a friss dögöket. A dögevők aránya nyáron azért is alacsonyabb lehet, mivel más táplálékforrások is bőségesen rendelkezésre állnak.

A közönséges rókakuzu főként leveleket, virágokat, gyümölcsöket és rovarokat fogyaszt, amelyek többsége csak szezonálisan, nyáron áll rendelkezésre.

Télen, amikor ezek a táplálékforrások szűkösek, ezek az erszényes állatok az összes regisztrált dögevés 81 százalékát tették ki: háromszor gyakrabban ettek tetemekből, mint nyáron.

A család etetése

A tanulmány során azt is figyelembe vették, hogy a dögevők szaporodási időszakai is hatással lehetnek a dögevési arányra és a viselkedésükre.

A hollók például késő téltől kora tavaszig költenek és kezdetben a fészeképítést helyezik előtérbe.

Ezt még a távoli kamerák is rögzítették: a hollók szőrmét gyűjtöttek a kenguru tetemekről, feltehetően fészeképítés céljából, majd az ezután következő fiókanevelés gyakran megkövetelte, hogy a költőpároknak megosszák az időt a táplálkozás, a fiókák etetése és a fészek védelme között.

Ebben az időszakban a hollóknak értelemszerűen több energiára van szükségük és étrendjüket sok magas energiatartalmú táplálékkal, például dögökkel kell kiegészíteniük.

A kutatók által feljegyzett összes holló-dögevés 67 százaléka tavasszal történt. Ez szerintük arra utal, hogy a madarak a költési időszak alatt támaszkodnak nagymértékben a dögökre, hogy kiegészítsék saját és fiókáik étrendjét.

Hol voltak a megszokott dögevők?

A nagyobb fajok (dingók, ékfarkú sasok, vaddisznók) jelenlétét alig jegyezték fel a vizsgált időszakban a tetemek helyén.

A tudósok szerint a kisebb dögevők gyakoriságának másik oka tehát az lehet, hogy a nagyobb állatok alacsony dögevői arányban voltak jelen.

A nagyobb állatok ugyanis elriaszthatják vagy elpusztíthatják a kisebb társaikat, és el is zavarhatják őket a tetemektől. A nagyobb dögevőknek nagyobb az étvágyuk is, így távollétükben a kisebb fajok potenciálisan több táplálékot találhattak.

Rokonai közül nevében is megmutatkozó világos tollazatával kitűnő, nagy termetű, dögevő madár, a fakó keselyű Forrás: Wikimedia Commons/Liné1

És bár nincs jó becslés a nagyobb dögevők valódi sűrűségéről a környező környezetben, az olyan fajok, mint a dingó, a tágabb régióban ellenőrzés alatt állnak, ami potenciálisan korlátozza a számukat.

A tanulmány mindenesetre megteremtette a dögeltakarítás dinamikájának alapját egy adott ökoszisztéma vizsgálatában, és a tudósok módszereit fel lehet használni arra, hogy a tudomány többet tudjon meg a dögeltakarítás ökológiájáról a különböző környezetben.