A dániai Koppenhágai Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy a polifenoloknak nevezett antioxidánsok hogyan lépnek kölcsönhatásba a fehérjék építőköveinek számító aminosavakkal. Megállapították, hogy a kettő kombinációja kétszer akkora hatást fejt ki a sejtgyulladás elleni küzdelemben, mint a polifenolok önmagukban.
Ahogy arra a tudósok rámutattak, a polifenolok számos élelmiszerben megtalálhatók, többek között a kávéban és a teában, a gyümölcsökben és zöldségekben, de a vörösborban és a sörben is.
A korábbi tanulmányok szerint ezek más antioxidánsokhoz hasonlóan megakadályozhatják és lelassíthatják a különféle vegyi anyagok oxidációját, ezzel pedig megvédhetik szervezetünket a betegségektől.
A szakemberek úgy gondolják, hogy ezt hatást részben a gyulladás szabályozásával érik el, ami egy összetett immunválaszt jelent, amelyben a számos gyulladásos mediátort kibocsátó, makrofágoknak nevezett sejtek vesznek részt.
És bár ez segíthet megvédeni a szervezetet a fertőzésektől,
ám ha nem szabályozzák megfelelően, az olyan betegségekhez vezethet, mint a II. típusú cukorbetegség, az Alzheimer-kór és a Parkinson-kór.
A kávésav (CA) és a klorogénsav (CGA) olyan polifenolok, amelyekről köztudott, hogy antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatással bírnak, így a Journal of Agricultural and Food Chemistry tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerzői most azt próbálták kideríteni, hogy ezeknek a szerves vegyületeknek a más vegyi anyagokkal való reakciói tovább befolyásolhatják-e az immunrendszer szabályozását.
Az úgynevezett adduktumok olyan vegyületek, amelyek két vagy több különböző molekula találkozásakor keletkeznek. Ebben a tanulmányban a tejtermékekben található cisztein (Cys) aminosav a kávéban található CA és CGA polifenolokkal egyesült, így jöttek létre a CA-Cys és CGA-Cys adduktumok. A kutatás alátámasztására a szerzők egy másik új tanulmányban sikeresen kimutatták azt is, hogy a polifenolok kötődnek a tejes kávéitalban lévő fehérjékhez.
Eredményeink azt mutatják, hogy a polifenolok és a fehérjék közötti reakció az általunk vizsgált tejes kávéitalok egy részében is megtörténik
– mondta Marianne Nissen Lund élelmiszertudós, mindkét tanulmány társszerzője a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Valójában mindez rendkívül gyorsan megy végbe.
Ebben a tanulmányban a kutatók RNS-szekvenálással vizsgálták a kávé és tej találkozásából keletkező vegyületek immunszabályozó hatását a mesterséges gyulladásnak kitett makrofág sejtekben.
Tesztelték a polifenolok önmagában gyakorolt hatását is, és összehasonlították azokat makrofágok kontrollcsoportjával.
Ahogy várták, a CA és a CGA polifenolok gátolták a gyulladásos válaszokat. Amikor azonban ezeket a vegyületeket a tejfehérjékben található aminosav-ciszteinekkel kombinálták, a gyulladáscsökkentő hatásuk felerősödött.
Érdekes volt a gyulladáscsökkentő hatást megfigyelni a sejtkísérletek során
– magyarázta Andrew Williams immunológus és a tanulmány vezető szerzője. – Mindez csak még jobban felkeltette az érdeklődésünket a kifejtett egészségügyi hatások részletesebb megértése iránt.
A szakemberek következő lépése az állatokon végzett hatások tanulmányozása lesz. Ahogy arra rámutattak,
további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, ezek az eredmények pontosan mit jelentenek a gyakorlatban az emberi egészség szempontjából.
Úgy vélik, hogy a most publikált eredmények fontos referenciaként szolgálhatnak az olyan, jövőbeni funkcionális élelmiszerek vagy gyógyszerkészítmények kapcsán, amelyek célja az anyagcsere-, neurológiai vagy immunrendszerrel kapcsolatos betegségek kezelése.