Bár a szakértők nem teljesen biztosak abban, hogy ez a holttest Lady German-é, a maradványok datálása szorosan megegyezik a történelmi feljegyzésekkel. Ha a régészeknek igazuk van, akkor a remetenő története segíthet feltárni egy olyan középkori gyakorlatot, amelyeket csak „ritkán tükröznek a régészeti feljegyzések".
Ahogy arra a szakemberek rámutattak, a négy fal között, huszonnyolc évig magányosan eltöltött élet modern szemmel nézve talán egy kissé korlátozónak tűnhet, ám
a korábbi évszázadokban számos világi nő vállalta önként az elszigetelt életkörülményeket, hogy elkerülje a házassággal járó társadalmi és anyagi függőséget, illetve azt a jogfosztottságot, amely a hajadonsággal járt.
Néhányan a magánéletet, a házi rabszolgaság alóli felmentést, a bűnök feloldozását és az autonómiát a remeteséggel járó előnyöknek tekintették.
Az új tanulmány adatai lehetővé teszik számunkra, hogy feltárjuk annak lehetőségét, hogy Lady German esetleg saját maga döntött úgy, hogy a magányos életet választja, mint egy módot, hogy autonóm maradhasson és a saját sorsát irányítsa
– mondta Lauren McIntyre, a Sheffieldi Egyetem és az Oxford Archaeology Limited régésze a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ez a választott életmód a helyi közösségen belül is rendkívül jelentős személyiséggé tehette őt.
Hozzátette: Lady German személyére minden valószínűség szerint szinte élő prófétaként tekinthettek a korabeli emberek.
Csontvázmaradványaiból ítélve Lady German életének utolsó éveit tragikus betegség jellemezhette. A szakemberek szerint nagyon úgy tűnik, hogy a nőnek szeptikus arthritise, azaz komoly ízületi gyulladása volt, valamint emellett
előrehaladott nemi szifiliszben, egy szexuális úton terjedő bakteriális fertőzésben is szenvedett, amely többek között kiütésekkel és sebekkel tarkított kiütéseket okozott az egész testén.
Később a fertőzés átterjedhet az agyára és az idegrendszerére is, ami elsősorban zavartságot, memóriavesztést, fejfájást vagy látáscsökkenést okozhat. Ráadásul ha a betegség károsítja egy adott személy belső szerveit, akkor végső soron könnyen halálhoz is vezethet.
Ez azt jelentette volna, hogy Lady German az egész testét érintő fertőzés súlyos, látható tüneteivel, később pedig neurológiai és mentális hanyatlással élhetett
– mutatott rá McIntyre.
A régészek ma már csak találgatni tudnak, hogy Lady German hogyan kaphatta el ezt a tragikus betegséget. Mivel a szifilisz évekig lappanghat ezért fennáll az esélye, hogy a nő már jóval azelőtt megfertőződött, hogy a hívő útját választotta volna.
Talán még az is közrejátszhatott a döntésében, hogy a nő a remeteség útját választotta.
A tudósok szerint a súlyos betegség néha okot szolgáltatott a nyilvános kitaszítottságra, ugyanakkor pozitívan is lehetett rá tekinteni: Isten egyfajta különleges jeleként, amely „mártírszerű státuszt" biztosított az adott embernek.
A felfedezés egyik legkülönösebb része azonban mégis az volt, ahogy megtalálták Lady German maradványait. Ahogy arra a kutatók rámutattak, a templom oltárához közeli végső nyughelye azt sugallja, hogy magas rangú nőként tekintettek rá, ám a testének elhelyezkedése akkoriban szokatlannak számított.
Csontváza magzati pózban volt összegömbölyödve, térdeit a mellkasához szorította, karjait pedig a teste köré kulcsolta.
A tudósok szerint az is lehetséges, hogy a nő egyszerűen ebben a testtartásban halt meg a cellájában. A hullamerevség aztán talán megakadályozta, hogy a gyászolók egyenesen a hátára fektessék, ami a középkori Angliában bevett gyakorlatnak számított. Alternatívaként felmerült a nő ízületi gyulladása, mint ok, vagy a szűknek bizonyuló temetkezési hely, amelyben megtalálták.
Annak ellenére, hogy nem temették koporsóba, Lady German csontvázának 75 százaléka ép maradt az újrafelfedezéskor.
A csontjain a fertőzés nyomai kiterjedtek, a mellkasától és a vállától kezdve a karjain, kezein, medencéjén át a lábaira és a lábfejeire. A szakemberek emellett többféle elváltozásokat találtak a bal és a jobb könyök, a térd és a boka ízületeiben.
A Medieval Archaeology tudományos folyóiratban publikált tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy a remete életmódról szóló történelmi dokumentumok egyfajta magyarázatot mutathatnak arra, hogyan élték meg egykor az ehhez az asszonyhoz hasonló nők a magányos bezártságot. A feljegyzések szerint a „jelöltet" először egy püspök vagy pap vitte végig egy bizonyos tisztító szertartáson, amely magában foglalta a gyóntatást, a szentmisét és úrvacsorát és az áldozást.
Ezután a nőt egy zárt cellába vezették – esetünkben a York melletti All Saints templom területén –, miközben a körülötte lévők litániát énekeltek. Csak egyedül léphetett be a cellájába, ahol elmondta az imáját.
Ezután a jelenlévő püspök vagy pap megáldotta őt és lezárta a celláját. A nő ettől a pillanattól kezdve soha többé nem léphette át élve a küszöböt. Bizonyos, hogy Lady German élete hátralévő részét elmélkedéssel, bűnbánattal és imádsággal töltötte.
Az viszont nem világos, hogy mekkora lehetett a cellája; a korabeli feljegyzések szerint azonban a remetenők szobái általában egy liftes felvonó méretétől egy nyolc négyzetméteres kis nappaliig terjedtek.
A csontokban található izotópok elemzése a szakemberek szerint arra utal, hogy az elhunyt rendszeresen evett halat, ami megfelel a korabeli középkori vallási böjti előírásoknak. A tanulmány végül megjegyzi: akárkihez is tartoznak a maradványok, annak hosszú, békés pihenés járt a magányos, áhítattal teli élet után.