Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A glaukóma a látóideget alkotó idegrostok betegsége. Ezek az idegrostok sok, különböző hatástól károsodhatnak (pl. mechanikai sérülés autóbalesetben, mérgező anyagok hatása, gombamérgezés stb.). A zöldhályog egy különálló betegségcsoportot jelent, melyben a látóideget alkotó idegrostok károsodása egy jól meghatározott mintázatban történik, általában sok év alatt. A glaukóma tehát nem egyetlen betegség, hanem betegségcsoport. Klinikai értelemben (azaz a beteg által szubjektíven tapasztalt látásváltozás tekintetében) a zöldhályog betegség csoport meglehetősen szétágazó, azaz a glaukóma formák nagyon különböző módon jelentkezhetnek.
A legtöbb glaukómás eset Magyarországon az úgynevezett nyitott csarnokzugú zöldhályog csoportba tartozik. Ebben a formában fájdalom nem jelentkezik, és a látás romlását a beteg csak akkor észleli, amikor a látótér elvesztése eléri a központi éleslátást területét, azaz nagyon késői stádiumban. E betegséget hatékonyan kezelni csak akkor lehet, ha időben, még a szubjektív látási panaszok megjelenése előtt felfedezzük. Tudni kell, hogy a glaukómás látóideg károsodás vissza nem fordítható állapot, azaz a kezelés hosszú távú célja, hogy a felismeréskor még meglevő látást és az annak biológiai hátterét jelentő látóideg rostokat hosszú távon is megőrizzük. A már kialakult látótér károsodás javulását elérni nem lehet. Mivel a betegség az első mintegy 10 évben jellemzően panaszt még nem okoz, panaszok alapján szemorvosi vizsgálatra ebben az időszakban nem jelentkezik a beteg. Amikor pedig már a központi éleslátás területét is eléri a glaukómás látótér kiesés, és a beteg már panasszal fordul szemorvoshoz, az állapot rendkívül súlyos. Ilyenkor a hasznos látás megtartására jóval kisebb az esély, mint lett volna akkor, ha idejében észlelték volna, és korai stádiumban kezdték volna meg a hatékony kezelést. Éppen ezért az időszakos és jó minőségű glaukóma irányú szemorvosi vizsgálatot panaszmentes állapotban kell kezdeményezni.
Bár most az idei Glaukóma Világhét kapcsán beszélgetünk, tudnunk kell, hogy a zöldhályog felismerését célzó vizsgálat panaszmentes személyek esetében nem korlátozódik erre a hétre. Azoknak kell vizsgálatra jelentkezniük, akiknek a glaukóma kialakulására jelentősen fokozott a kockázatuk, és persze minden szemorvos szívesen látja a többi egészségtudatos személyt is.
Elsősorban azoknak, akiknek a közeli vérrokonai között a zöldhályog bármilyen formája bizonyítottan előfordult. Tudni kell, hogy a legtöbb zöldhályog forma örökletes, azaz genetikai eltérések csoportja határozza meg. A közeli vérrokonok genetikai állománya nagyban hasonlít, ezért az ő kockázatuk arra, hogy zöldhályogot eredményező genetikai örökséget hordozzanak lényegesen nagyobb, mint az átlagos népesség velük egyidős tagjainak. Tehát, amikor a vérrokonok között glaukóma bizonyítottan előfordult, a panaszmentes vérrokonoknak is nagyon ajánlatos néhány évente korrekt szemorvosi (nem optometrista által végzett) célzott vizsgálaton részt venni. A másik kockázati csoport azon személyek csoportja, akiknek ugyan egyéni családi előzményük nem pozitív zöldhályogra, de olyan jellemzőkkel rendelkeznek, melyek fennállása esetén a glaukóma előfordulása fokozott gyakoriságú. A legfontosabb ilyen tényezők a következők: 40 év fölötti életkor, közepes vagy nagyfokú rövidlátás, cukorbetegség, kisgyermekkorban plusz dioptriás szemüveg viselése, illetve kancsalság előfordulása és kortikoszteroid kezelés (nem szembetegségek miatt). A fokozott kockázatú személyek esetében természetesen nem kötelező a zöldhályog valamely formájának kialakulása, de egyértelműen jelentősen fokozott a betegség fellépésére a rizikó. Tudni kell azt is, hogy egy korrekt szemorvosi vizsgálat negatív eredménye sajnos az élet további évtizedeire nem zárja ki a zöldhályog kialakulásának lehetőségét. Éppen ezért a kockázati csoportokba tartozóknak 3 - 5 évente rendszeresen glaukóma irányú vizsgálaton célszerű részt venniük. Ezeket a vizsgálatokat a kockázati tényezőkkel bíró személyeknek kell kezdeményezniük, hiszen ők nem gondozott betegek, akiket szemorvos vizsgálatra behív.
A szűrővizsgálatok, illetve a kockázati csoportba tartozók vizsgálata azt a célt szolgálja, hogy a betegséget korai stádiumban fedezzük fel, ugyanis az ilyenkor megkezdett hatékony kezelés hosszútávon sokkal jobb látásmegőrzést biztosít, mint a késői, előrehaladott stádiumban megkezdett kezelés. Ez annak tudható be, hogy a nagyon előrehaladott stádiumú formában a még meglevő látóideg rostok is károsodottak, és idővel könnyebben pusztulnak el még a kezelés megkezdése esetén is. A korán megkezdett terápiával a késői állapot kialakulása lényegében megelőzhető. A kezelés természetesen az egész élet során végzett korrekt, részletes gondozást, látótér vizsgálatot és optikai koherencia tomográfiás, illetve optikai koherencia tomográfia angiográfiás vizsgálatot igényel. A hazai gyakorlatban is szomorúan gyakori, hogy a gondozás csupán szemnyomás mérés. Ez, mint gondozási eszköz teljesen elégtelen. Tudnunk kell azt is, hogy a glaukómában megvakuló betegek jelentős része kezelés mellett, évek alatt veszti el a látását. Ez azt jelenti, hogy vagy a kezelés (gondozás) nem elégséges, vagy a beteg kezeléssel kapcsolatos együttműködése nem megfelelő.
A glaukóma kezelésére ma számos, korábban elképzelhetetlenül kényelmes, beteg-barát módszer áll rendelkezésre. A korszerű gyakorlatban nyitott csarnokzugú glaukóma esetén legtöbbször szelektív lézer trabekuloplasztikával kezdjük a kezelést, emellett (vagy ehelyett) konzerválószer-mentes, hosszútávon is jól tolerálható, naponta csak ritkán cseppentendő szemcseppekkel is sikeresen lehet gátolni az állapot romlását. A gondozás azonban csak akkor hatékony, ha a beteg a kezeléssel folyamatosan jól együttműködik. Az együttműködés 2 fő részből áll: az egyik az előírt vizsgálatokon való megjelenés, a másik a szemcsepp kezelés előírásszerű, hosszútávú használata. Sajnos mindkettővel súlyos problémák mutatkoznak világszerte. A vizsgálaton való meg nem jelenés (bármilyen oknál fogva is történik) negatív következménnyel jár (a kezelés alatti esetleges állapotromlás észlelése és a kezelés erősítése elmarad).
A szemcseppek alkalmazása, illetve nem korrekt használata a másik fő területe az elégtelen együttműködésnek. A betegnek mindig valósághűen kell tájékoztatni a szemorvosát arról, hogy az előírt kezelést alkalmazhatónak tartja-e a mindennapi élet során, hogy csípi-e a szemcsepp,
elfelejtkezik-e a cseppentésről stb. Továbbá kerülni kell azt a világszerte létező viselkedést, melyben a gondozott glaukómás beteg csupán a tervezett vizit előtti napokban használja a szemcseppet, a köztes időszakban nem. Az ilyen eljárás eredményezi azt, hogy bár a cseppkezelés mellett a szemorvos jól kontrollált, alacsony szemnyomást tapasztal a viziteken, a beteg állapota mégis romlik (hiszen a vizitek közötti időszakban a kezelés elmarad). Összefoglalóan tehát azt lehet mondani, hogy a beteg együttműködése a zöldhályog gondozásban legalább annyira fontos, mint a megfelelő minőségű, korrekt, nem elkapkodott, megalapozott eljárásokat alkalmazó szemorvosi ellátás.
Végezetül Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája felhívja a figyelmet arra, hogy bár a Glaukóma Világhét ráirányítja a figyelmet e Magyarországon is több százezer embert érintő, súlyos szemészeti betegségre, a hét hamar letelik. A figyelemnek azonban nem szabad lankadnia mindazok esetében, akik vagy kezelt glaukómásak, vagy a kockázati csoportokba tartoznak. A szűrővizsgálatokra, a zöldhályog irányú kivizsgálásra, illetve a rendszeres gondozási vizitekre az év többi részében is kiemelt figyelmet kell fordítani.
(Forrás: Szemorvosi Központ
