Az Alföld titokzatos építményei, az úgynevezett kunhalmok már hosszú évszázadok óta különféle legendák forrásai. Az Alföld piramisaiként is emlegetett építményekről sokáig azt tartotta a helyi néphagyomány,
hogy azok az egykori kun előkelőségek halomsírjai, vagyis kurgánjai.
Az eddig ismertté vált és katalogizált, az Agrárminisztérium nyilvántartása szerinti mintegy 1500 kunhalom 1996 óta kivétel nélkül védettséget élvez.
Maga a kunhalom elnevezés – a néphagyományt követve – csak a nyelvújítás korától vált általánossá, Horváth István 1825-ben kiadott műve nyomán. Az alföldi emberek korábban egyszerűen csak halomként
vagy laponyagként emlegették ezeket a misztikus építményeket.
A 20. század korszerű régészeti feltárásai bebizonyították, hogy a néphiedelemmel ellentétben a mesterséges halmok jóval korábbiak a kunok 13 századi bevándorlásánál.
Funkciójukat tekintve zömében olyan kultikus áldozó és temetkezési helyek voltak, amelyek többségét még az ókorban, illetve a népvándorlás korában emelték. A nagy járványok és a hódító háborúk idején amikor egyszerre sokan haltak meg, temetkezéshez is használták ezeket az ősi földhányásokat, a középkorban pedig nem egyszer templom-, vagy lakódombként. Ma is ismeretek olyan kunhalmok, amelyeken feszület, kálvária, vagy harangláb áll.
A sík alföldi területből kiemelkedő halmokat sokáig használták viszonyítási pontként a birtokhatárok megállapításához, ezért jó néhányról az egykor kiadott királyi oklevelek is megemlékeznek. Mivel a kunhalmok kiemelkedtek a környezetükből, a relatíve meredek oldaluk miatt kimaradtak a mezőgazdasági művelésből, és ennek köszönhetik a fennmaradásukat is.
Sok kunhalom elpusztulhatott az idők során, de ennek ellenére - mint a mostani felfedezés is mutatja-, még számos ismeretlen ősi építmény rejtőzhet az alföldi rónaság vadonjában. A Kengyel határában
tavaly tavasszal felfedezett kunhalom állapotán sokat rontottak a korábbi földelhordások,
ezért a szolnoki Damjanich János Múzeum archeológusai, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága úgy döntöttek, hogy a további bolygatások megakadályozására és az állagvédelem céljából alaposabb vizsgálatnak vetik alá a megbontott kunhalmot.
Ott, ahol a földelhordások miatt korábban megbontották a halom oldalát, a régészek egy függőleges kutató falfelületet alakítottak ki, a mesterségesen felhordott talajrétegek vizsgálata céljából. A talajszelvény igen látványosan feltárta a korok lenyomatát, amelyben cserép, illetve kerámiatöredékeket találtak az archeológusok. A talajszelvény lehetővé tette a felvitt rétegek pontos kormeghatározását, ami még a szakemberek számára is döbbenetes eredményt hozott.
A vizsgálati eredmény szerint ugyanis
a kengyeli kunhalmot több mint négyezere éve, a korai bronzkorba emelték, tehát még a gizai piramisok építése előtt.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága a kengyeli kunhalmot, mint az ország egyik legrégebbi mesterséges objektumát védett régészeti lelőhellyé kívánja nyilvánítattni.
A Igazgatóság tájékoztatása szerint nagyjából 600 veszélyeztetett kunhalom lehet az alföldi régióban, amelyek megóvása közös feladat, hiszen nem sok ország büszkélkedhet ilyen ősi és különleges építményekkel.