A fogságban szaporodó madarak megváltoztathatják szárnyaik alakját

A fogságban tenyésztett narancssárga hasú papagájok szárnya megváltozott

Egy új kutatás szerint a fogságban való szaporodás megváltoztathatja a madarak szárnyalakját, csökkentve annak esélyét, hogy túléljék a vándorló repülést, amikor szabadon engedik őket.

Természetes eltérések mutatkoznak a szárnyak tollhosszában

A kritikusan veszélyeztetett narancshasú fűpapagájok (Neophema chrysogaster) tanulmányozása során kiderült, hogy a fogságban tenyésztett madaraknál megváltozott a szárny alakja, amivel

a madarak túlélési aránya 2,7-szer alacsonyabbnak bizonyult, mint azoknál, amelyek az „ideális, vad típusú" szárnyakkal születettek.

A vadon élő narancshasú fűpapagájok összpopulációja korábban mindössze 17 egyedre esett vissza, de számukat megerősítették a fogságban tenyésztési és szabadon engedési erőfeszítések során Tasmániában és Viktóriában. A madár ugyanis Tasmániában költ, és télre Ausztrália szárazföldi déli partvidékére vándorol.

A fogságban tenyésztett narancssárga hasú papagájok szárnya megváltozott Forrás: Andrew Haysom/Getty Images/iStockphoto

Természetes eltérések mutatkoznak a szárnyak tollhosszában mind a vadon élő, mind a fogságban tenyésztett narancshasú papagájoknál

– mutatott rá Dr. Dejan Stojanovic, az Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa, a tanulmány szerzője a The Guardian online portálnak. – Ha végignézzük a szárnyakon lévő összes toll hosszát, jelentős különbséget láthatunk a fogságban tartott madarak és a vadon élő társaik szárnyai tollainak hossza között.

Stojanovic már korábban kimutatta, hogy a fogságban tenyésztett narancshasú fűpapagájoknak általában

kevésbé hegyesek és rövidebbek a szárnyaik, mint a vadon élő egyedeknek.

Ahogy rámutatott, a fogságban sokféle eltérést tapasztalhatunk, a „tökéletes típustól a nagyon szuboptimálisig".

Jelentős következményei lehetnek

Az Ecology Letters tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint azoknál a fogságban tenyésztett madaraknál, amelyek szárnyai leginkább hasonlítottak az „ideális szárnyakhoz", az elsődleges repülési tollként ismert toll egyetlen milliméterrel hosszabb volt. Ezek az állatok ráadásul nagyobb valószínűséggel maradtak életben.

A narancssárgahasú fűpapagájoknál szó szerit egy milliméteres különbség van egyetlen toll hosszában

– mondta Stojanovic. – Nagyon könnyű nem észlelni, de ennek jelentős következményei vannak.

Fogságban tartott madár szárnya Forrás: Dr. Dejan Stojanovic/Ecology Letters

Hozzátette: kevés más helyreállítási projekt rendelkezik olyan méretekkel és erőforrásokkal, mint a narancshasú fűpapagájokra irányuló. Ezek a változások azonban már megjelentek a madaraknál és egészen mostanáig észrevétlenül is maradtak.

Az új eredmények emellett azt is mutatják, hogy az eddig fel nem fedezett változások hatással voltak a túlélésre, ami viszont kulcsfontosságú sikermérő a vadon élő populáció számára.

A szakember 16 másik madár szárnyait is elemezte, és négy másik fajnál – a hullámos papagájoknál (Melopsittacus undulatus), az ékes fűpapagájoknál (Neophema pulchella), a rózsáshasú papagájoknál (Neopsephotus bourkii) és a Gould-amandináknál (Erythrura gouldiae) is talált bizonyítékot a fogságban tartott szárnyak megváltozott alakjára.

Úgy véli, mindez egyértelműen azt mutatja, hogy a jelenség sokkal szélesebb körben elterjedt, mint azt eddig a tudomány vélte

és valójában egy mintázatot tükrözhet. A kutatás következő fázisa annak megértése, hogy valójában mi is vezetett pontosan ezekhez a változásokhoz.