Ahogy arra a Salisbury Régészeti Kft. rámutatott, a lelőhely a településtől mintegy 3,5 kilométerre délkeletre, a Csongrádi úttól keletre, a megyehatár közelében helyezkedik el. A Salisbury Régészeti Kft. munkatársai a próbafeltárás során két, egyenként 100 méter hosszú és 2 méter széles kutatóárkot nyitottak meg, amelyekben összesen 14 régészeti jelenséget dokumentáltak.
Ezek zöme egy ismeretlen, vélhetően újkori tanyához köthető, de kibontottak itt egy késő avar kori temetkezést is; a feltárt, humuszolt terület több mint ötezer négyzetméteres volt.
Érdekesség, hogy az avar kori, egymástól körülbelül 8–10 méterre elhelyezkedő, keletnyugati és északnyugati-délkeleti tájolású sírok a korszakban általános sírrabláshoz képest néhány kivételtől eltekintve bolygatatlannak bizonyultak.
A feltárt sírok között feltűnő a férfisírok leletgazdasága: a számos veretes öves sír mellett három külön is kiemelkedő sírt is feltártunk
– mondta Farkas Zoltán, az ásatás vezetője. – Az egyik bolygatatlan férfi sírjában egy felajzott reflexíj is feküdt, amelyet a bal válltól a lábszárakig az elhunytra fektettek a temetés során.
Hozzátette: a szintén a támadó fegyverzethez tartozó nyílhegyek egy kötegben rejtőztek a bal alkar mellett. A lábak csontjai között a korszakban nagy értéket képviselő, és ezzel szoros összefüggésben a régészeti leletanyagban viszonylag ritkának mondható lemezpáncél sírba helyezett töredékei kerültek elő. Hasonlóképpen jelentős egy másik temetkezés is, amelyben
egy szintén bolygatatlan férfi váz feküdt: a deréktájon elhelyezett övveretek és a medencelapáton feltárt nyílhegyek mellett az elhunyt bal oldalára fektették az ezüstszerelékes hüvelyében elhelyezett szablyáját.
A minden bizonnyal a közösség előkelő tagjának számító, rangjelző melléklettel túlvilági útra indított személy a teljes avar társadalomban is számottevő személy lehetett.
A Salisbury Régészeti Kft. szakemberei feltártak egy másik sírt is, ahol az elhunyt, veretes övvel rendelkező férfi szintén felajzott állapotú reflexíját a jobb vállától a jobb lábfejéig fektették.
A fegyverhez tartozó nyílhegyeket a bal felkar mellé egy díszített, faragott csontlemezzel záródó, vaspántokkal merevített nyíltartó tegezbe helyezték.
A területen a Kárpát-medencei talajviszonyok között nehezen megfigyelhető szervesanyagok meglétét is sikerült több esetben megfigyelni. Ahogy azt a régészek hangsúlyozták, számos íjászsírban sikerült megmenteni a feltárt nyílhegyek tövén rögzített famaradványokat, illetve a veretes övek egyes övvereteire korrodálódott bőrmaradványokat.
A restaurátori munkának köszönhetően ezek fontos információkkal szolgálhatnak majd a régészeti eszközökkel alig-alig kutatható tárgytípusoknak a vizsgálatához.
A leletanyagot az elsődleges feldolgozás után a Ferenczy Múzeumi Centrumban helyezik el.