A kardfogú tigris (Smilodon) a macskafélék családjának (Felidae) húsevő emlősök kihalt alcsaládjába tartozó macskaformák (machairodont) egyik legismertebb nemzetsége. A köznyelvben csak „kardfogú tigrisként" emlegetik őket, bár nem állnak közeli rokonságban a tigrisekkel (Panthera).
A nemzetséget 1842-ben nevezték el a Brazíliából származó kövületek alapján; a nemzetségnév jelentése „szike" vagy „kétélű kés" a „fog" szóval kombinálva.
A kutatók az Iowa délnyugati részén fekvő Page megyében fedezték fel a figyelemre méltóan jó állapotban fennmaradt koponyát, amely új betekintést nyújt a faj megismerésébe, mielőtt az állat kihalt volna nagyjából 12-13 ezer évvel ezelőtt.
A most felfedezett koponya egy körülbelül 2-3 éves felnőtt egyedhez tartozott,
ami a Los Angeles-i Rancho La Brea gödrökből származó koponyáinak összehasonlítása alapján azt mutatja, hogy egy 249 kilogramm körüli hímről van szó.
Egy koponya felfedezése nagyon nagy dolognak számít
– mondta Matthew Hill, az iowai állam régészprofesszora a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Ennek az állatnak a leletei széles körben szétszóródtak, és általában egy-egy elszigetelt fog vagy csont képviseli őket.
Hozzátette: ez a Kelet-Nishnabotna folyóból származó koponya azonban közel tökéletes állapotban van.
A Quaternary Science Reviews című folyóiratban megjelent tanulmányban az Északnyugat-Missouri Állami Egyetem csapata radiokarbonos kormeghatározást használt, amely megállapította, hogy a kardfogú tigris a jégkorszak végén, 13 605 és 13 460 évvel ezelőtt pusztult el.
Ezzel a példány az egyik utolsó ismert kardfogú macskaforma, mielőtt a bolygó hőmérsékletének emelkedése miatt a gleccserek visszahúzódtak volna.
A szakemberek szerint Iowa délnyugati része abban az időben parkos terület volt, ahol a fák foltjai között füves nyílások váltakoztak. A kardfogú tigrisek valószínűleg más, mára kihalt állatokkal, például az óriásfarkassal, az óriás rövidfejű medvével, a hosszúorrú pekari, a laposfejű pekari, a szarvasbika, a keleti pézsmautulok és az óriás földi lajhár mellett élhettek, és akadt itt talán néhány bölény és mamut is.
Az egyelőre nem világos, hogyan pusztult el ez a példány, ám egy törött szemfog talán támpontot adhat a tudósoknak.
A most publikált tanulmány azt feltételezi, hogy az állat akkor sérült meg súlyosan, amikor a zsákmányra támadt, ami végül a traumát követő néhány napon belül végzetesnek bizonyult.