A kutatók azt találták, hogy ahhoz, hogy több mint 1 tonna súlyú állatok a hosszú távú vándorlás alatt ne hevüljenek fel, kulcsfontosságú faktor a sebességük, tekintet nélkül arra, hogy futnak, úsznak, vagy repülnek.
A felfedezés azt sugallja, hogy a globális felmelegedés még nagyobb probléma lesz a nagy állatoknak, mint korábban gondolták. Alexander Dyer, a lipcsei Integráló Biodiverzitákutató Német Központ (German Centre for Integrative Biodiversity Research) munkatársa azt mondja, hogy ha a modelljük helyes, akkor a nagy állatoknak általában csökkenteniük kell az aktivitásukat, vagy éjszakaibb viselkedés felé kell elmozdulniuk.
Dyer és kollégáik azzal kezdték, hogy adatbázist állítottak össze több mint 500 állatfaj maximum kitartott sebességéről, a rovaroktól és halaktól kezdve a bálnákig és elefántokig. Ez csak a vadonban élő szabadon mozgó állatokat tanulmányait tartalmazza, melyek például videófelvételekből, radarból, nyomkövető eszközökből származnak, és a fogságban tartott állatokat kizárták.
Azt találták, hogy az állatok méretének növekedésével a vándorlási sebesség növekedett míg elérték az 1000 kilogrammot, ezután a kiegyenlítődött és kezdett csökkenni. A csapat számos lehetséges magyarázatot megnézett és arra jutott, hogy egy egyszerű modell, ami megbecsli, hogy az állatoknak mennyire kell lelassulniuk, hogy elkerüljék a túlhevülést, megmagyarázhatja a görbe alakját.
Az a probléma, hogy az izmok alapvetően nagyon nem hatékonyak. Minden 100 joule izmokba pumpált energiából 70 hővé alakul. A kis állatok gyorsan elveszítik ezt a plusz hőt nagyobb fajlagos felületük miatt, de a nagy állatoknak ez a hő jelentős problémává válik.
Úgy tűnik ez az úszó állatok számára is ugyanolyan probléma, még ha testük gyorsabban elveszti a hőt a vízben, mint a levegőben.
Dyer úgy véli, ez azért van, mert a nagy tengeri állatoknak mint például a bálnáknak sok szigettelő anyaguk van, hogy pihenéskor melegen tartsa őket. A hőszóródás az álaltok tulajdonsága, sem mint a közegé, amiben mozognak.
Walter Jetz a Yale Egyetem munkatársa azt gondolja, hogy a csapat lenyűgözően bizonyítja , hogy a nagytestű állatok a túlhevüléssel összefüggő maximum sebességük tekintetében egy plusz anyagcsere korlátozással néznek szembe.
Ez egy fontos alapvető bepillantás, de természetvédelmi jelentősége is van.
Ahogy az emberi aktivitás miatt növekszik az a távolság, amit az állatoknak meg kell tenniük egyik táplálkozási helyről a másikra, a nagy testű álatok, melyek gyakran már nagyon veszélyeztetettek, különös veszélyben lehetnek.
Nincs 15 kg-nál nagyobb súlyú repülő állat. De sok repülő pteosaurus nagyobb volt ennél, tehát a többlet hő leadása számukra is fontos lehetett. Ez megmagyarázhatja miért volt soknak hatalmas fejdísze. Szerepül lehetett a hőszabályzásban.
Míg az emelkedő hőmérséklet különösen probléma lehet a nagy állatoknak, még a sokkal kisebb állatoknak is problémává válik nem túlhevülni, ahogy a bolygó melegedik. Néhány állat kisebb testet fejleszt, hogy gyorsabban veszítsenek hőt.
A csapat néhány tagja korábban vizsgálta, hogy a méret hogy függ össze az állatok totális sebességével rövid távon. Arra jutottak, hogy a nagy állatok maximum sebességét nem korlátozza az izmok és csontok képessége hogy túléljék az közreműködő erőket, ahogy korábban sugallták, de időbe telik míg felgyorsulnak.
Sprintek alatt az izmok a raktározott energiától függnek, sem mint levegőigényes légzéstől, mint a hosszútávon, és a nagy állatok kifogynak az energiából mielőtt elérik a teoretikus maximum sebességet.
(Forrás: New Scientist: https://www.newscientist.com/)