Az első nő, aki politikai pártot vezetett az Egyesült Királyságban

Tíz éve, 2013. április 8-án hunyt el Lady Margaret Thatcher, az Egyesült Királyság első női miniszterelnöke, „A Vaslady".

Ösztöndíjjal jutott be Oxfordba

Margaret Hilda Roberts néven született 1925. október 13-án a közép-angliai Grantham kisvárosban. Édesapja szerény, de tisztes körülmények között élő fűszeres, a városka polgármestere volt. Margaret vallásos, puritán körülmények között nevelkedett, a családban a legfőbb értéknek a felelősségérzet és a függetlenség, az önállóság számított. Ösztöndíjjal jutott be Oxfordba, ahol kémiai és jogi diplomát is szerzett, de az adópolitikát is tanulmányozta.

Négy évig kémiai kutatóintézetben dolgozott, ezután 1961-ig ügyvédi praxist folytatott.

Már az egyetemen a helyi konzervatív szövetség elnöke volt, a tory párt listáján először az 1946-os választásokon indult. Ekkor még alulmaradt, de a kampány során ismerkedett meg későbbi férjével, Denis Thatcherrel, egy textilgyár vagyonos menedzserével. 1951-ben kötöttek házasságot, 1953-ban ikreik születtek.

1975-ben Thatcher legyőzte Heatht a Konzervatív Párt választási választmányon, ezzel ő lett az ellenzék vezére, valamint az első nő, aki vezetett egy nagy politikai pártot az Egyesült Királyságban Forrás: Wikimedia Commons

A kiváló fellépésű és rendkívüli meggyőző erővel megáldott Mrs. Thatcher két sikertelen kísérlet után 1959-ben került be a parlamentbe Finchley, Észak-London középosztálybeli kerületének képviselőjeként.

1961-ben a nyugdíj- és társadalombiztosítási minisztérium parlamenti államtitkára, 1964-től az ellenzékbe szorult tory árnyékkormány tagja volt. 1970-ben Edward Heath kormányában az oktatási és tudományügyi minisztérium élére és az ellenzéki támadások kereszttüzébe került, mert megszüntette az iskolákban az ingyen tej juttatását (ekkoriban „milk snatcher", „a tejrabló" gúnynéven emlegették).

Még több magántulajdont hirdetett

Thatcher, aki ekkor már tudatosan készült a pártvezéri tisztségre, egyre inkább elfordult a toryk paternalista irányvonalától, és új, határozottabb arculat kialakításán dolgozott. 1975 februárjában a Konzervatív Párt vezérévé választották: már az első fordulóban annyi voksot kapott, hogy Heath a lemondás mellett döntött.

A hetvenes évek végére Nagy-Britannia súlyos helyzetbe került: magas volt az infláció, a technológiai változásokhoz alkalmazkodni képtelen, hagyományos iparágaihoz ragaszkodó gazdaság hanyatlott, magas volt a munkanélküliség.

Margaret Thatcher a brit külpolitikában hagyományos reálpolitikai irányvonalat képviselt Forrás: University of Salford Press Office

A „szocializmus visszafordítását", kevesebb állami beavatkozást, több versenyt és még több magántulajdont hirdető, kisebb adókkal, kevesebb közkiadással és több magángondoskodással kampányoló konzervatívok 1979-ben megnyerték a választást, és 1979. május 4-én beiktatták a szigetország első női miniszterelnökét, Margaret Thatchert.

Ő szembeszállt a jóléti állam szociáldemokrata ihletésű eszmerendszerével: megnyirbálta a szociális kiadásokat, privatizálta az elkényelmesedett állami vállalatokat, „népi kapitalizmusa" révén minden ötödik brit részvénytulajdonos lett.

A váltás alatt nőtt a munkanélküliség és a csődök száma, a toryk népszerűsége mélyrepülésbe kezdett. A fordulatot az 1982-es falklandi háború jelentette, a birodalmi nosztalgia felélesztésével 1983-ban elsöprő győzelmet aratott a választásokon.

Az ország nemzetközi tekintélye megnövekedett

A szigorú intézkedések gyümölcse lassan beérett: az infláció mérséklődött, a gyarapodó vállalkozások kezdték ellensúlyozni az állami gondoskodást, helyreállt az államháztartás egyensúlya, emelkedett az életszínvonal, az ország nemzetközi tekintélye megnövekedett.

Thatcher a nagyhatalmú szakszervezetekkel szembekerülve 1984-ben könyörtelenül letörte az egy éven át tartó bányászsztrájkot, ugyancsak 1984-ben sértetlenül vészelte át az IRA merényletkísérletét.

Külpolitikáját kezdetben éles szovjetellenesség jellemezte, a „Vaslady" elnevezést épp a szovjet sajtó aggatta rá 1976-ban, amikor kikelt a szovjet kommunista rendszer ellen. Aztán a világ változásával módosult az ő külpolitikai koncepciója is, ennek egyik kézzelfogható jele volt 1984-es magyarországi látogatása. 1985 után feladta megrögzött szovjetellenességét, ő „fedezte fel" a Nyugat számára Mihail Gorbacsov szovjet vezetőt.

Thatcher 1975 és 1990 között a Konzervatív Párt vezetője, 1979 és 1990 között az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt Forrás: Origo

Thatcher és a konzervatívok 1987-ben újra győztek a választásokon, de ekkor már egyre többen bírálták, amiért a gazdag délre és a szegény északra osztja a nemzetet, elszigetelődik Európától és azt kérdezték: kormányoz vagy uralkodik?

Riválisa, Michael Heseltine volt hadügyminiszter harcot indított a pártelnökségért, s bár vereséget szenvedett, a szükséges többséget Thacher sem tudta megszerezni. Ekkor bebizonyosodott, hogy makacs kitartása mellett a józan belátás képessége is benne rejtőzött. 1990. november 22-én bejelentette lemondását a jelöltségről és tizenegy év kormányzás után a kormányfői tisztségről is.

Megírta emlékiratait, járta a világot, előadásokat tartott

Leköszönése után „egyszerű" képviselő maradt, majd 1992. június 6-án bárónői rangot és vele életre szóló felsőházi tagságot kapott. Az immár hivatalosan is Lady megszólításra jogosult Vaslady távolról sem vonult nyugalomba: a Philip Morris amerikai dohánytársaság tanácsadója lett, megírta emlékiratait, járta a világot, előadásokat tartott.

2002-ben több szélütést szenvedett és az időskori elbutulás tünetei is jelentkeztek rajta, ezután már ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt.

Margaret Thatcher 2013. április 8-án hunyt el szélütés következtében. Katonai tiszteletadás mellett zajlott temetésén jelen volt II. Erzsébet királynő is, aki csaknem fél évszázad után vett részt ismét brit miniszterelnök búcsúztatásán, korábban csak Sir Winston Churchill 1965-ös temetési szertartásán volt jelen.

Margaret Thatcher a 20. századi történelem markáns egyénisége volt Forrás: Wikimedia Commons

Margaret Thatcher Churchill óta legnagyobb hatású brit politikus volt, megítélése ellentmondásos, de személyes képességeit és teljesítményét senki sem vonta kétségbe.

Hívei fáradhatatlanságát, éles eszét, hajlíthatatlanságát és rendkívüli politikai érzékét emelték ki, kritikusai könyörtelennek, önfejűnek, sőt autokratának tartották. Életéről Meryl Streep főszereplésével készült film, aki alakításáért kapta harmadik Oscar-díját.

(MTVA Sajtóarchívum)