Az elefántfókák napi két órát alszanak, azt is merülés közben

A tengeren az elefántfókák vetekednek a jelenleg az afrikai elefántok által tartott, az emlősállatok legkevesebb alvási rekordjával

A tengerparton szundikáló fókák úgy tűnhetnek, mint akik élvezik a szabad életet. Úttörő kutatásokból azonban kiderült, hogy az elefántfókák életük nagy részében mindössze napi két órát alszanak egy-egy rövid szundikálás során, miközben mély merüléseket hajtanak végre.

Spirálisan lefelé fordulnak alvás közben

Az első, szabadon élő, vadon élő tengeri emlős agytevékenységét rögzítő vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a tengeren töltött hónapok alatt az elefántfókák pályázhatnak az összes emlős közül a legkevesebb alvás rekordjára, amelyet jelenleg az afrikai elefántok tartanak. Szakemberek megállapították, hogy

az állatok jellemzően mindössze 10 perces szakaszokban alszanak a mély, harminc perces merülések során,

és gyakran spirálisan lefelé fordulnak alvás közben, és csak időnként dőlnek le szundítani a tengerfenéken.

Alvó oroszlánfóka Forrás: Pablo Juarbe Martinez

Az elefántfókákkal kapcsolatos, egyik központi kérdés évek óta az, hogy mikor alszanak

– mondta Daniel Costa professzor, a Kaliforniai Egyetem Santa Cruz-i egyetemének tengerökológusa és vezető szerzője a The Guardian online portálnak. – Sejtettük, hogy biztosan alszanak az úgynevezett sodródási merülések során, amikor abbahagyják az úszást és lassan lesüllyednek, de valójában nem álltak rendelkezésünkre konkrét információk.

Costa laboratóriuma több mint 25 éve követi nyomon az elefántfókákat az Año Nuevo rezervátumban, egyre kifinomultabb követési technikákat használva a fókák mozgását és merülési viselkedését figyelve táplálékszerző vándorlásaik során, amikor azok

akár nyolc hónapra is kimerészkednek a Csendes-óceán északi részére.

Costa szerint most végre azt kijelenthetik, hogy az állatok biztosan alszanak a merülések alatt, és azt is megállapították, hogy összességében nem alszanak túl sokat más emlősökhöz képest.

Úgy zuhannak tovább, mint egy hulló falevél

A tudósok úgy vélik, hogy a fókák így el tudják kerülni a ragadozókat, akikkel – köztük a cápákkal és a gyilkos bálnákkal – szemben akkor a legsebezhetőbbek, amikor az óceán felszínén tartózkodnak, ezért csak néhány percet töltenek ott, hogy két merülés között levegőt vegyenek.

Hosszú ideig képesek visszatartani a lélegzetüket, így mély álomba merülhetnek ezeken a merüléseken, amikor mélyen a felszín alatt tartózkodnak, ahol biztonságos

– mutatott rá Jessica Kendall-Bar, a tanulmány első szerzője, aki a UC Santa Cruz végzős hallgatójaként fejlesztette ki a nyomonkövetési rendszert.

A tengeren az elefántfókák vetekednek a jelenleg az afrikai elefántok által tartott, az emlősállatok legkevesebb alvási rekordjával Forrás: Özge Elif Kızıl/Anadolu Ügynökség/Getty

A legutóbbi tanulmány során összesen tizenhárom fiatal nőstény fókát szereltek fel neoprén fejfedővel, hogy a fejükön lévő érzékelők megbízhatóan rögzítsék az agyhullámokat egy elektroenkefalogram vagy EEG néven ismert vizsgálat során. A fókák mozgásának nyomon követésére időmélység-felvevőket, gyorsulásmérőket és más műszereket is használtak.

A fókákról több mint száz merülés során gyűjtött felvételek feltárták, hogy az állatok a leereszkedésük során a lassú hullámú alvásként ismert mély alvási szakaszba léptek, miközben kontrolláltan lefelé siklottak, majd a REM (rapid-eye-movement) alvásszakaszba léptek, amikor fejjel lefelé fordultak és egy „alvási spirálban" lefelé sodródtak.

Ebben a mélységben a fókák általában negatív felhajtóerővel rendelkeznek, így passzívan, dugóhúzó spirálban zuhannak tovább, mint egy hulló falevél.

A kutatócsoport most azt tervezi, hogy hasonló módszerekkel más fókafajok agyi aktivitását is tanulmányozza.