A „cédulákon" általában görög vagy démotikus (és néha hieratikus vagy hieroglifás) felirat szerepelt, amely megnevezte az elhunytat, a családját vagy egy rövid imát a túlvilági élethez. Ezeket a feliratokat arra használták, hogy azonosítsák az elhunytakat a mumifikálási folyamat után, amikor a halottat a nekropoliszba szállították, hogy eltemessék.
Szakemberek szerint ezek a kis címkék akár a temetkezési sztélék olcsó helyettesítőjeként is szerepet játszhattak, amint azt néha a formájuk és az a tény is jelzi, hogy „wy.t" vagy „στήλη" megjelöléssel azonosíthatók.
Az International Journal of Wood Culture tudományos szaklapban publikált, új tanulmány részeként a kutatók a fából készült „cédulákon" található évgyűrűket elemezték a dendroklimatológia néven ismert eljárás keretében.
Mindez rengeteg éghajlati adatot tárt fel, mivel a fák évgyűrűi szélesebbek, amikor a körülmények kedveznek a növekedésnek, és keskenyebbek, amikor nehéz idők, aszályos időszakok következnek.
A tudósok a kutatás során összesen háromszáz címkét elemeztek, és kerestek egyező szekvenciákat, hogy szélesebb képet kapjanak arról, milyen volt az éghajlat a Földközi-tenger keleti részén, a mai Libanonban, a görög szigeteken vagy a Nílus torkolatánál a római Egyiptom (Krisztus előtt 30 - Krisztus után 641) idején.
Ezért ideálisak a múmia címkék a mi céljainkra
– magyarázta François Blondel, a Genfi Egyetem régésze a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Nemcsak, hogy több ezer van belőlük a világ múzeumaiban, hanem rengeteg különböző fafajból, például fenyőből, ciprusból, cédrusból és borókafából készültek.
Hozzátette: volt néhány jó év és megesett az aszályok szerencsétlen sorozata is, de a tényleges dátumok még mindig tisztázatlanok.
A következő lépés tehát az lesz, hogy a kutatók megpróbálják ezeket az eseményeket a történelemben lokalizálni. Ha szerencséjük van, találhatnak egy időben elhelyezhető feliratot. Ezután az azonos fafajból és régióból származó más címkékkel való átfedések keresésével pontosan meg tudják majd határozni a pontos dátumot. Ha nem, akkor
radiokarbonos kormeghatározást fognak alkalmazni.
Ahogy arra a szakemberek rámutattak, az ugyanazon példány évgyűrűi mentén vett több faanyagminta kombinálásával statisztikailag csökkenthető a keltezési bizonytalanság, a legjobb esetben gyakorlatilag nullára. A tudósoknak azonban előbb még meg kell találniuk a megfelelő vizsgálati darabokat.