Kiderült: nagyon nagy baj van a NASA szerint

Sarki fény (illusztráció)

A NASA aktívan figyeli a Föld mágneses mezejét és meglehetősen furcsa változásokat észlelt, amelyek nagy területet érintenek.

Az amerikai űrügynökség egy óriási, alacsonyabb mágneses intenzitású régiót figyelt meg az égbolton, amely Dél-Amerika és Délnyugat-Afrika között húzódik.

Ez a hatalmas, fejlődő jelenség, amelyet dél-atlanti anomáliának neveznek, évek óta foglalkoztatja a tudósokat, és a NASA kutatóit.

A jelenség alaposabb vizsgálata azért is fontos, mert az űrügynökség műholdjai és űrhajói különösen érzékenyek az anomálián belüli meggyengült mágneses térerősségre és a Napból származó töltött részecskéknek való kitettségre.

A dél-atlanti anomália (SAA) - amelyet a NASA a Föld mágneses mezejében lévő horpadáshoz vagy kátyúhoz hasonlít - általában nem befolyásolja a földi életet, de ugyanez nem mondható el a Föld körül keringő űreszközökről (például a Nemzetközi Űrállomásról), amelyek közvetlenül áthaladnak rajta, miközben alacsony Föld körüli pályán keringenek. Az áthaladások során az anomália belsejében lévő csökkent mágneses térerősség miatt a műholdak fedélzetén lévő technológiai rendszerek rövidzárlatot kaphatnak és meghibásodhatnak, ha a Napból származó nagyenergiájú protonok eltalálják őket.

Ezek a véletlenszerű találatok általában csak alacsony szintű zavarokat okoznak, de fennáll a veszélye annak, hogy jelentős adatvesztést vagy akár a kulcsfontosságú alkatrészek maradandó károsodását okozzák - ezek a veszélyek arra kényszerítik a műholdak üzemeltetőit, hogy rutinszerűen leállítsák az űreszközök rendszereit, mielőtt azok belépnének az anomália területére.

A NASA egyrészt azért foglalkozik aktívan az SAA-val, hogy csökkentse az említett veszélyeket, másrészt jobban meg akarja ismerni a jelenség mibenlétét, és ehhez megvannak a megfelelő eszközei.

A mágneses mező valójában számos áramforrásból származó mezők szuperpozíciója"

- magyarázta Terry Sabaka geofizikus, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának geofizikusa.

Az elsődleges forrásnak a Föld külső magjában, több ezer kilométerrel a föld alatt található, olvadt vasból álló kavargó óceánt tartják.

Ennek a tömegnek a mozgása elektromos áramokat generál, amelyek létrehozzák a Föld mágneses terét, de úgy tűnik, nem feltétlenül egyenletesen.

Az afrikai kontinens alatt, mintegy 2900 kilométer mélyen sűrű kőzetréteg található, ami megzavarja a mágneses mezőt, és drámaian gyengíti azt.

Sarki fény (illusztráció) Forrás: Leemage via AFP/©Sauli Koski/Novapix/Leemage/Sauli Koski

Bár még sok minden nem ismert az anomáliáról és annak következményeiről, az új felismerések folyamatosan fényt derítenek erre a különös jelenségre. Egy korábbi tanulmány például kiderítette, hogy az SAA lassan északnyugati irányba sodródik.

Az SAA azonban nem csak mozog, de úgy tűnik, két különálló cellára oszlik, amelyek a nagyobb anomálián belül a minimális mágneses intenzitás különálló központját képviselik. Hogy ez mit jelent az SAA jövőjére nézve, még nem tudni, de mindenesetre vannak arra utaló jelek, hogy az anomália nem mostanában jött létre.

Műholdas adatok szerint az SAA két különálló cellára oszlik Forrás: Division of Geomagnetism, DTU Space

Egy 2020 júliusában közölt kutatás szerint a jelenség visszatérő esemény, és 11 millió évvel ezelőtt már hatással volt bolygónkra.

Ha ez így van, az azt jelenti, hogy a dél-atlanti anomália nem a Föld mágneses mezejének felborulását jelzi előre, ami kétségtelenül biztató hír.

"Bár az SAA lassan mozog, morfológiai változáson megy keresztül, ezért fontos, hogy folyamatosan figyeljük, és újabb modelleket, előrejelzéseket készítsünk" - mondta Sabaka.