„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen,
hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak." – Apostolok cselekedetei 2:1 - 2:4,
Pünkösd ünnepe az ógörög pentekosztész szóból származik, ami azt jelenti, hogy „ötvenedik", és ami arra utal, hogy az ünnep a húsvét utáni ötvenedik napra esik, illetve a hetedik vasárnapon kezdődik.
A kereszténység egyik legfontosabb ünnepén a hívők a Szentlélek eljöveteléről, a kiáradásról emlékeznek meg.
Az ószövetségi hagyományban ez az időszak a zsidó Sávuot ünnepével esett egybe, amely a termékenység és a gazdag termés időszakát jelképezte. A név (amellyel a Tóra említi az ünnepet) annyit jelent: „hetek", és onnan ered, hogy Peszách második napjától kezdve hét teljes héten át számolni kell a napokat.
A Sávuot a betakarítás idején is megünnepelték: az ünnep időszakában fejezték be a tavaszi betakarítást, amikor hálát adtak és megköszönték Isten áldását a termékenységért és az új termésért. A Sávuot ünnepét ma gyakran éjszakába nyúló tanulással töltik a zsinagógákban, ahol az Ószövetség könyveiből olvasnak fel és vallási témákról vitatkoznak.
Pünkösd története a Názáreti Jézus feltámadása után kezdődik. Az Újszövetség az Apostolok cselekedeteiben írja le, hogy Jézus mennybemenetele után az apostolok Jeruzsálembe mentek, ahol megtapasztalták a Szentlélek erejét és jelenlétét.
A bibliai emlékezet szerint a 12 apostol, valamint Szűz Mária, Jézus anyja és Krisztus további 120 követője abban a teremben gyűltek össze Jeruzsálemben, ahol korábban az utolsó vacsorát elköltötték, és ahol a tanítványok Iskarióti Júdás helyett Mátyást fogadták maguk közé tizenkettedik apostolnak.
Itt jelent meg előttük a Szentlélek azon a napon, amelyet ma pünkösdnek nevezünk:
„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre".
Ezután valamennyi jelenlévő megtelt Szentlélekkel, majd különféle nyelveken kezdtek beszélni. A keresztény emlékezet ehhez az eseményhez köti az egyház létrejöttét, amikor a Szentlélekkel „kiáradt" és erőt adott az apostoloknak arra felkészítve őket, hogy hirdessék az evangéliumot, a krisztusi tanítást az egész világon.
Jeruzsálem azóta is a keresztény hit szent városa, amely központi szerepet játszik a keresztény egyház történetében.
Az itt történt események – közte Jézus Krisztus szenvedése, halála és feltámadása, valamint a Szentlélek „kiáradása" – mind-mind kulcsfontosságúak a keresztény tanításban és a hitgyakorlatban.
A hagyományos zsidó kultúrában bizonyos ünnepségeket, áldozatokat és felajánlásokat pünkösd napjára írta elő a törvény.
Az ünnepet az ókori időkben ugyanis a mezőműveléshez és aratáshoz kapcsolódó ünnepként is tartották, amikor az emberek az új termésért és Isten áldásáért is hálát adtak.
A főpapnak például két vekni frissen sült búza kenyeret kellett felajánlania az Úr előtt, ami frissen betakarított búzából készült. Jeruzsálem utcáit közben elözönlötték a zarándokok ezrei, hogy megünnepeljék Isten kegyelét és a búza aratását.
A Tóra előírásai szerint ilyenkor különleges felajánlásokat és áldozatokat kellett bemutatni a jeruzsálemi Szentélyben.
Ezek közé tartozott az új gabonafélék, például a búza, áldozata, amelyetk a hálát és az elköteleződést fejezték ki Isten iránt, miközben imáikban gazdagságot és áldást kértek.
Az áldozatokról, felajánlásokról és szertartásokról az ószövetségi Leviták könyve számol be részletesen. Ebből kiderül, hogy ekkor nem csak a gabonaféléket, hanem az állatok is feláldoztak az ünnepen, miközben bort és olajat is felajánlottak Istennek. Fontos megjegyezni, hogy a Szentély lerombolása után és az áldozatok bemutatása megszűnt.
A hagyományos zsidó kultúrában a Sávuot azonban továbbra is megünneplik a vallási szertartások, imádságok, tanulás és étkezések formájában,
amelyek mind az ünnep jelentőségét és üzenetét hivatottak közvetíteni.
A pünkösd ünnepe azonban igencsak változó a különböző kultúrákban és vallási hagyományokban:
Pünkösd pontos dátuma és a kapcsolódó hagyományok a különböző országokban és egyházakban változhatnak.