Sztálin dührohamot kapott, amikor megtudta, hogy kapituláltak a nácik

Wilhelm Keitel vezértábornagy, a német delegáció vezetője a kapitulációs okmány aláírása előtt

1945. május 7-én a kora hajnali órákban az angolszász szövetséges haderő főparancsnoka, Dwight D. Eisenhower hadseregtábornok reimsi főhadiszállásán Alfred Jodl vezérezredes, a német birodalmi kormány nevében aláírta a náci Németország feltétel nélküli fegyverletételéről szóló kapitulációs okmányt. A dokumentumban foglaltak szerint a még harcban álló német csapatoknak másnap, május nyolcadikán éjfélig valamennyi hadszíntéren be kell szüntetnie mindenféle harci cselekményt. A német kapitulációval az európai hadszíntéren befejeződött a világtörténelem legvéresebb, csaknem hat évig tartó fegyveres konfliktusa, a második világháború. Noha a német megadás hírére Európa-szerte milliók kezdtek önfeledt ünneplésbe, a szovjet diktátor, Joszif Sztálin éktelen haragra gerjedt, amikor Moszkvába is befutott a reimsi kapituláció híre. A megadási dokumentumot jóhiszeműen aláíró Szuszloparov vezérőrnagyot rövid úton Moszkvába rendelték, ahol a tábornoknak mindörökre nyoma veszett. A fegyverletételi ceremóniát pedig Sztálin követelésére május 8-án a Vörös Hadsereg által elfoglalt Berlinben is meg kellett ismételni.

A Führer önt nevezi ki utódjául flottatengernagy úr!

1945. április 30-án délután fél négykor, amikor a Vörös Hadsereg rohamosztagai már csak alig 500 méterre álltak a rommá lőtt berlini birodalmi kancelláriától, a kancellária földalatti bunkerébe bezárkózott Adolf Hitler az előző napon feleségül vett szeretőjével, Eva Braunnal együtt öngyilkos lett.

Adolf Hitler és Eva Braun. Hitler a halála előtti napon vette feleségül a nála 23 évvel fiatalabb nőt Forrás: Wikimedia Commons

Hitler a titkárnője, Traudl Junge számára lediktált politikai végrendeletében az államfői méltóságot a hozzá utolsó pillanatig fanatikus hűséget tanúsító Karl Dönitz tengernagyra, a kancellári tisztséget pedig a vele együtt a kancellária betonszarkofágjába bezárkózott hívére, Joseph Goebbels propagandaminiszterre testálta.

Karl Dönitz St. Nazaire kikötőjében búcsúztatja a bevetésre kifutó U-94 legénységét, 1941-ben. Az összeomlás utolsó perceiben Hitler őrá testálta az államfői méltóságot Forrás: Bundesarchiv/Buchheim, Lothar-Günther

A hitleri végrendeletben pártkancellárrá előléptetett Martin Bormann még aznap késő délután táviratot küldött az észak-németországi Felnsburgba, Dönitz admirális főhadiszállására: „Göring volt birodalmi marsall helyett a Führer önt nevezi ki utódjává, flottatengernagy úr. Az írásos meghatalmazás úton van. Haladéktalanul tegyen meg minden intézkedést, amit a helyzet megkíván. Bormann"- állt a lakonikus tömörségű sürgönyben. Dönitzet váratlanul érte kinevezésének híre, hiszen Göring, a hivatalos helyettes kegyvesztetté válása után másokhoz hasonlóan ő is arra számított, hogy Heinrich Himmler, a Reichsführer-SS lép Hitler helyébe.

Hitler a "hűséges Heinrich" Himmler társaságában Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az összeomlás utolsó óráinak káoszában Flensburgba ugyanis már nem futott be a „hűséges Heinrich" árulásának és minden pozíciótól való megfosztásának híre. Az újdonsült kancellár, Goebbels akinek jószerével már csak a romos kancellária területére terjedt ki a hatalma, még az összeomlás előtti utolsó percekben is azt hitte, hogy feltételeket szabhat a kancellária megrohamozására készülő Vörös Hadseregnek.

Joseph Goebbels, a legfanatikusabb náci az utolsó pillanatig kitartott Hitler mellett Forrás: Bundesarchiv/O.Ang

Április 30-án a késő esti órákban ezért kétségbeesett lépésre szánta el magát;

elhatározta, hogy megkísérli a kiegyezést a Berlint elfoglaló szovjet erőkkel.

Goebbels az oroszul kitűnően beszélő Hans Krebs vezérezredest bízta meg a parlamenteri feladattal, aki 1941 előtt a moszkvai német nagykövetségen katonai attaséként teljesített diplomáciai szolgálatot, és Sztálinnal is többször találkozott. Krebs a kapott utasítás szerint felvette a kapcsolatot a kormányzati negyedet ostromló 8. gárdahadsereg berlini főhadiszállásával.

Hans Krebs tábornok, mivel a háború előtt Moszkvában szolgált katonai attaséként, jól beszélt oroszul Forrás: Bundesarchiv

A fegyverszüneti küldöttként érkező német tábornokot és segédtisztjét személyesen Vaszilij Csujkov hadseregtábornok, „Sztálingrád hőse", a 8. gárdahadsereg parancsnoka fogadta.

Krebs vezérezredes közölte Csujkovval, hogy Hitler öngyilkos lett,

az új német vezetés pedig készen áll a fegyverszüneti tárgyalásokra. Ezután lázas telefonálgatás kezdődött a kulisszák mögött Csujkov és szolgálati felettese, Gregorij Konsztantyin Zsukov marsall, az 1. belorusz front parancsnoka, valamint a Kreml között.

Vaszilij Csujkov hadseregtábornok a főhadiszállásán fogadta a német parlamentereket Forrás: Ria/Novosti

Az ágyából kiugrasztott Sztálin ekként kommentálta Hitler halálának hírét a vonal másik végén várakozó Zsukovnak:

Hát megkapta, amit megérdemelt. Kár, hogy nem fogtuk el élve.

Sztálin meghagyta Zsukovnak, utasítsa Csujkovot, hogy csak az azonnali és feltétel nélküli megadást fogadhatja el, majd elköszönt, és bontotta a vonalat.

Goebbels amikor rájött, hogy nincs tovább, egész családját kiirtva végzett magával

Hans Krebs vezérezredes május elsején a hajnali órákban érkezett vissza a romos kancelláriára, hogy közölje Goebbelsszel a rossz hírt. Alighogy lejárt a tárgyalások idejére szabott fegyvernyugvási határidő, a szovjet nehéztüzérség minden korábbinál hevesebb ágyútüzet zúdított a lángolva égő kormányzati negyedre.

Április 30-án a Vörös Hadsereg alakulatai alig 500 méterre álltak a kancelláriától Forrás: RUSSIAN STATE ARCHIVE

A kancellária épületét védő SS-egység parancsnoka, Wilhelm Monhke Brigadeführer (SS-vezérőrnagy) kora reggel jelentette Goebbelsnek, hogy egységének kifogyóban van a lőszere, így legfeljebb még délig tudják tartani az állásaikat az ekkor már csak alig 200-300 méter távolságra lévő szovjet rohamcsapatok heves támadásaival szemben.

Goebbels, az egyik legfanatikusabb náci, Monhke jelentése után belátta, hogy számára is elérkezett a vég.

Miután mind a hat gyermeküket megmérgezték, Joseph és Magda Goebbels a kancellária bombatölcsérekkel szabdalt kertjében közösen öngyilkosságot követtek el.

Magda és Joseph Goebbels a gyermekeikkel. Magda Goebbels ciánkapszulával megmérgezte a gyerekeiket a bunkerben, mielőtt a férjével együtt öngyilkos lett Forrás: Bundesarchiv/O.Ang

Május elsején este a berlini helyőrség még Hitler által kinevezett utolsó városparancsnoka, Helmuth Weidling vezérezredes elrendelte a harcok beszüntetését, és megadta magát a Vörös Hadseregnek. Berlinben – vagy ahogyan Sztálin nevezte „ a fasiszta fenevad odújában –, május 2-án hallgattak el a fegyverek.

Aznap még egy fontos esemény történt:

az észak-olaszországi német hadseregcsoport is letette a fegyvert az angolszász szövetségesek előtt. Karl Dönitz tisztán látta, hogy már csak egyetlen lehetősége maradt: megpróbálni, hogy minél több német csapategység az angolszász erők előtt kapituláljon, elkerülendő a szovjet hadifogságot.

Hitler a hozzá fanatikusan hű Karl Dönitz admirálist (a képen középen sötét tengerészkabátban) tette meg államelnöknek Forrás: Bundesarchiv/O.Ang

A fegyverszüneti tárgyalásokhoz vezető első lépésként Dönitz megtisztította kormányát a szélsőséges náci vezetőktől.

Azonnali hatállyal felmentette Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminisztert,

aki helyett Johann Ludwig Schwerin von Krosigk grófot, Hitler egykori pénzügyminiszterét nevezte ki a külügyek vezetőjének; a szolgálatait felajánló és kormányzati pozícióra ácsingózó SS-birodalmi vezetőt, Heinrich Himmlert pedig ridegen eltanácsolta.

George Patton ( a képen balra) és Omar Bradley tábornok (a képen középen) Montgomery tábornagy társaságában Forrás: Wikimedia Commons/U.S. Army Photo

Dönitz régi hívét, von Freideburg tengernagyot megbízta,

hogy haladéktalanul vegye fel a kapcsolatot Montgomery brit tábornaggyal,

a Lübecket elfoglaló 21. hadseregcsoport főparancsnokával. Dönitz sietségét Konsztantyin Rokosszovszkij marsall 2. belorusz frontjának a dán-német határ felé való gyors közeledése tette különösen indokolttá.

Marshall tábornok megtiltotta, hogy az amerikaiak bevonuljanak Prágába

A Harmadik Birodalom agóniájának utolsó napjaiban már nem az volt a kérdés, hogy Németország vereséget szenved-e, hanem az, hogy a szövetséges nagyhatalmak közötti versenyfutás hol fog véget érni. Londonban, a Downing Street 10-ben Winston Churchill egyre növekvő bosszúsággal konstatálta, hogy Sztálin a februári jaltai konferencia határozataira fittyet hányva az előre rögzített demarkációs határokon átlépve igyekszik minél több területet elfoglalni, és szovjet befolyás alá vonni.

Churchillt módfelett bosszantott a szovjetek szemérmetlen területfoglalása Forrás: Wikimedia Commons/Imperial War Museum

Ezért amikor Montgomery tábornagy főhadiszállása értesítette a Dönitz által felajánlott északnyugati német haderők fegyverletételi ajánlatáról, minden skrupulus nélkül jóváhagyta a megállapodás aláírását. Ilyen előzmények után, május 4-én Von Freideburg tengernagy és Kinzel tábornok megérkeztek Montgomery lübecki főhadiszállására, és aláírták az észak-német, valamint Dániában és Hollandiában állomásozó seregtestek nyugati szövetségesek előtti fegyverletételi megállapodását. Ezzel az Északi-tenger mellékén is elhallgattak a fegyverek.

Az Európai Szövetséges Expedíciós Erők Legfőbb Parancsnoksága, középen Eisenhower hadseregtábornok, főparancsnok Forrás: Wikimedia Commons/ U.S. Army Photo

Az észak-nyugati német seregtestek angolszász szövetségesek előtt történt kapitulációja

mélyen felháborította a paranoiásan gyanakvó Sztálint.

A szovjet diktátornak ugyanis már régebb óta az volt a rögeszméje, hogy az angolok és az amerikaiak a háta mögött fognak majd külön alkukba a németekkel. Az észak-olasz, illetve az észak-németországi részleges fegyverletétel pedig csak megerősítette ebben a gyanakvásában. Éppen ezért az erre adott szovjet reakciók is szégyentelenül ellenségesek voltak; a szovjet főparancsnokság például nyersen figyelmeztette Omar Bradley tábornokot, a délnémet amerikai hadseregcsoport parancsnokát, hogy „ne merészeljen beavatkozni" Csehszlovákia ügyeibe.

Omar Bradley hadseregtábornok Forrás: Wikimedia Commons

Mivel Sztálin Csehszlovákiát (is) a saját felségterületének tekintette, ezért különösen irritálta, hogy George Patton tábornok 3. hadserege Prága alá érkezett. A szovjetekkel szemben mindig is készséges Eisenhower, illetve az amerikai hadsereg egyesített vezérkarának főnöke, George C. Marshall tábornok, - hogy leszerelje Sztálin gyanakvását –, a brit miniszterelnök, Churchill kifejezett kérésé ellenére határozottan megtiltotta Patton-nek, hogy bevonuljon Prágába. A München térségéből keleti-délkeleti irányba, Tirol felé nyomuló amerikai seregtesteknek pedig Eisenhower, a szövetséges haderő feje parancsolt megálljt.

George C. Marshall megálljt parancsolt Patton tábornoknak Forrás: Wikimedia Commons/US Army Image courtesy of the US Army's Center of Military History

Ezzel egyidejűleg Sztálin, semmit sem bízva a véletlenre, utasította Konyev marsallt, hogy az 1. ukrán frontot fordítsa délnek, és foglalja el Prágát, még mielőtt odaérnének az amerikaiak. 1945 májusának elején, Berlin, Prága és Bécs már szovjet kézre került. Churchill balsejtelmeinek beigazolódásáról és az eljövendő középkelet-európai szovjet politikából adott némi ízelítőt, hogy Bécsben az oroszok a szövetségeseik értesítése nélkül, velük szimpatizáló ideiglenes kormányt hoztak létre.

Sztálin felismerte, hogy Churchill szeretné megakadályozni a Vörös Hadsereg Közép-Európába nyomulását Forrás: AFP/Ria/Novosti

Lengyelországban pedig még ennél is sokkal szemérmetlenebbül jártak el a szovjetek, semmibe véve a jaltai megállapodásban foglaltakat. A német összeomlás romjai alól így lassan kezdtek előtörni a hidegháború első lángjai.

Sztálin haragja lesújt a kapitulációs okmányt aláíró szovjet tábornokra

Dönitznek az a nem is egészen hátsó szándéka, hogy a Wehrmacht minél több egysége az angolszászok előtt tegye le a fegyvert, a május 7-én hajnalban Eisenhower hadseregtábornok reimsi főhadiszállásán aláírt általános kapitulációban öltött testet.

Bedell Smith tábornok Forrás: Wikimedia Commons/U.S. Army Photo

A német csapatok feltétel nélküli megadásáról rendelkező okmányt a kora hajnali órákban amerikai részről Bedell Smith tábornok, a német haderő képviseletében pedig Alfred Jodl vezérezredes, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht) hadműveleti főnöke írta alá.

Alfred Jodl vezérezredes, az OKW hadműveleti főnöke, megpróbálta minél tovább elhúzni a reimsi tárgyalásokat Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az egyezmény szerint az összes fronton május 8-án éjfélkor áll be a teljes fegyvernyugvás.

A reimsi német kapitulációt szovjet részről a SHAEF (Európai Szövetséges Expedíciós Erők Legfőbb Parancsnoksága) mellé összekötőként delegált Szuszloparov tábornok látta el kézjegyével a „szovjet felsővezetés nevében". Amikor Moszkvába befutott a reimsi kapituláció híre, Sztálin éktelen haragra lobbant. Sztálin a „Szovjetunió arculcsapásának" minősítette a reimsi fegyverszüneti megállapodás aláírását.

Jodl vezérezredes aláírja a kapitulációs okmányt Eisenhower tábornok reimsi főhadiszállásán Forrás: Wikimedia Commons

Az őrjöngő szovjet diktátor szerint ugyanis a fegyverszünetet Berlinben kellett volna aláírni, hogy a „háború legfőbb terhét viselő Vörös Hadsereg" fogadhassa a „náci fenevad" megadását. Sztálin dühét csak még tovább fokozta amikor megtudta, hogy az európai harcok végét és a náci Németország felett aratott győzelmet az angolszász szövetségesek már másnap hivatalosan is be akarják jelenteni.

Sztálin haragja gyorsan utolérte a reimsi kapitulációs okmányt teljes jóhiszeműséggel aláíró Szuszloparov vezérőrnagyot. A tábornokot távirati úton azonnal Moszkvába rendelték. Hogy mi lett a sorsa, azt még ma sem tudni, a legnagyobb valószínűséggel valhol a Gulág pokolában tűnhetett el.

Eisenhower tábornok és törzskara a kapitulációt ünnepli. A kép bal szélén Szuszloparov tábornok áll Forrás: Wikimedia Commons/ U.S. Army Photo

A szovjet diktátor csak május 9-én akarta bejelenteni a kapitulációt,

arra hivatkozva, hogy Schörner tábornagy Csehszlovákiában, valamint Von Saucken tábornok Kurföldön hadakozó egységei még nem tették le a fegyvert. Ettől függetlenül a német kapituláció híre gyorsan kiszivárgott a Berlinben állomásozó szovjet csapatok között, akik a hír hallatán fékeveszett ünneplésbe kezdtek.

A fanatikus náci, Ferdinand Schörner tábornagy Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Washington nem akarta azonban magára haragítani Moszkvát,

mert erősen számítottak Sztálin Japán elleni hadba lépésére. (1945 májusában még nem lehetett tudni, hogy a titkos atombomba-fejlesztés, a Manhattan terv sikeres lesz-e, a szerk.) Éppen ezért siettek eleget tenni a szovjet diktátor követelésének, és május 8-ára Berlinben is megszervezték a megismételt német fegyverletételi procedúrát.

A németeknek a szovjet diktátor követelésére másodszor is kapitulálniuk kellett

Május 8-án délelőtt a roncsoktól éppen csak megtisztított Temeplhof repülőterére három Dakota gép szállt le egymás után. Az első gépből Szokolovszkij tábornok, Zsukov marsall helyettese lépett ki a rossz hírű Andrej Visinszkij, a moszkvai koncepciós perek egykori fővádlója, - akkor éppen Molotov szovjet külügyminiszter helyettese -, és orosz diplomaták társaságában.

Rokoszovszkij marsall ( a kép jobb szélén) a 2. belorusz front parancsnoka Berlinben, a győzelem után Zsukov és Montgomery társaságában. Rokosszovszkijnak nem sikerült elérnie Dániát Forrás: Library and Archives of Canada

A később landolt második gépből Tedder repülőtábornok, Eisenhower általános helyettese szállt ki Carl Spaatz repülő-tábornok, az Európában állomásozó amerikai légierő parancsnoka kíséretében.

A reimsi fegyverletétel egyik nyilatkozata Jodl és a tanúk kézjegyével Forrás: Wikimédia Commons

A legutoljára megérkezett gépből a legyőzött „fasiszta fenevad" képviselői, Keitel vezértábornagy, Von Freideburg tengernagy és Stumpf tábornok léptek a betonra. Szerov tábornok, - aki az 1956-os forradalom és szabadságharcban a KGB vezetőjeként játszott dicstelen szerepet -, odasietett a németekhez, és hátratessékelte őket, nehogy még azt gondolják, hogy miattuk sorakozott fel a díszzászlóalj.

Ivan Szerov állambiztonsági hadseregtábornok, a KGB későbbi elnöke Forrás: AFP/Intercontientale

A kapitulációs okmányt a berlini Karlshorstban, az egykori német haditechnikai iskolának az ünnepi alkalomra a szövetséges hatalmak zászlaival feldíszített étkezdéjében írták alá.

Wilhelm Keitel vezértábornagy (a képen középen) az OKW főnöke Forrás: Bundesarchiv

Nem sokkal éjfél előtt először a szovjet delegáció tagjai léptek a terembe.

Miután a szövetségesek elfoglalták helyüket, bevezették a német delegációt is.

Von Freideburg tengernagy és Stumpff tábornok megtörten léptek a terembe, Keitel azonban igyekezett tartani magát. Szálfaegyenesen, fejét magasra szegve tisztelgett marsallbotjával, majd mereven maga elé nézve lépett az asztalukhoz. Az okmányt először Zsukov, majd Tedder és Spaatz, végül pedig a franciákat képviselő De Lattre de Tassigny tábornok írta alá.

Wilhelm Keitel vezértábornagy, a német delegáció vezetője a kapitulációs okmány aláírása előtt Forrás: Wikimedia Commons/Bundesarchiv/O.Ang

Utolsóként a német delegáció képviselője látta el kézjegyével a kapitulációs dokumentumot. Miközben Keitel monoklit csíptetve a szemére aláírta a megadás dokumentumát, a háta mögött álló német törzstisztek szeméből patakzottak a könnyek.

Az európai háború ezzel hivatalosan befejeződött.

Európa nagyvárosaiban mindenütt hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy megünnepeljék ezt az oly sokak által és oly régóta sóvárogva várt napot, a tengernyi szenvedés végét.

Wilhelm Keitel aláírja a német megadási okmányt Forrás: Wikimedia Commons

Egész Európát betöltötte a harangzúgás, ismeretlenek ugrottak könnyezve egymás nyakába, sok helyen a romok között folyt a felszabadult ünneplés. A győzelem hivatalos bejelentése után azonban minden patetikus szófordulat ellenére,

még nem hallgattak el mindenhol a fegyverek Európában.

Az egyik legfanatikusabb náci meggyőződésű német katonai parancsnok, Ferdinand Schörner vezértábornagy Csehországban harcoló közép-hadseregcsoportjának maradványai, fittyet hányva a kapitulációnak, egészen május 13-ig folytatták az elszánt, de teljesen értelmetlen ellenállást.

Churchill 1945. május 8-án a náci Németország kapitulációját ünnepli Londonban Forrás: Wikimedia Commons/AFP

A Balkán-félszigeten sem hallgattak el május 8-án a fegyverek; Joszip Broz Tito partizánhadserege igyekezett ugyanúgy kegyetlen bosszút állni a hegyekbe szorult, Draza Mihajlovics parancsnoksága alatt álló csetnik erőkön, mint a Balkánon rekedt Löhr-féle német alakulatok ellenálló egységein. És a távol-keleti hadszíntéren még több mint három hónapig tovább dörögtek a fegyverek.