Elsőként a csúcson: nem a hegyet hódítják meg, hanem önmagukat

Hillary és Tenzing épp elérik a déli csúcsot

1953. május 29-én 11:30-kor az új-zélandi Sir Edmund Hillary és a nepáli Tenzing Norgay érték el először a Mount Everest csúcsát, amely a 2020-ban közzétett nepáli–kínai közös mérések alapján 8848,86 méter magas és ezzel a Föld legmagasabb hegycsúcsa. A kilencedik brit expedíció tagjai aznap kíséreltek meg egy utolsó támadást a csúcsra, miután egy kiszámíthatatlan és szeszélyes éjszakát eltöltöttek 8500 méter magasan. Az első felfedezőről elnevezett Hillary-lépcső körülbelül 8780 méteren egy 12 méter magas, szinte függőleges szikla, amely az utolsó nagy megpróbáltatás a Mount Everest csúcsára tartó mászók útján. Itt, ezen a helyen látták utoljára élve május 25-én Suhajda Szilárd, magyar hegymászót is.

„A hegymászás számomra az önmegvalósítás csodálatos lehetősége. Egy élhetetlen világba lépsz be, ahol éppúgy lelsz békére és mennyei szépségre, mint pokoli sötét erőkre és sziklakemény, fagytól zord, üres sötétségre. Egyszerre vesz körül a Minden és a Semmi. A teljesség és az üresség. És mindazon csoda által, ami a szemed elé tárul, minden nehéz lélegzet, minden újabb lépés közelebb visz saját magad teljesebb megismeréséhez. Nem csak az ismeretlen és a világ felfedezését jelenti odafent lenni: önmagad megismerését is. Az ember elveszik és magára talál: a test és lélek új állapotait ismered meg. Újjáértelmeződik múlt, jelen és jövő. Újjászületsz."
(Suhajda Szilárd)

Az Everest megmászására 1921-ben tettek először kísérletet

A Csomolungma vagy más néven Mount Everest a tengerszinttől számítva a legmagasabb hegy a Földön. Ázsiában, a Himalája hegység részét képezi, ami Nepál és Tibet határán fekszik.

A Csomolungma név tibeti eredetű, jelentése „a Föld istenasszonya" vagy „a világ anyja", míg a nepáli Szágarmantha jelentése „a mennyország csúcsa".

A hegyet az angolok Sir George Everestről, a 19. századi brit dél-ázsiai földmérőről nevezték el. A mintegy 40 millió éves, háromoldalú gúla csúcsa eléri a föld légkörének kétharmadát, ami nagyjából a sugárhajtású repülőgépek utazómagasságát jelenti, és ahol az oxigénszint extrém alacsony, a hőmérséklet rendkívül hideg, az időjárás pedig kiszámíthatatlan és veszélyes.

A tudósok egyetértenek abban, hogy ez a világ legmagasabb hegye Forrás: Pinterest

Az Everest megmászására 1921-ben tette az első, feljegyzett kísérletet egy brit expedíció, akik közel 650 nehéz kilométert tettek meg a tibeti fennsíkon át a hegyóriás lábáig.

A felfedezőket egy tomboló vihar azonban arra kényszerítette, hogy megszakítsák a csúcshódítást. És bár nem jutottak fel a csúcsra, a hegymászók – köztük George Leigh Mallory – viszont jól látták, hogy vezet felfelé egy járható út. Akkor döntötték el, hogy mindenképpen visszatérnek.

Egy újságíró később megkérdezte az angol hegymászótól, hogy miért akar felmászni az Everestre, amire egyszerűen válaszolt: „Mert ott van".

Az 1921-es Everest-expedíció tagjai. Mallory az álló sorban jobbról az első Forrás: Alexander Frederick Richmond Wollaston

George Leigh Mallory az 1920-as években több olyan expedícióban is részt vett, amely a Csomolungma megmászására irányult. A harmadik csúcstámadás során, 1924. június 8-án indult útnak a 22 éves, mászásban viszonylag tapasztalatlan, ám az oxigénpalackok kezelésében jártas Andrew Irvine-nal.

A feljegyzések szerint távcsővel követték őket egészen 7925 méterig, ám 12 óra 50 perc környékén eltűntek a felhők között és soha többé nem tértek vissza. Máig rejtély, vajon elérték-e a csúcsot, vagy még a felfelé vezető úton érte őket a halál.

A csúcs előtt vissza kellett fordulniuk

Az ezt követő években több sikertelen csúcskísérlet történt a tibeti, északkeleti gerinc útvonalán keresztül. Tibetet a második világháború után le is zárták a külföldiek elől és Nepál is csak 1949-ben nyitotta meg kapuit a hegymászók előtt, ahová 1950-ben és 1951-ben megérkeztek az újabb brit expedíciók, akik az első, felfedező mászásokat tették a délkeleti gerinc útvonalon.

1952-ben egy svájci expedíció próbálta meg elérni a csúcsot a déli oldalon, akik az első valódi csúcskísérletet tették az Everesten.

A déli és északi hegymászó útvonal a Nemzetközi Űrállomásról Forrás: NASA

Két hegymászó, Raymond Lambert és Tenzing Norgay elérte a mintegy 8580 méteres magasságot, ám 200 méterre a csúcstól visszafordulásra kényszerült. A svájciak még abban az évben újra megpróbáltak feljutni a csúcsra, de ezúttal sem jártak sikerrel.

Fontos megjegyezni, hogy a régióban élő, őshonos serpák szinte a kezdetektől fogva töltenek be fontos támogató szerepet a himalájai hegymászás történetében,

akik szinte emberfelettinek tűnő állóképességgel bírnak és képesek nagy magasságokban is biztonsággal navigálni.

Néhányan istenként tisztelték

A svájci expedíció közeli sikerén felbuzdulva, 1953-ban egy újabb, nagy brit expedíciót szerveztek, amit John Hunt ezredes vezetett.

A csúcstámadást a legjobb brit hegymászók és nagy tapasztalattal rendelkező serpák tették.

Előbbiek között volt például az új-zélandi George Lowe és a hétköznapokban méhészként dolgozó Edmund Hillary, utóbbiak között pedig Tenzing Norgay, aki teherhordóként korábban több, Észak-Tibetből induló brit Everest-expedícióban vett részt, és akit néhányan istenként tiszteltek, azt gondolva hogy Buddha vagy Siva reinkarnációja.

Edmund Hillary és Tendzing Norgai, akik először jutottak fel a Mount Everest csúcsára, 1953-ban Forrás: Wikimedia Commons

Az expedíció tagjait speciálisan szigetelt csizmával és ruházattal, hordozható rádióberendezéssel, valamint nyílt és zárt rendszerű oxigénrendszerrel szerelték fel.

Több alaptábort is felállítottak, majd 1953 áprilisában és májusában elindultak a hegyre. Kialakítottak egy új átjárót Khumbu-gleccseren (jégesésen), és a hegymászók feljutottak a Nyugati-Cwm gleccserre, áthaladtak a Lhotse-síkon (tibeti nyelven jelentése Déli-csúcson) és a South Col hegyszoroson, körülbelül 7600 méteres magasságban.

Sir Edmund Percival Hillary új-zélandi hegymászó. 1953. május 29-én Tendzing Norgajjal együtt elsőként mászták meg a Föld legmagasabb hegycsúcsát, a Mount Everestet Forrás: Origo

Charles Evans és Tom Bourdillon hegymászók május 26-án indították az első támadást a csúcsra, és egészen közel, 90 méteres közelségbe jutottak

az Everest csúcsához, mielőtt vissza kellett volna fordulniuk, mert az egyik oxigénkészletük meghibásodott.

Az első felfedezőről nevezték el a Hillary-lépcsőt

Tenzing és Hillary május 28-án indult útnak, akik 8500 méter magasan táboroztak le. Egy fagyos, álmatlan éjszakát töltöttek el itt, rapszodikus körülmények között. Másnap, május 29-én azonban tovább folytatták útjukat és reggel 9 órakor elérték a déli csúcsot.

Egy órával később már 8780 méteren, egy meredek, 12 méter magas, szinte függőleges sziklánál álltak, ami egy sziklás lépcsőre hasonlított.

Hillary beékelte magát egy repedésbe, majd felhúzta magát, így elsőként lépett az egyedülálló természeti képződményre, amit később róla neveztek el Hillary-lépcsőnek.

Az Everest csúcsa az úgynevezett Hillary lépcső felől nézve Forrás: Wikimedia Commons

A hegymászó ledobott egy kötelet, Norgay pedig követte. A felfedezők 1953. május 29-én 11:30 körül érkeztek meg a „világ tetejére".

Nem a hegyet hódítjuk meg, hanem önmagunkat

– mondta Edmund Hillary a sikeres csúcstámadás után.

A siker hírét kódolt üzenetben továbbították Londonba, ahol II. Erzsébet királynő június 1-jén, a koronázása előestéjén értesült az eredményről. Másnap világszerte közzétették a hírt. Hillary-t és Hunt-ot még ugyanebben az évben lovaggá ütötték, Norgay pedig – mivel nem volt a Brit Nemzetközösségi állampolgára – egy kisebb brit birodalmi érmet kapott.

Drámai módon növekedett az Everest vonzereje

Tenzing és Hillary sem számított azonban arra, hogy sikerük nyomán milyen drámai módon növekszik majd meg az Everest vonzereje a hegymászók körében.

E 2019. május 22-én készült fotón hegymászók hosszú sora látható Forrás: https://phys.org/news/2019-06-scientist-future-everest-dangers.html

Tenzing és én is úgy gondoltuk, hogy ha egyszer megmásztuk a hegyet, akkor nem valószínű, hogy valaki valaha is újabb kísérletet tesz majd rá

– vallotta később Sir Edmund. – Nem is tévedhettünk volna ennél nagyobbat.

A történelmi pillanat óta számos expedíció jutott fel az Everest csúcsára. A hegyet a tibeti oldalról elsőként egy kínai expedíció hódította meg 1960-ban, a japán Tabei Junko pedig 1975-ben jutott fel első nőként a csúcsra. Három évvel később az olasz Reinhold Messner és az osztrák Peter Habeler elérte azt, amit korábban lehetetlennek tartottak: oxigén nélkül másztak fel az Everest csúcsára.

A The Himalayan Database (Himalájai Adatbázis) és más beszámolókban összegyűjtött adatok szerint a 1922 és 2022 között évente átlagosan körülbelül öt hegymászó hal meg az Everesten.

Hillary és Tenzing épp elérik a déli csúcsot Forrás: Himalayan Trust (Founded by Sir Edmund Hillary)

Az 1993 és 2022 közötti harminc éves átlag viszont 6,2 haláleset. Tavaly három hegymászó halt meg a hegyen, 2019-ben tizenegyen, néhányan arra várva, hogy elérjék a csúcsot.

Eddig nyolc előző szezonban volt kétszámjegyű a halottak száma: 1982 (11), 1988 (10), 1996 (15), 2012 (10), 2014 (16), 2015 (13) és 2019 (11) .

Az Everest 2023-as halálos áldozatainak száma viszont már most kétszámjegyű, többeket pedig még mindig eltűntnek nyilvánítanak. A 2023-as év így a halálosabbak közé tartozik és még nincs vége a szezonnak.