Minden korábbinál pusztítóbb földrengés és óriási árvíz fenyeget

A cunami keletkezését nem képes az ember megakadályozni ( a kép illusztráció)

Egy nemzetközi oceanográfiai kutatócsoport arra a megdöbbentő felfedezésre jutott, hogy az antarktiszi Ross-tenger kontinentális lejtőszegélyén felhalmozódott vastag és instabil üledéktömeg már egy enyhe földrengés hatására is pusztító erejű tengeralatti földcsuszamlássá válna. A csaknem 6000 négyzetkilométer kiterjedésű üledéktömeg kontinentális lejtőn való lezúdulása globális kihatású katasztrófát okozhat a déli féltekén.

Globális kihatású veszély leselkedhet a kontinentális lejtőkön

Az Antarktisz kontinentális peremei mindeddig ismeretlen, tengeralatti földcsuszamlások okozta szökőárveszélyt jelentenek a déli félteke lakosságára és infrastruktúrájára nézve – állítja egy frissen közzétett tanulmány. A nemzetközi kutatócsoport konklúziója szerint a tenger alatti földcsuszamlásokat globális geoveszélyként kell számontartani. Ezek szinte bárhol kialakulhatnak a kontinentális lejtőkön, ott, ahol nagyobb mennyiségű instabil üledék halmozódik fel.

A befagyott Ross-tenger Forrás: Wikimedia Commons/Francisco Ardini

Ha ez az irdatlan tömegű laza üledék valamilyen külső hatás, például egy kisebb földrengés miatt elmozdul, a kontinentális lejtőn nagy sebességgel lezúduló zagyár szökőárt okozhat. Az olasz Országos Oceanográfiai Intézet nemzetközi kutatócsoportja nemrég az Antarktisz térségében azonosított egy rendkívül kiterjedt instabil üledéktömeget több száz méterrel a Déli-óceán felszíne alatt, a Ross-tenger kontinentális lejtőjén.

A kontinentális lejtőn nagy mennyiségű instabil üledék rakódhat le Forrás: Twitter

A kutatócsoport még 2017-ben, illetve 2018-ban széles körű mintavételezést végzett a kérdéses területen. "A projekt eredeti célja a Föld történetének tanulmányozása volt, beleértve az óceáni áramlatok, az éghajlat, a tengeri élővilág és az ásványi lerakódások változásainak vizsgálatát, a tengerfenék alatti üledékek és kőzetek tanulmányozásával" - nyilatkozta Laura De Santis, az Országos Oceanográfiai Intézet kutatója a Nature Communications szakfolyóiratban május 18-án publikált tanulmány társszerzője.

Dél-Amerikát, Új-Zélandot és Délkelet-Ázsiát is elérné az antarktiszi zagyárcunami

A kronológiai adatok felhasználásával a csapat arra a következtetésre jutott, hogy a neogén kor miocén és pliocén időszakában (23 millió és 2,6 millió évvel ezelőtt), valamint a negyedidőszakban (2,5 millió évvel ezelőtt) bekövetkezett hosszú távú éghajlati változások kritikus szerepet játszhattak a gyenge rétegeket alkotó, különálló kőzetképződmények kialakulásában.

A Föld a középső miocén időszakban Forrás: ESA

A kontinentális talapzatok, vagyis a selfterületek, amelyek lényegében a kontinensek vízzel elborított peremszegélyét alkotják, az összes szárazulat együttes területének mintegy öt százalékát teszik ki.

A selfeken zajló igen intenzív üledékképződés és az éghajlati változások között rendkívül szoros összefüggés mutatható ki.

Melegebb periódusok idején megnő az üledéklerakódás sebessége, és ilyenkor nagy vastagságú, de laza, és ezért instabil rétegek rakódhatnak le, amelyek hosszabb ideig fennmaradnak.

A kontinentális küszöb a szárazföld tengerrel elöntött területe Forrás: NOAA

A Földön jelenleg az időjárási minták és a hőmérséklet hosszú távú változásai tapasztalhatók, beleértve a melegebb éghajlatot, a jégtakarók zsugorodását és az éghajlatváltozás miatti emelkedő tengerszintet, ami már önmagában is aggodalomra adhat okot.

A múltbeli vízalatti földcsuszamlások hatásainak elemzése révén a kutatók úgy vélik, hogy a jövőben az Antarktisz partjainál lezajló szeizmikus események azt a kockázatot jelentik, hogy a zagyárak lezúdulása miatt kialakuló cunami hullámai elérik Dél-Amerika, Új-Zéland és Délkelet-Ázsia partjait.

Már a közeli múltból is ismertek hasonló jellegű természeti katasztrófák

Az óriási tengeralatti földcsuszamlások általában a magas szélességi körök mentén, a kontinensek déli és északi peremén alakulhatnak ki, beleértve az Antarktiszt, vagy például északon a norvég kontinentális selfet is. Az antarktiszi eseményekkel kapcsolatos további ismeretek fontosak lesznek a tengeralatti földcsuszamlások geokockázatának értékeléséhez Norvégiában is" – mondta Jan Sverre Laberg, a Norvég Sarkvidéki Egyetem munkatársa és a tanulmány társszerzője.

Antarktiszi tájkép Forrás: Twitter/Imperial College London

A tudóscsoport úgy véli, hogy meglátásaik megalapozzák a jövőbeni kutatásokat az éghajlati felmelegedéssel és az antarktiszi jég visszahúzódásával kapcsolatos geokockázatokról. A déli féltekén Dél-Amerikából, Új-Zélandról és Délkelet-Ázsiából érkező szökőárhullámokat figyeltek meg az Antarktisz környékén, és a modellek azt mutatják, hogy már csak egy centiméteres magasságú szökőárhullám is komoly hatással lehet az Antarktisz instabil kontinentális lejtőjére, tehát az Antarktiszról származó szökőárhullám megfordíthatná ezt az utat.

2004. december 26-án egy 9,1-es erősségű földrengés Indonéziában az Indiai-óceánon cunamit indított el, amely tucatnyi országban mintegy 230 000 ember halálát okozta Forrás: Getty Images/2004 Getty Images/Paula Bronstein

A tengeralatti zagyárak pusztító hatásáról egyébként számos adat ismert mind a távolabbi, mind pedig a közelmúltból. Mintegy 12 ezer éve az úgynevezett Storegga csuszamlás 20 méter magas hullámokat keltett, amelyek az Északi-tenger mellékén pusztítottak, de elérték Izland és Grönland partvidékét is. A közeli múltban történt 1929-es Grand Banks-i tengeralatti földcsuszamlás okozta szökőár 13 méteres szökőárhullámokat generált,

amelyek a szárazföldre kicsapva az új-fundlandi partvidéken követeltek sok halálos áldozatot,

de a cunami még Portugália partjait is elérte, és jelentős gazdasági károkat okozott a transzatlanti távközlési kábelek elszakításával. 1998-ban egy tengeralatti földcsuszamlás Pápua Új-Guinea közelében generált magas cunamihullámokat, amelyek 2200 ember halálát okozták.

Nincsen semmilyen emberi eszköz a tengeralatti zagyár megakadályozására

Az oceanográfiai kutatások kimutatták, hogy a Ross-tengeren egy nagyobb, hozzávetőleg 6000 km2 kiterjedésű zagyárveszélyes terület található, amely bő 100 kilométer hosszan terül el az Iselin-part felső lejtőjén.

A Ross-tenger selfterületén felfedezett különösen instabil üledéktömeg helyzetét bemutató térkép Forrás: Nature Communications

Ha ez a hatalmas kiterjedésű instabil üledéktömeg megindulna és lecsúszna a kontinentális lejtőn, az ennek nyomán kialakuló hullámfal óriási pusztítást okozhatna a dél-amerikai és az afrikai-kontinensen, és hatásai szinte az egész világóceánon kimutathatóak lennének. A zagyárak lezúdulásának megakadályozására nincs az embernek semmilyen eszköze: a különösen vastag, vízben gazdag és laza üledékrétegek elindításához már egy kisebb földrengés szeizmikus hullámai is elégségesek.

A cunami keletkezését nem képes az ember megakadályozni Forrás: --

A friss kutatás eredményei arra utalnak, hogy napjainkban az Antarktisz körzete lehet egy minden korábbinál nagyobb megacunami potenciális kiindulási területe.

Forrás: Nature Communications