Katasztrofális cunami volt Hvar szigetén

A 2011-es japán cunami által tengerbe sodort hulladék

Rendkívül érdekes felfedezésről számolt be a rangos amerikai földtani szaklap, a The America Geological Society Bulletin hasábjain az a nemzetközi kutatócsoport, amely a népszerű horvátországi nyaralóhelyen, Hvar szigetén globális kataklizma nyomaira bukkant.

Világot felforgató katasztrófa emlékét őrzik a kőzetek

Csak nagyon kevés helyen őrződnek meg olyan intakt rétegsorok, amelyek két földtörténeti időszak közvetlen határát jelölik ki.

Az Adriai-tenger egyik ékköve, Hvar szigete Thinkstock

Az Adriai-tenger egyik ékköveként számon tartott Hvar szigetén, Majerovica mellett található az a 47 méter vastagságú tengeri üledékes kőzetekből álló feltárás, amely a földtörténeti középkor, a mezozoikum (249 millió évtől 65,5 millió évig) és a geológiai újkor, a kainozoikum (65,5 millió évtől 11 500 évig) határrétegét rejti.

A Föld a kréta időszak legvégén. A mai mediterrán medence térségét kiterjedt sekélytenger borította Forrás: wikimedia.org

A Horvát Állami Földtani Intézet munkatársaiból, valamint olasz és német geológusokból álló kutatócsoport a határréteg vizsgálata során a kréta időszak (144 millió évtől 65,5 millió évig) legvégét jelző maastrichti emelet és a paleocén időszak (65,5 milllió évtől 55 millió évig) legelső rétegsora között egy vékony, a tengeri mészkő közé ékelődött durva törmelékből álló, úgynevezett mikrobreccsás réteget azonosított.

A kréta végén történt pusztító aszteroida becsapódásának nyomait őrzi a vékony határréteg a kréta-paleocén határon, piros nyíllal jelölve Forrás: wikimedia.org

Ez a réteg rendkívül vegyes összetételű: a befogadó mészkőrétegek kőzetanyagától alapvetően eltérő karbonátos törmelékeket tartalmaz, amelyeket nyílttengeri vékonyszemcsés agyag cementál össze.

Mi is az a breccsa?

A breccsa vagy törmelékkő 2 mm-nél nagyobb, szabálytalan, szögletes és amorf törmelékdarabokból álló kőzet. Megkülönböztetjük a tektonikus, a vulkáni, az üledékes és a becsapódási eredetű breccsát.

A befogadó kőzetanyagot alkotó magas mésztartalmú karbonátos üledék eredetileg sekély, partközeli, jól átvilágított trópusi vízben rakódott le, nyugodt körülmények között.

A breccsa törmelékét összecementáló agyag azonban „énidegen”, távolról, nyíltvízi területről származik.

A Hvaron felfedezett törmelékkő összetétele rendkívül hasonló a Mexikói-öböl partvidékén feltárt breccsáéval, amely a 65,5 millió éve, a dinoszauruszok vesztét okozó hatalmas aszteroida becsapódása által keltett szökőár emléke.

A kréta legvégén élt néhány jellemző dinoszauruszfaj, köztük a Tyrannosaurus a híres Hell Creek formációból Forrás: Origo

Az elvégzett kormeghatározás szerint az adriai breccsa ugyanolyan korú, mint az észak-amerikai, ez pedig azt bizonyítja, hogy ez is a katasztrofális becsapódás keltette hatalmas cunami nyoma.

Egy kilométer magas hullámfal száguldott a szárazföld felé

A kréta és paleocén határán 65,5 millió éve történt kozmikus eredetű katasztrófa „tettese”, egy 13-15 kilométer átmérőjű aszteroida a mai Mexikó területén, a Yucatán-félsziget térségében csapódott be, világméretű kataklizmát és tömeges fajkihalást, többek között a dinoszauruszok pusztulását okozva.

Sok egyéb katasztrofális hatás mellett az aszteroida becsapódása keltette a földtörténet leghatalmasabb szökőárját is.

A Vongfong tájfun által keltett óriáshullámok ostromolják Okinava partját. Ezek az óriáshullámok apró vízfodrok csupán a K-T cunami 1000 méter magas vízfalához képest Forrás: AFP/James Reynolds

Amikor Walter Alvarez felfedezése nyomán, az 1980-as években elkezdték a feltételezett becsapódás nyomait kutatni, Hildebrand kanadai geológus, az arizonai egyetem doktorandusza a texasi Brazos folyó mentén a kréta és paleocén határrétegek között egy hatalmas szökőár, cunami nyomaira bukkant. Felfedezésének az adott különleges jelentőséget, hogy a kréta időszak legvégén, az ősföldrajzi helyzet nagyon hasonló volt a jelenlegihez, a Mexikói-öböl nagyjából már a mai formájának megfelelően létezett.

A 65 millió éve a mexikói Chicxulub falu mellett becsapódott aszteroidát tartják felelősnek a dinoszauruszok, és más kréta időszak végi állatcsoportok kihalásáért Forrás: Wikimedia Commons

Ebből pedig az következik, hogy a texasi partokra homokos leplet terítő szökőár csakis dél felől érkezhetett.

Az eredeti partvonaltól még 160-200 kilométeres távolságban is kimutatott cunamihordalék alapján Hildebrand kiszámította, hogy a szárazföldre kicsapó hullámfal magassága elérhette az 1000 métert is.

Ez lehetett a földtörténet legpusztítóbb szökőárja, amely mellett minden katasztrófafilm csak sivár képzelgésnek bizonyulna.

A pusztító vízfal átsöpört az Atlanti-óceánon is

A horvátországi felfedezést azért tekinthetjük rendkívülinek, mert eddig a Mexikói-öböl északi térségét és Haitit leszámítva még sehol sem sikerült a gyilkos cunami nyomára akadni. Eddig azt feltételezték, hogy a kréta időszak legvégén is viszonylag zárt Mexikói-öbölből a szökőár nem tudott kitörni pusztító ereje nagyobb részének elvesztése nélkül.

A Föld 65 millió éve, a kréta legvégén, a Chicxulub aszteroida becsapódásakor. A térképen jól látszik, hogy a Földközi-tenger elődjét alkotó medence hogyan kapcsolódott az Atlanti-óceánhoz Forrás: Wikimedia Commons

A Hvar szigeti cunami nyomai most teljesen más megvilágításba helyezik ezt a kérdést. Amikor a kréta időszak végén a maastrichti emelet üledékei lerakódtak, a nagyobb kontinensek többé-kevésbé már a mai földrajzi helyzetükbe kerültek.

Azok a rétegek, amelyekből Hvar szigete felépül, a korabeli Mexikói-öböltől nagyjából 10 000 kilométeres távolságra rakódtak le.

A 2011-es japán cunami által tengerbe sodort hulladék. Képzeljük el, milyen lehetett ehhez képest az 1 km magas hullámfal pusztítása Forrás: U.S. Navy/Alexander Tidd

Ez pedig azt jelenti, hogy a cunaminak sokkal nagyobb lehetett a pusztító ereje, mintsem azt eddig feltételezték. Érdemes megjegyezni, hogy a mai Földközi-tenger medencéje a kréta végén a bezáródási szakaszának végét járó Tethys-óceán területéhez tartozott, de a Gibraltári-szoros ezekben az időkben még nem létezett a mai formájában. A Tethys maradványai nyugati irányban még viszonylag széles tengerágként csatlakoztak a szétnyíló Atlanti-óceán víztömegéhez.

A K-T becsapódási elmélet atyja, Louis Alvarez magfizikus 1968-ban, a fizikai Nobel-díj átvétele után Forrás: wikimedia.org

A nyugati irányból érkező szökőár így még többé-kevésbé akadálytalanul nyomulhatott be a mai mediterrán medence területére, és ott is jelentős pusztítást okozhatott.

Hvar ezért újabb jelentős fordulópont a kréta végi aszteroidabecsapódás amúgy is izgalmas történetében.

A dinoszauruszok vesztét okozó Armageddon

A földtani szakirodalomban csak K-T (kréta-tercier) eseményként ismert becsapódás első nyomait még 1980-ban egy amerikai geológus, Walter Alvarez fedezte fel, ugyancsak a Földközi-tenger térségében. Az olaszországi Gubbio mellett, a kréta-paleocén határon egy vékony, sötétszürke agyagos csíkot azonosított a határréteg között.

A laboratóriumi vizsgálat kimutatta, hogy ebben a rétegben extrém, a földi természetes előfordulását ezerszeresen meghaladó mennyiségben található egy igen ritka elem, az irídium, ami viszont a meteoroidok és aszteroidák bizonyos típusaiban közönségesnek számít.

Az úgynevezett Chicxulub-aszteroida 65 millió évvel ezelőtti becsapódása tömeges fajkihalást okozott Forrás: Origo

Ez az anomália vezette a felfedező édesapját, Louis Alvarez Nobel-díjas fizikust annak az elméletnek a felállítására, hogy az irídium feldúsulásának hátterében extraterresztikus, földön kívüli esemény, egy hatalmas aszteroida becsapódása állhat.

Az 1980-as években a világ számos pontján kimutatták a K-T határréteg irídium anomáliáját, ez pedig azt bizonyította, hogy a becsapódás globális kihatású esemény lehetett.

A Tyrannosaurus rex a kréta végi nagy kihalási eseménnyel együtt tűnt el az élet színpadáról Forrás: Origo

A becsapódási teóriát bizonyították a határrétegből kimutatott, megolvadt kőzetcseppekből keletkezett tektitek, valamint a sokkolt kvarckristályok is. Utóbbiak arra utaltak, hogy a becsapódásnak - legalább is részben -, kontinentális területet kellett érintenie.

A becsapódási kráter gravitációs anomália térképe. A 200 kilométer átmérőjű kráter maradványait a Mexikói-öböl mélyén fedezték fel Forrás: Origo

Végül 1990-ben három geológus, Hildebrand, Penfield és Camargo, a Mexikói Állami Olajvállalat (PEMEX) 1950-es évekből származó kutatási dokumentumai és fúrásmintái alapján megtalálták a hatalmas 200 kilométer átmérőjű becsapódási kráter maradványát a Mexikói-öböl partján fekvő Chicxulub falu határában. Ezzel végleges bizonyosságot nyert a kréta végi Armageddon.