Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ahogy a fakitermelés és a mezőgazdaság terjedése szétdarabolja az erdőket világszerte, vannak állatok melyekre rosszul fog hatni, míg mások képesek alkalmazkodni. Azonban az, hogy az egyes fajok reakciója hogy változik sok faktortól függ, mint például az táplálkozásuk, a helyi környezet, és hogy milyen könnyen kelnek át a természetes élőhelyek megmaradó foltjai közti hézagokon.
A kutatások korábban megfigyelték, hogy a madarak érzékenysége az erdő szétesésére változik a földrajzi szélességgel, a magasabb földrajzi szélességeken jobban képesek megbirkózni.
A vezető elmélet az volt, hogy a magasabb földrajzi szélességen lévő erdők keresztülmentek egy kihalási szűrőn, ami azt jelenti, hogy mivel a táj hosszabb ideig degradálódott (például az eljegesedés miatt) a kevésbé reziliens madarak már kihaltak.
Azonban egy az Imperial College London kutatói által vezetett a Nature Ecology & Evolution magazinban publikált új tanulmány azt mutatja, hogy a méret amihez a madarak szárnya ki lett alakítva a hézagon való átkeléshez, egy fontosabb faktor, ami hatással van a túlélési képességükre az élőhely szétesése során.
Tom Weeks a tanulmány egyik szerzője, az Imperial College London munkatársa szerint tanulmányuk megerősíti, hogy az erdő szétesése súlyosabb hatással lesz a trópusi fajokra,
és azt sugallja, hogy ez a mintázat tükrözi a fajok közti inherens különbségeket a megbirkózási képességükben.
A szétesett erdők kezelésének egy jelentős része az, hogy kellenek az erdők folyosói vagy lépcsőfokai, amik a nagyobb érintetlen területek közt vannak, hogy növeljék a konnektivitást és lehetővé tegyék a fajoknak, hogy megállják a helyüket ezeken a tájakon, különösen a trópusokon.
A csapat kombinálta a terep vizsgálati adatokat egy proxyval, a kéz-szárny indexszel (hand-wing index: HWI), mely a repülési képességet mutatja. A HWI a szárny megnyúlását tükrözi, a megnyúltabb szárnyak jobban alkalmazkodtak a kitartó repüléshez, mely nagyjából megbecsüli, hogy vajon a madarak képesek- e keresztülutazni, vagy keresztülutaznának-e az élőhely foltok közt.
A csapat korábbi kutatása egy gradienst mutat a szóródási képességben az alacsonytól közel az egyenlítőhöz a magasig magasabb földrajzi szélességeken.
A meghatározott szóródási képességet erősen előre jelezte, hogy a madarak változó évszaki klímákon oszlottak-e el. Az alacsony földrajzi szélességeken élő madarak stabilabb éghajlatokon élnek és ezért úgy tűnik egy nagyon nem vándorló életstílushoz alkalmazkodtak, gyakran védik territóriumukat egész évben, és nincs szükség költözésre. A viszonylag magasabb szélességi körökön élő madaraknak szóródniuk kell, hogy kövessék a környezeti feltételekben és a szezonális forrásokban lévő variabilitást.
Az új tanulmány erre épít, meghatározva, hogy ez a gradiens milyen hatással van arra, hogyan reagál világszerte 1.034 madárfaj az erdő szétesésére.
A csapat azt találta, hogy az érzékenységet erősebben előre jelzi a szóródási képesség, mint más faktorok, mint például a földrajzi szélesség, testtömeg, és történelmi zavarás.
Egy kulcsfontosságú oka ennek a trendnek az, hogy sok madárfajnak, melyek a trópusi erdők belsejéhez alkalmazkodtak, viszonylag rövid, kerek szárnyaik vannak és csökkent képességük, hogy átkeljenek az erdőfoltok közti hézagokon, hogy elérjék az alapvető forrásokat, mint a táplálék és a pár. Ők gyakran eltűnnek a kisebb erdőfoltokból és úgy tűnik nagyon kiterjedt erdőterületekre van szükségük a túléléshez.
Dr. Joseph Tobias, vezető kutató, az Imperial College London munkatársa azt mondta, hogy eredményeik kiemelik, hogy a madarak szárnyának alakja alapján azonosítani lehet a fragmentációra legérzékenyebb közösségeket és fajokat, ami hasznos lehet a földhasználat kezelés hatásainak monitorozásakor, a sérülékeny fajok azonosításakor, és a védett terület hálózatok tervezésekor.
(Forrás: https://phys.org/)
