Eredményeink megkérdőjelezik a Hold mágneses mezejének fejlődését, köszönhetően annak, hogy bizonyítják a belső mag létezését, és támogatják a globális köpenyfelborulás forgatókönyvét, amely lényeges betekintést nyújt a Hold bombázásának idővonalába a Naprendszer első milliárd évében"
– idézi Arthur Briaudot, a Francia Nemzeti Kutatási Központ munkatársát a Science Alert magazin.
A Naprendszerben található objektumok belső összetételének elemzése a leghatékonyabban szeizmikus adatok segítségével lehetséges. A rengések által keltett akusztikus hullámok áthaladnak egy bolygó vagy hold belsejében lévő anyagon és visszaverődnek róla, ez a jelenség pedig segíti a tudósokat az égitest belsejének részletes feltérképezésében.
Bár a tudósok rendelkeznek az Apollo-misszió által gyűjtött holdi szeizmikus adatokkal, ezek felbontása túl alacsony ahhoz, hogy pontosan meghatározzák a belső mag állapotát. Ismert, hogy van egy folyékony külső mag, de a belső mag állapota továbbra is rejtély. A szilárd belső mag és a teljesen folyékony mag modelljei egyformán jól működnek az Apollo adataival.
Briaud és munkatársai űrmissziókból és holdi lézeres távolságmérési kísérletekből származó adatokat gyűjtöttek össze, hogy összeállítsák a különböző holdi jellemzők profilját. Ezek közé tartozik a Földdel való gravitációs kölcsönhatás okozta deformációjának mértéke, a Földtől való távolságának változása és a sűrűsége. Ezután különböző magtípusokkal végeztek modellezést, hogy kiderítsék, melyik felel meg leginkább a megfigyelési adatoknak.
A szakértők számos érdekes megfigyelést tettek. Az egyik, hogy azok a modellek, amelyek a legjobban hasonlítottak a Holdról ismert adatokhoz, aktív felborulást írtak le mélyen a holdköpeny belsejében. Ez azt jelenti, hogy a Hold belsejében a sűrűbb anyag a középpont felé esik, a kevésbé sűrű anyag pedig felfelé emelkedik. Ezt az aktivitást már régóta javasolják a Hold vulkanikus régióiban található bizonyos elemek jelenlétének magyarázataként.
Azt is sikerült megállapítani, hogy a holdi mag nagyon hasonlít a Földéhez, vagyis az égitest egy külső folyékony réteggel és egy szilárd belső maggal rendelkezik.
Modellezésük szerint a külső mag sugara körülbelül 362 kilométer, a belső magé pedig körülbelül 258 kilométer. Ez a Hold teljes sugarának körülbelül 15 százaléka. Az is kiderült, hogy a belső mag sűrűsége körülbelül 7822 kilogramm köbméterenként. Ez az érték nagyon közel van a vas sűrűségéhez.
2011-ben a NASA Marshall bolygókutatója, Renee Weber által vezetett csoport hasonló eredményekre jutott, amikor az Apollo-adatokon az akkori legmodernebb szeizmológiai technikákat használta a holdi mag tanulmányozására.
Tudjuk, hogy nem sokkal keletkezése után a Holdnak erős mágneses mezeje volt, amely körülbelül 3,2 milliárd évvel ezelőtt kezdett gyengülni. Az ilyen mágneses mezőt a magban lévő mozgás és konvekció hozza létre, így az, hogy miből áll a holdi mag, mélyen összefügg azzal, hogy hogyan és miért tűnt el a mágneses mező.
Mivel az emberiség hamarosan visszatérhet a Holdra, talán nem kell sokáig várnunk ezeknek az eredményeknek a szeizmikus megerősítésére.