Londonnak is volt egyszer egy saját Eiffel-tornya

A londoni Watkin torony tervezete

A londoni Nagy Torony, vagy más néven Watkin-torony építése 1891-ben kezdődött a mai Wembley stadion helyén. Sir Edward William Watkin báró ötletét tükrözte, mert a vasúti vállalkozó egy olyan attrakciót képzelt el, ami a párizsi Eiffel-torony vetélytársa lehet, ám az utóbbit méretében felülmúlva megszerezheti a világ legmagasabb épülete címet.

Magasabb tornyot építettek volna, mint a párizsi „testvére"

Watkin ambiciózus látnok volt, aki számos nagyszabású vasúti mérnöki projektet vállalt, köztük a Nagy Központi Fővonal építését és az angol-francia tengeralattjáró társaság 1881-es sikertelen csatornaalagút-projektjét, amelynek célja vasúti birodalmának a francia vasúthálózattal való összekapcsolása volt.

A Gustave Eiffel mérnök által 1887 és 1889 között épített „La dame de fer" (magyarul a vaslady) becenévre hallgató Eiffel-torony sikere végül oda vezetett, hogy Watkin egy saját torony felhúzását javasolta az angol fővárosban, amivel odacsábíthatja a londoniakat a vonataira, hogy meglátogassák a látványosságot.

Watkin ezen felbuzdulva felkereste Gustave Eiffelt, hogy tervezze meg az angliai tornyot, ám a francia elutasította. Az angol vállalkozó ezért egy építészeti pályázatot írt ki 1890-ben, amelyre végül 68 terv érkezett.

A londoni Watkin torony tervezete Forrás: Pinterest

A javaslatok között szerepelt egy, a pisai ferde torony által ihletett építmény, egy spirálvasúttal megközelíthető magaslat, valamint a gízai nagy piramis egy tizenketted méretarányú modellje.

A nyertes pályázatot végül MacLaren, William Dunn és AD Stewart mérnök nyújtotta be, akik egy nyolclábú, 366 méter magas fémtornyot álmodtak meg, amely összesen 45,8 méterrel magasabb, mint az Eiffel-torony. A tervekben két kilátó is szerepelt éttermekkel, színházakkal, tánctermekkel, kiállítótermekkel, egy törökfürdővel és egy kilencven szobás szállodával.

A megálmodói úgy képzelték el, hogy a torony tetejére egy felvonórendszerrel lehet feljutni, amely több kilátóhoz, egy csillagászati obszervatóriumhoz és friss levegős szanatóriumhoz vezet.

A környező területre egy vidámparkot építettek volna csónakázó tavakkal, vízeséssel, sűrű növényzettel beültetett díszkertekkel, krikett- és futballpályákkal, valamint számos nyilvános látnivalóval és étteremmel.

Néhány év múlva le kellett bontani a szerkezetet

Watkin az elfogadott terveket látva nagy döntést hozott. Megalapította a Nemzetközi Toronyépítő Vállalatot, hogy felügyelje az építkezést. Ám miután egy közcélú adakozás nem vonzotta eléggé a befektetőket, a báró kénytelen volt elrendelni a projekt módosítását: az Eiffel-toronyra emlékeztető dizájn kicsinyített változatát.

A nagyszabású terv alapjait végül 1892-ben fektették le, és az építkezést 1893 júniusában el is kezdték.

A torony első lépcsője 1895 szeptemberére készült el, ami 47 méteres magasságokba emelkedett és amit 1896-ban adtak át a nagyközönség részére. A kezdeti népszerűség ellenére a torony nem vonzott nagy tömegeket és a park 100 ezer látogatójának csak kevesebb mint egyötöde fizetett azért, hogy felmenjen a toronyba.

Lebontották a veszélyessé vált toronykezdeményezést Forrás: Wikimedia Commons

Később kiderült, hogy a torony alapjai ingatagok, mert a mocsaras talajba süllyedtek.

A projektet tovább nehezítette, hogy Watkin agyvérzést kapott és ezért visszavonult a Metropolitan elnöki posztjáról. A Nemzetközi Toronyépítő Vállalat ezután önkéntes felszámolási kérelmet nyújtott be 1899-ben. A tornyot 1902-ben nem biztonságosnak nyilvánították és bezárták a nyilvánosság elől. A következő két évben a szerkezetet és az alapokat lebontották.

Bár a torony ötlete végül kudarcot vallott, a Wembley Park rekreációs helyszínként való fejlesztése továbbra is népszerű látványosság maradt,

és a Tower Construction Company megtérítette Watkin veszteségeit, amikor 1906-ban kialakították Wembley külvárosát, ahol ma a híres Wembley stadion található, amit az egykori torony helyén építettek fel 1923-ban.