Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A hableány mítosza évszázadokon át fennmaradt. Az ókori Szíriában az emberek Atargatist tisztelték, egy félig ember, félig hal istennőt, aki a termékenység felett uralkodott. Az ókori Görögországban a tengerészek a szirénektől való félelemmel és kéjvággyal szálltak tengerre, mert a szirének, ha lehetőségük volt, a halálba énekelték őket.
És ott van Hans Christian Andersen 19. századi tündérmeséje, A Kis Hableány, amelyet a Disney átdolgozott, legutóbb élőben. De mennyi az igazság a mítoszban? A humanoid halnak (vagy halszerű humanoid?) vannak lábai? Vagy csak halas gondolkodásra képes?
Először is, azt tudjuk, hogy lehetséges sellő stílusú módon mozogni. A sellők egy uszonyt használnak. A két uszonytól eltérően - tehát egy-egy uszonnyal lábanként - , egy uszony esetén a lábakat egy nagy farokban tesszük össze. Ez jó módja annak, hogy gyorsan körbe hajtsuk magunkat.
A probléma nem szükségszerűen a sellő hal részével van, hanem az emberi törzzsel (legalábbis, ahogy A Kis Hableányban megjelenik), ami nem fejlődött ki eléggé, hogy hosszú ideig túléljen a víz alatt.
A légzés a gond. Ha a felszínre kell úszniuk levegőt venni, többre volna szükségük, mint egy orr és száj, szükségük volna valami szelelőlyukhoz hasonlóra. Ezért van az, hogy a krokodiloknak az orrlyukaik magasabban vannak a fejükön, így könnyebb lélegezniük a felszínen.
Azonban, ha a sellők kizárólag vízi életet élnének, vagy kopoltyúkra volna szükségük (amely úgy tűnik nincs nekik), vagy úgy kellett volna fejlődniük, hogy valami módon ellássák magukat oxigénnel. A tengeri emlősök anatómiája úgy alkalmazkodott, hogy hosszú ideig túléljenek az óceánban. Ha egy ember búvár víz alá megy, tüdeje 10 méterenként a felére csökken a nyomástól.
Az ámbrás ceteknek speciális mellkasuk van, hogy védje a tüdejüket, amikor ez történik. Izmaikban és vérükben van egy csomó mioglobin is, aminek sokkal nagyobb az affinitása az oxigénhez. Egy sellő kéne rendelkezzen valami hasonlóval.
Az is tény, hogy az emberi törzs hórihorgas karjaival és tekervényyes ujjaival jól szolgálhat a szárazföldön (lehetővé tteszi, hogy eszközöket készítsünk és pizzát együnk), de a sellőknek hátrányos lenne a társaikhoz képest.
A karok nem különösen alkalmasak az úszáshoz, ezért van, hogy a bálnák uszonyokat fejlesztettek.
Amikor egy uszonyt használ az ember, igazán érezheti a karjai ellenállását.
Egy hal klasszikus könnycsepp alakja a leghidrodinamikusabb. Ha a sellőknek hosszabb evolúciós történetük volna, Scales azt mondaná, valami történhetett a karjaikkal. Kivéve persze, ha van valami evolúciós oka, hogy vannak karjaik. Lehetne valami a környezetükkel kapcsolatban, ami a táplálékgyűjtést prioritássá teszi a gyors mozgás felett.
Scales szerint a sellő ember-hal anatómiájának keveréke végülis mindkét világ legrosszabját nyújtja, és nem sok különbség volna, ha fordítva lennének, emberi lábakkal a fenekükön és halfejjel a felső részükön. A farok nagyszerű módja, hogy körbehajtsák magukat. De ha lélegezni akarnának, egy hal elülső fele kopoltyúkkal nagyon alkalmas volna. De még akkor is, hogy bírná ki akár kitett emberi törzsük, akár csapkodó emberi lábaik egy téli óceán jeges hidegét? Nagyon vastag bálnazsírra volna szükségük. Vagy ez, vagy mint a vidrák, szőrösek kéne legyenek.
(Forrás: BBC Science Focus: https://www.sciencefocus.com/)
