Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az idősödés során a különböző, egymással közvetlen kapcsolatban nem álló szemészeti és nem szemészeti betegségek gyakorisága egyre nő, így közös előfordulásuk egyre gyakoribbá válik. Sajnos az egyes betegségek nem hordanak táblát magukkal, melyet felmutatva segítenék a korrekt észlelést mind a beteg részéről, mind a korrekt diagnosztizálást az orvos részéről. Igen gyakran fordul elő, hogy több különböző, a látást hasonló módon megrontó betegség egy azon szemen alakul ki, és a beteg - de akár a szemorvos is -, az egyik betegség felismerésénél elakad. Ennek pedig a látás megőrzése szempontjából számos súlyos következménye lehet.
Valamennyiünknek - így az orvosoknak is - jellemző tulajdonságunk, hogy ha szembetűnő jelenségeket (az orvostudományban betegségeket) észlelünk, figyelmünket erre fókuszáljuk. Részletes, szisztematikus elemzés nélkül a többi, kevésbé feltűnő állapotot egyszerűen nem vesszük észre. Gyakori az ilyen helyzet a szembetegek ellátásában, ha például komoly sebészeti, traumatológiai, belgyógyászati betegségük is zajlik. A szem a test többi részéhez képest kicsi, emiatt a ráfordított figyelem is kevesebb, ráadásul a nem szemész orvosok szemészeti tudása minimális. A helyzet azonban fennáll a szemészeten belül is. Nem ritka, hogy egyes jól látható, a vizsgálat során könnyen észlelhető és a többi jelenlévő szembetegség megítélését bizonyos mértékig zavaró elváltozásnak az ellátó orvos "megörül", és teljes figyelmét már csak ennek az állapotnak szenteli. Korántsem biztos azonban, hogy ennek a betegségnek van döntő fontossága a látás megmentése tekintetében. A betegek számára is alapvető fontosságú, hogy ne tartsanak egy korábban már megkapott szemészeti diagnózist minden későbbi látásromlás okának. Nem ritka ugyanis egy újabb, a látást szintén negatívan befolyásoló, de az elsőként felismert betegségtől eltérő ellátást igénylő szembetegség kialakulása sem.
A fentiekre leginkább típusos szemészeti elváltozás a szürkehályog (katarakta), ami a szemlencse életkorral fokozódó elszürkülését jelenti. Manapság a látási igények megnövekedésével sok ember viszonylag fiatalabb életkorban átesik a szürkehályog műtéten. Azonban vannak, akik az ilyenfajta beavatkozástól tartózkodnak, és a műtéttel megvárják azt az idősebb életkort, amikor a szemlencse elszürkülése a látás élességét már jelentősen megrontja. Magasabb életkorban azonban gyakori a makula degenerációja, valamint a zöldhályog (glaukóma) is. Ezek a betegségek a látás súlyos, vissza nem fordítható megromlását okozhatják. Jelen lehet továbbá magasvérnyomás okozta látóideg bántalom, szemen belüli bevérzés és a nem inzulinfüggő időskori cukorbetegség késői szövődményeként megjelenő érújdonképződés és makulaödéma is.
A szemlencse homályának azért van nagy jelentősége, mert ahogy a beteg sem lát át jól a kevéssé átlátszó szemlencsén, úgy a vizsgáló orvos sem tudja optimálisan megítélni a szemfenéken jelenlévő változásokat. Természetesen lehetőség van pupillatágításban végzett szemfenék vizsgálatra is, ám ha a szemlencse nagy területen elszürkült már, ez sem nyújt elég ismeretet. A szemészeti ultrahang vizsgálat pedig a makula és a látóideg körülírt eltéréseit nem mutatja ki nagy pontossággal. Figyelemfelhívó új panaszok és azokat jól megfogalmazó beteg kell ahhoz, hogy a pupilla tágítását egy krónikusan gondozott, gyakran látott betegen az orvos nem tervezetten elvégezze. További nehezítő tényező, hogy egyes betegségekben (például exfoliatív zöldhályogban vagy cukorbetegségben) a pupilla általában kevéssé tágul ki.
A glaukóma hazánkban is az egyik leggyakoribb olyan betegség, melyben a kialakult látásromlás már vissza nem fordítható. Súlyos állapotban látványos további szemfenéki változás nélkül is kialakulhat a központi éleslátás elvesztése. Ilyenkor már olyan kevés működő idegsejt és látóideg rost van a szemben, hogy a további veszteség kialakulása lényegében nem követhető sem szemfenék vizsgálattal, sem korszerűbb műszeres vizsgálatokkal. Előfordulhat azonban, hogy az idős, előrehaladott glaukómás beteg a központi éleslátásának megromlását akkor is a zöldhályog hatásának tudja be, amikor időskori makuladegeneráció, esetleg szemfenéki érelzáródás vagy annak következtében kialakuló makulaödéma áll a háttérben. Szürkehályog műtét után a látás javulása várható, de a súlyosan károsodott glaukómás szemen ez nem mindig van így. A beteg hajlamos elfogadni azt, hogy látása a korábban kialakult zöldhályog következtében romlik tovább. Emiatt esetleg nem jelzi azt a további látásromlást, ami a következő hónapok, évek alatt a beültetett műlencse mögötti lencsetok elszürkülésével, az úgynevezett utóhályog keletkezésével magyarázható. A fenti példákban a másodikként fellépő szembetegség kezelhető lenne, a terápia azonban az elsőnek kialakult szembetegség gyógyításától eltérő.
Összességében - mondja Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája - fontos hangsúlyozni, hogy betegnek az újonnan megjelenő panaszokat világosan és a friss megjelenés időpontját egyértelműen megadva kell a szemorvosnak panaszként említeni. A túlzottan általános panasz említése ahhoz vezethet, hogy az orvos a meglévő egyéb betegségek mellett nem figyel fel a lehetséges új betegség kialakulására, és a friss tüneteket a korábbról már ismert betegség romlásának tudja be. Mindez azért jelentős, mert a másodikként kialakuló új szembetegség eltérő kezelést igényelhet, mint az elsőként kialakul betegség. Éppen ezért betegként ne legyünk szégyenlősek, friss panaszainkat mindig világosan, egyértelműen, új panaszként leírva fogalmazzuk meg az ellátó szemorvos számára!
(Forrás: Szemészeti Központ
