Tossal de La Cala egy erőd vagy „castellum" volt, amelyet Quinto Sertorio tábornok épített Krisztus előtt 77-ben, a szertoriánus háborúk idején, ami a római lázadók (szertoriánusok) és a római kormány (szullánusok) között Krisztus előtt. 80 és 72 között az Ibériai-félszigeten (Hispania) vívott polgárháború volt, írja a HeritageDaily online portál.
Az erőd a tengerparti katonai enklávék láncolatának részét képezte, amelyek a tengeri kereskedelmet felügyelték és a partot védték az ellenséges hajóktól.
Az Alicantei Egyetem régészei által végzett ásatások során egy 2000 éves, sziklába vésett, úgynevezett „inscultura" arcot fedeztek fel, amely három művészi ábrázolásból áll: ezek egy emberi arcot, egy bőségszarut és egy falloszt ábrázolnak. A faragvány mérete 57x42 centiméter, a kutatók szerint azonban egyes részei hiányosak, konkrétan a jobb felső része hiányzik.
A faragás szándéka ismeretlen, ám a szakemberek úgy vélik, hogy talán egy falfirkálás lehetett, esetleg rituális célt szolgált.
A fallosz szerepeltetése szerintük arra utal, hogy védelmet is nyújthatott, mivel a rómaiak úgy hitték, hogy a fallosz a férfias nemzőerő megtestesítője, és az állam biztonságának (sacra Romana) egyik záloga, amely védelmet és szerencsét adott. A fallikus ábrázolás a római világ minden táján megtalálható a szobrokban, mozaikokon és freskókon, valamint hordozható tárgyakon, például medálokon vagy bullákon, amelyek a gyermekeket (különösen a fiatal fiúkat) vagy a férfiak vándorló gonosz szemét (malus oculus) fenyegető gonoszság elűzésére szolgálnak.
A kutatók szerint a bőségszaru ábrázolása felveti annak lehetőségét, hogy az arc egy istent vagy istennőt jelképezhet,
mivel a római panteon számos, az aratással, a jóléttel vagy a szellemi bőséggel kapcsolatos istenségét ábrázolják gyakran bőségszaruval a kezükben a római domborműveken és érméken.