A nők ugyanúgy vadásznak a táplálékkereső társadalmakban

Ez a női vadász épp vikunyára vadászik ezen az illusztráción

A gyűjtögető társadalmakra már régóta jellemző a munkamegosztás, ahol a férfiak jellemzően a vadászok szerepét vállalták, míg a nők a növényi termékeket gyűjtötték létfenntartás céljából. A régóta fennálló feltételezés szerint a dolgok azóta így működtek, amiót a fajunk kialakult, egészen a mezőgazdaság mindössze 12 ezer évvel ezelőtti megjelenéséig. A legújabb régészeti kutatások azonban olyan bizonyítékokat tártak fel, amelyek megkérdőjelezik ezt a hagyományos paradigmát. Az élő táplálékkereső társadalmak 79 százalékában a nők is vadásznak. És ez még nem minden: valószínű, hogy a vadászó-gyűjtögető közösségek női tagjai nemcsak vadásztak, hanem részt vettek a hadviselésben is.

A Homo sapiens legkorábbi fosszíliái körülbelül 300 ezer évvel ezelőttről származnak. Az emberiség fennállása óta eltelt idő 96 százalékában vadászatra, halászatra és vadon termő növények gyűjtésére támaszkodtunk táplálékszerzés céljából.

A vadászó-gyűjtögető életmód megértése azonban kulcsfontosságú lehet a fajunkat alakító evolúciós erők megértéséhez

– mondták a kutatók a ZME Science online tudományos portálnak. – Ezek az ősi társadalmak azonban nem hagytak hátra olyan írásokat, amelyek elárulhatnák, hogyan szerveződtek vagy hogyan éltek.

A szakemberek csak megalapozott feltételezéseket tehetnek a régészek által talált korlátozott számú fosszíliák, kőszerszámok és leletek alapján.

Az azonban még érdekesebb, hogy a vadászó-gyűjtögető népek valójában nem haltak ki.

Még a mai iparosodott világban is akad néhány olyan közösség, akik még mindig ezt az életmódot gyakorolják. Ezek közé tartozik az ausztráliai Tiwi nép, az észak-tanzániai Hadza, az új-guineai Ganij és a brazil Amazonas menti Matsés nép.

Ez a női vadász épp vikunyára vadászik ezen az illusztráción Forrás: UC Davis IET Academic Technology Services

Abigail Anderson, a Seattle Pacific Egyetem munkatársa által vezetett kutatók áttekintették a korábbi tanulmányok eredményeit és a világ 63 élő vadászó-gyűjtögető társaságáról gyűjtött adatokat. Megdöbbenve tapasztalták, hogy a vizsgált társadalmak 79 százalékában a nők aktívan részt vettek a vadászatban, függetlenül attól, hogy anyai státuszban voltak-e.

Sőt, ezek a nők gyakran vitték magukkal gyermekeiket is a felfedező utakra, beleértve a csecsemőket is.

Ezek a vállalkozó kedvű nők nem csak opportunista módon vadásztak a vadra, de közben más tevékenységeket is végeztek. Mint kiderült, a női vadászat több mint 70 százaléka szándékos volt, kifejezetten a vadállatok becserkészését és célba vételét jelentette.

A nők emellett a fegyverválasztás és a vadászati stratégiák változatos skáláját mutatták, alkalmazkodóképességükben gyakran felülmúlva a férfiakat.

A Fülöp-szigeteken élő agta nők például más vadászati eszközöket használnak, mint a férfiak, akik általában íjra és nyílvesszőre támaszkodnak, a nők viszont gyakran választják a kést. A nők nappal csoportosan vadászatnak, míg a férfiak jellemzően egyedül vagy egyetlen partnerrel, és éjszaka indulnak a vadak felkutatására.

A táplálékkereső társadalmakban élő nők továbbá eltérő preferenciákat mutatnak az általuk kedvelt vadfajták tekintetében, mint férfi társaik.

A PLoS ONE tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a nők fontos szerepet játszanak a vadászati gyakorlatok tanításában is, aktívan vesznek részt a vadászati ismeretek átadásában. Ráadásul a vadászati erőfeszítéseik nem korlátozódtak az apróvadakra, hanem minden méretre kiterjedtek.

Az új eredmények megkérdőjelezik a mélyen gyökerező sztereotípiákat, és felborítják a táplálékkereső társadalmak nemi szerepeiről szóló uralkodó narratívákat.