"A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében."
(Hans Christian Andersen)
A virágok a képi ábrázolás fontos és különösen kitüntetett tárgyainak tekinthetők már a művészettörténet kezdeteitől fogva. Ennek az a magyarázta, hogy a virágok egyszerre reprezentálják a születést, a szépséget és az elmúlást.
A tudatos virágfestészet kezdetei egészen az ókori Egyiptomig nyúlnak vissza, a Kr. e. 6. századból fennmaradt úgynevezett Johnson-papiruszok tekinthetők az első olyan alkotásnak, amelyek a virágot önmagában, nem pedig díszítőmotívumként örökítik meg.
A virágok és a növényi ornamentika a nagy ókori civilizációk, az antik görögök és a rómaiak díszítőművészetében is fontos szerepet játszottak.
Az európai művészettörténetben a 14. századtól kezdve találkozhatunk olyan alkotásokkal, amelyeknek a virágok az elsődleges tárgyai.
A 15. századtól kibontakozó reneszánsz, amely tudatosan tért vissza a görög-római kultúra alapjaihoz, ugyancsak nagy gyakorisággal alkalmazta a növényi motívumokat díszítőművészetében.
A barokk előfutárának tekinthető manierizmus pedig érdekes, és forradalmian újnak számító kísérletezésbe kezdett, amikor növényekből, zöldségekből, gyümölcsökből és virágokból álló emberábrázolásokat, portrékat alkotott. A minél pontosabb és élethűbb ábrázolásra törekvő virágábrázolás, mint a festészet önállósuló ága a 18. században jelent meg a nagy természettudományi felfedezések eredményeként, fénykorát pedig a 19. századi modern, leíró pozitivista tudomány korában élte.
A virág, mint önálló motívum a művészettörténet legnagyobb festőit is foglalkoztatta, gondoljunk csak Vincent van Gogh 1888-ban festett világhíres „Napraforgók", illetve az 1889-ben megalkotott „Íriszek" című csendéleteire. A 19. század leghíresebb magyar festőóriásai sem tudták kivonni magukat a virágfestészet jelentette művészi kihívás alól, amit többek között Munkácsy Mihály 1882-es virágcsendélete, vagy a hasonló tárgyú „Virágcsendélet tállal" című képe, továbbá Szinyei-Merse Pál „A pacsirta" című képe reprezentál.
A tudományos igényű, de magas művészi színvonalú virágábrázolás legjelentősebb 20. századi magyar művelői Csapody Vera, vagy Csiby Mihály pedig e tradíciók jeles folytatóinak tekinthetők.
A botanikai festészetben kétféle irányzat létezik: az egyik a gyógyászati vagy tudományos célból a minél nagyobb pontosságra, élethűségre törekvő ábrázolásmód, valamint ha kifejezetten esztétikai okokból a sajátos művészi mondanivaló ábrázolását testesítik meg a virágok. A konzervatóriumot végzett fuvolaművész, Kopiás Gabriella a két évtizedes bécsi tartózkodása során kezdett el botanikai festészettel foglalkozni.
„Sok festő késztetést érez, hogy lefesse amit lát. Zenészként én késztetést éreztem lefesteni, amit hallok. Ebből következett, hogy lassan le akartam tudni festeni azt is, amit látok, de mindig egy önmagán túlmutató céllal" – így vall az ars poeticájáról Kopiás Gabriella. Botanikai festészeti munkásságát elsősorban a híres bécsi virágfestő művészek, Waldmüller, Derchsler, Johann Kapp és Olga Wiesinger motiválták.
Művészi munkásságában a botanikai festészet mindkét nagy irányzata helyet kapott; a 19. század pozitivista-realista alkotóinak a valóság, szín- és mérethű ábrázolása csakúgy, mint a virágokból áradó transzcendentális művészi élmény egyedi megragadása.
„Az ornament a természet törvényeire utal, amit nem lehet minden további nélkül megtörni; beszél a teremtésről és a szerelemről is, a szín- és formagazdagságról, az élet rendjéről. Belső ritmikája, osztinátója megérinti a szenvedélyt a szívekben, amivel végső soron a szabadságot szimbolizálja"- vallja ez utóbbiról Kopiás Gabriella.
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban 2023. június 7-én megnyílt, „A virágnak megtiltani nem lehet" című tárlat Kopiás Gabriella eddigi alkotómunkájáról mutat be tablót, ami a művésznő sokoldalúsága mellett magas szintű technikai tudását és egyéni látásmódját is jól illusztrálja.
A kiállítás július 6-ig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ( 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.) Kisgalériájában a könyvtár nyitvatartási idején belül ingyenesen látogatható.