A történelmi közelmúlt iránt megmutatkozó felfokozott érdeklődést jól illusztrálja László Boglárka „A Bánlaky-örökség" című történelmi családregényének rendkívüli sikere. A múlt évben, 2022-ben kiadott műnek, amely a szerző első nyomtatásban megjelent regénye, máris készül a második utánnyomása, valamint hamarosan megjelenik hangoskönyv formában is, ami napjainkban különösen nagy sikernek számít.
A szerző magyar-francia szakon végzett a pécsi egyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol művészettörténetet és történelmet is hallgatott, majd az ELTE jogi karát is elvégezte. Először Székesfehérváron dolgozott tolmácsként, majd jogászként az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala Nemzetközi Főosztályát vezette. Már korábban is írt, de elmondása szerint évekig csak az asztalfióknak.
Néhány éve egy merész váltást követően már csak a történetmesélésnek él: szóban idegenvezetőként, írásban pedig regényíróként.
A család-, de különösen a történelmi családregény új színfoltnak számít a mai magyar szépirodalomban. Noha „A Bánlaky-örökség" arisztokrata származású főszereplői jobbára kitalált személyek, de az események hátteréül szolgáló történelmi tabló még egy történész szemével nézve is rendkívül hitelesen és precízen lett megrajzolva. A regény középpontjában álló Bánlaky-kastélyban és uradalomban lejátszódó több generációs személyes események hátterében a magyar történelem nagyon is valós szereplői és történései bukkannak fel Ferenc József „boldog békeéveitől" kezdve Horthy Miklós kormányzó koráig, majd a második világháború, a nyilas rémuralom, valamint Rákosi és Kádár János korszakán át egészen a rendszerváltás első szabadon választott kormányáig. Mi motiválta e nagyívű történelmi kalandregény megírására?
Mindig is nagyon szerettem a családom idősebb tagjainak történeteit hallgatni és érdekelt a történelem, főként az, hogy ugyanazon eseményt miért élte meg másképp a családom egyik vagy másik ága. Egyetemista koromban a bölcsészkaron gyakran beültem történelmi előadásokat hallgatni, de igazán a történelmi események egyéni sorsokra gyakorolt hatása érdekel.
A bennem kavargó történetek, történetmorzsák álltak össze végül a Bánlaky grófi család, illetve Barafalva lakóinak történetévé.
Noha a regénybeli család szereplői fiktívek, de olyan, nagyon is valós életsorsokat ábrázolnak, ami nagyon sok családdal megtörtént, illetve megtörténhetett. Voltak-e valós előképei például a regénybeli Bánlaky Pál grófnak, Gyulavári Ferencnek, a Hoffereknek, Török Marinne-nak és Nánay Miklósnak, vagy a jól menő ügyvédnek, a grófi család külföldre szakadt sarjának, dr. Bánlaky Péternek?
Igen, részben volt valós előképe, pontosabban előképei a szereplőimnek, mert több valódi család és személy igazi történeteiből állt össze a regénybeli eseményfolyam. Egyébként a történelmi háttér pontossága, amit említett, a történelem iránti vonzalmamra és e hosszú korszak elmélyült tanulmányozására vezethető vissza. E nagyon is valós, és nem egyszer a magyar történelem sorsfordítónak bizonyult eseményeibe helyeztem el a regény szereplőit.
Azt szerettem volna ezzel bemutatni, hogy a történelem hogyan gázolt keresztül az egyes emberi sorsokon.
Talán azért is váltott ki - számomra persze igen örömteli módon - ekkora érdeklődést a Bánlaky-örökség, mert szinte nincs olyan család Magyarországon, ahol ne ismernének rá akár a szüleik, akár a távolabbi felmenőik családi történeteiből a regénybelihez hasonló életsorsokra. Tehát, a Bánlakyak tablója egy egész korszak, sőt, korszakok panorámaképének számít.
De a regény megírásával nem titkolt szándékom volt a tanítás és az ismeretterjesztés igénye, valamint a történelem megszerettetése is. Úgy gondolom, hogy sikerül olvasói élményt nyújtva érdeklődést kelteni a történelmi háttér, a valós események és szereplők iránt, ezzel a történelem iránti érdeklődést is felkelthetjük.
Talán a regénybeli figuráim olyan szerethető karakterek, hogy általuk a történelem is szerethetővé válik.
Hiszek, és mindig is hittem a szórakoztatva tanítás erejében, és ehhez szerettem volna inspirációt adni a regénnyel.
A Bánlaky-örökség sikerét kiválóan illusztrálja, hogy alig egy éven belül már hangoskönyv is készül belőle, valamint a szerzőt számos könyvbemutatóra invitálják. Egyébként, mennyi időt vett igénybe ennek a lebilincselően izgalmas, 600 oldalas regénynek a megírása? Gondolom, hogy az előtanulmányokkal együtt több éves munka fekszik benne. És végül, mi lesz a legújabb történelmi tárgyú regénye, illetve mikorra várható a megjelenése?
Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de mindössze egy évet vett igénybe a regény megírása a kiadónak történt leadásig. A következő, és szintén történelmi tárgyú regényem a „Párizs, 1867". A cím első ránézésre talán némileg megtévesztő lehet, mert e regényem egyik főszereplője egy részben magyar honosságú arisztokrata, Metternich-Sándor Paulina grófnő, a híres „ördöglovas", Sándor Móric gróf leánya.
Ezen kívül 1867 a magyar történelem igen fontos évszáma, hiszen Ferenc József és felesége, a magyarok által annyira kedvelt Wittelsbach Erzsébet magyar királlyá, illetve királynévá koronázásával zárult le a kiegyezés folyamata. Ezzel jött el az Osztrák-Magyar Monarchia kora, az a több mint fél évszázadot felölelő időszak, ami hazánk történetének egyik legprosperálóbb periódusa volt.
Sándor Paulináról kevéssé ismert, hogy a Párizs egyik fénykorának tartott második császárság, Louis Bonaparte, vagyis III. Napóleon uralkodása idején
a párizsi társasági élet és szalonok egyik központi figurája, valamint Eugénia császárné bizalmas barátnője volt.
Férje, Richard Clemens Metternich von Winneburg pedig párizsi nagykövetként az Osztrák-Magyar Monarchiát képviselte a francia fővárosban.
Paulina grófnő személyéhez egy nagyon dinamikus és színes életút társul, továbbá a korszak, amiben élt, szintén rendkívül izgalmas, ezért is választottam a következő regényem tárgyának. A regény az idei ünnepi könyvhétre jelent meg.