Három óra alatt megsemmisült a teljes egyiptomi légierő

Egyiptomi Tu-16 bombázók, ezek voltak a Fókusz-hadművelet elsp számú célpontjai

1967. június 5-én, reggel 8:30-kor néhány méteres magasságban izraeli vadászbombázók repültek be Egyiptom területére és nemsokára bombák hullottak az egyiptomi repülőterekre. A támadást az előző hónapok arab nyilatkozatai váltották ki, amelyek Izrael teljes megsemmisítésévél, a „térképről való eltörlésével" fenyegettek. A fizikai fenyegetést pedig az jelentette, hogy Egyiptom elüldözte az ENSZ-békefenntartókat a Sínai-félszigetről, hadsereget küldött a térségbe és lezárta az Akabai-öblöt illetve a Tiran-szorost a zsidó állam hajói előtt. Az izraeli határ közelében pedig felvonult az egyesített arab haderő több száz tankja és több tízezer katonája. A teljes titokban begyakorolt és végrehajtott izraeli légitámadás még délelőtt elpusztította a túlerőben levő egyiptomi légierőt, délre pedig szétverte a szíriai és a jordán légierőt is. A hatnapos háborúban Izrael a szárazföldön is legyőzte az arab hadseregeket, visszaszerezte Jeruzsálemet és megháromszorozta a területét. A harcokban, amelyik mindössze 132 órán át tartottak, kb. 20 ezer arab és 8-900 zsidó katona halt meg.

Az arab-izraeli konfliktus gyökerei

A viszály több évtizedre, egyes értelmezések szerint több évszázadra, nyúlik vissza. A XX. század már egyértelműen a zsidó és muzulmán szembenállásról szólt a Közel-Keleten. Az évtized közepén, 1948-ban, Izrael állam megalakulásakor az arab országok koalíciója megtámadta a zsidó államot és vereséget szenvedett.

Az arab vezetők személyes sértésnek tekintették a zsidó állam akkor még szedett-vedett hadseregének győzelmét.

Nasszer egyiptomi elnök és Fidel Castro kubai vezető Forrás: Punstoppable

A következő nyílt háborús időszak 1956-ban volt, amikor Nasszer egyiptomi elnök bejelentette a Szuezi-csatorna államosítását. 1959-ben megalakult a szíriai finanszírozású Fatah (Palesztin Nemzeti Felszabadítási Mozgalom), amelyet Jasszer Arafat, a későbbi Palesztin Hatóság elnöke vezetett egészen a haláláig. 1964-ben pedig létrejött a Palesztin Felszabadítási Szervezet.

Ezek célja Izrael megsemmisítése volt.

Ezt az időszakot kisebb-nagyobb, a határok menti összecsapások jellemezték. A támadások főleg a vízellátási infrastruktúrát és az öntözőrendszert érték. Szíria igyekezett elterelni a Jordán-folyót is, hogy megakadályozza az izraeli mezőgazdasági fejlesztéseket.

Egyre erőszakosabb akciók, egyre fenyegetőbb retorika

Az arab országok háborús lelkesedését Gamal Abden Nasszer, Egyiptom elnöke tüzelte, aki az arab összefogás vezérének szerepében tetszelgett. Részben az ő retorikájának következménye, hogy vége szakadt a relatív nyugalomnak 1967 tavaszára.

Az egyiptomi vezetők (balról jobbra): Anvar Szadat házelnök, Gamal Abden Nasszer elnök és Abdel Hakim Amer alelnök, a hadsereg főparancsnoka, aki a hatnapos háborúban csúfosan leszerepelt, amikor pánikba esett Forrás: Wikipedia

Az év első három hónapjában 270 incidens történt a határ közelében.

Közben Huszein jordán király olyan megállapodást kötött az egyiptomi elnökkel, hogy háború esetén egyiptomi parancsnok veszi át a jordán hadsereg irányítását, Irak pedig Jordánián keresztül megtámadhatja Izraelt.

Áprilisban Izrael és Szíria tüzérséggel lőtte egymást és összecsaptak a légierők is. A szíriaiak hat gépet vesztettek a saját fővárosuk, Damaszkusz feletti harcokban. Ekkor Egyiptom téves szovjet felderítési adatokat kapott arról, hogy Izrael csapatokat von össze a szíriai határnál, mert inváziót tervez.

10-12 izraeli ezred készül támadásra a függetlenségi napi ünnepségek után, hogy megdöntse a szír kormányt,

állt a szovjet hírszerzés tájékoztató anyagában, amelyet Anvar Szadat házelnök, későbbi egyiptomi elnök vitt haza Kairóba, egyenesen Moszkvából, 1967. május 13-án.

Ma már a történészek általános véleménye szerint ez szándékos volt, vagyis tudatos szovjet dezinormációs akcióról volt szó, a szovjetbarát, de gyenge legitimációjú szír Ba'ath-kormányzat megmentése érdekében.

Nasszer mindenesetre váratlan lépésre szánta el magát.

Május 15-én, az izraeli függetlenség napján az elnök mozgósította az egyiptomi hadsereget. A következő napokban két hadosztályt vezényelt a Sínai-félszigetre, ahonnan távozásra szólította fel az ENSZ békefenntartóit. A békeszervezet mindenki legnagyobb megdöbbenésére a felszólítás után valóban kivonta a katonákat a térségből.

Nasszer erre lezárta a Tiráni-tengerszorost és az Akabai-öblöt, ami lehetetlenné tette, hogy Izrael a tenger felől kőolajhoz jusson.

„Le kell törölnünk Izraelt a térképről!"

Izrael először gesztusokkal és diplomáciai eszközökkel igyekezett választ adni a fokozódó feszültségre. A függetlenség napi katonai parádén szándékosan nem vonultatták fel a nehézfegyverzetet, nehogy provokációnak tartsák az arab országok. Abba Eban izraeli külügyminiszter Londonban, Párizsban és Washingtonban igyekezett szövetségeseket találni a feszültség enyhítésére, de üres kézzel tért haza.

Lévi Eskól miniszterelnök és Ben Gurion, Izrael első kormányfője 1963-ban Forrás: Wikipedia

Lévi Eskól miniszterelnök a Knesszetben, az izraeli parlamentben beszédet mondott, és Nasszer elnököt próbálta jobb belátásra téríteni:

Nyomatékosan szeretném közölni, hogy semmilyen katonai akciót nem tervezünk, és nem kívánunk beavatkozni a szomszédos országok politikájába.

Nasszert azonban ez csak tüzelte. Május 27-én kijelentette:

A célunk Izrael elpusztítása. Az arab emberek harcolni akarnak.

Gamal Abden Nasszer a tömeghez beszél Kairóban Forrás: Reddit

Az arab vezetők retorikája egyre agresszívebb volt. Mintha megrészegültek volna a saját hangjuktól, ahogy ezt a jelenséget a politikai pszichológia leírja. Abd ar-Rahmán Árif iraki államfő rátett egy lapáttal Nasszer fenyegetésére, amikor június 1-jén ezt mondta az iraki légierő pilótáinak:

Izrael létezése egy tévedés. Itt a lehetőség, hogy véget vessünk ennek a szégyennek, amivel 1948 óta kell együtt élnünk. Le kell törölnünk Izraelt a térképről. Találkozunk Tel Avivban!

Ugyanaznap egy újságíró megkérdezte Ahmed Sukairitől, a Palesztin Felszabadítási Szervezet elnökétől, hogy mi lesz a zsidókkal az arab győzelem után. Sukairi ezt válaszolta:

Akik életben maradnak, Palesztinában élhetnek tovább. De az a véleményem, hogy nem lesznek túlélők.

Soha többé holokausztot!

Izraelben az emberek élet-halál harcra készültek. A társadalom lelkiállapotára jellemző, hogy amikor behívták a 200 ezer tartalékos katonát az 50 ezer fős állandó hadsereg (IDF, Israeli Defense Forces) kiegészítésére,

az izraeli adóhatóság legnagyobb csodálkozására az emberek hirtelen befizették minden adóhátralékukat.

Mert más az, hogy senki nem szeret adót fizetni, és az is, hogy az ország túléléséről van szó és minden fillérre szüksége van az államnak. Ugyanezért a védelmi minisztériumba özönlöttek a felajánlások, otthoni tárgyak, takarók, lepedők, ruhák, de akár konyhai edények is a tábori konyháknak, a frontra, és nagyon sokan küldtek készpénzt is.

A civilek óvóárkokat és tömegsírokat ástak az izraeli városokban, a koporsókészítők 40 ezer koporsót gyártottak a háború kitörése előtt Forrás: Quora

A tanítási időt épp ezért lerövidítették az iskolákban, hogy a gyerekek csatlakozhassanak a postásokhoz, és kihordják a megnövekedett számú levelet, behívót és egyéb küldeményt. A civil vállalatok beszüntették a háborúhoz nem elengedhetetlen munkákat, hogy a dolgozóik részt tudjanak venni az óvóárkok ásásában a közterületeken.

A városokban tömegsírokat is ástak, de a katonai cenzorok megtiltották ennek a hírnek a közlését.

Az ország asztalosai pár nap alatt 40 ezer koporsót készítettek.

Óriási volt a feszültség az emberekben. Senki nem volt biztos benne, hogy a hadsereg képes megvédeni Izraelt. A kisfiam még csak kéthetes volt, amikor ott kellett hagynom a családomat, és fogalmam sem volt, hogy láthatom-e őket újra,

- mondta Ran Goren vadászpilóta.

Ran Goren vadászpilóta, aki később vezérőrnagyként az izraeli légierő helyettes parancsnoka lett Forrás: War Is Boring

A szemtanúk úgy írták le ezeket a napokat, hogy a tömeges veszteség fenyegetése ellenére nem csüggedtség, hanem erős elszántság jellemezte az emberek hangulatát.

Mindannyian emlékeztünk a holokausztra. Mindannyian veszítettünk el legalább egy olyasvalakit, aki nagyon közel állt hozzánk. Úgy éreztük, hogy történhet bármi, de a holokausztot nem engedjük megismétlődni, és megvédjük Izraelt.

Casus belli

A Tirán-tengerszoros lezárását hadüzenetként értékelték Izraelben, mert

az ország elvesztette volna a kőolaj-import 80-90 százalékát,

és az Afrika illetve Ázsia felé vezető kereskedelmi útvonalakat. Június 4-én Eskól miniszterelnök, aki egyben védelmi miniszter is volt, lemondott ez utóbbi posztról és átadta azt Móse Dajánnak, a népszerű és karizmatikus veterán dandártábornoknak, aki az ötvenes években vezérkari főnökként felépítette a modern izraeli hadsereget. Daján kinevezése után egy maratoni kormányülésen dőlt el, hogy vége megbékélést erőltető politikának, és Izrael megelőző csapást mér. A támadás megindítását másnapra, 1967. június 5-re, jeruzsálemi idő szerint reggel 7:00-re időzítették.

Móse Daján, a modern izraeli hadsereg megteremtője, későbbi védelmi miniszter. Itt 1956-ban a Sínai-félszigeten csapatokat szemlél Forrás: Wikipedia

A terv része volt a megtévesztés is. Móse Daján új védelmi miniszter első sajtótájékoztatóján, néhány órával a támadás előtt, szándékosan meggyötörtnek, fáradtnak látszó arccal ezt mondta az újságíróknak:

Sajnos ebben a pillanatban két szék között vagyunk. Lekéstünk arról, hogy megfelelően reagáljunk a Tirán-szoros lezárására, de még túl nem zárhatjuk ki a diplomáciai megoldás eredményességét sem.

A Fókusz-hadművelet előkészítése

Az izraeli légierő vezetői az 1950-es évek vége óta készültek az arab repülőterek bombázására, hiszen az izraeli doktrína szerint az ellenség területén kell megvívni a harcot. Ennek az volt az oka, hogy Izrael kicsi, és a méreteinél fogva nincs hova hátrálnia a hadseregnek.

A térképen zöld szín jelöli Izrael 1967 előtti területét. A csíkos részeket a hatnapos háborúban foglalta el Izrael. A távolságok mutatják az ország kis méretét Forrás: Jewish Virtual Library

A megelőző csapás azért is volt lényeges, mert épp az ország kis mérete miatt alig volt idő védekezni egy ellenséges légitámadással szemben, hiszen Izraelt öt perc alatt átrepülhette egy korszerű vadászbombázó. A támadás előtt be is bizonyosodott ennek a kockázata, amikor

két egyiptomi MiG-21 típusú vadászgép nagy magasságban háborítatlanul repült át a dimonai nukleáris kutatóközpont felett a Negev-sivatagban.

Ráadásul a szintén szovjet gyártmányú Tu-16 bombázók Izrael bármely pontját elérhették a legtávolabbi arab repülőtérről is.

Egyiptomi Tu-16 bombázók, ezek voltak a Fókusz-hadművelet első számú célpontjai Forrás: Msgt Donald Sutherland

Az izraeli légierő tehát felkészült a túlerő elleni villámgyors hadműveletre, amelyet a német Luftwaffe 1941-es stratégiája ihletett, a Barbarossa-hadművelet idején. Az izraeliek nem csak az egyes célpontok megközelítését tervezték meg óramű pontossággal, hanem

azt is megszervezték és begyakoroltatták, hogy a földi kiszolgálószemélyzet képes legyen 8 percen belül feltankolni és lőszerrel ellátni az izraeli gépeket.

A terveket Ezer Weizman, a későbbi államelnök, a légierő korábbi vezérkari főnöke dolgozta ki, és Mordeháj „Motti" Hod vezérőrnagy, az utóda hajtotta végre.

Ezer Weizman, a légierő vezérkari főnöke maga is vadászpilóta volt. Csehszlovák gyártású Messerschmitteken és brit Spitfire-eken repült az első arab-izraeli háborúban, 1948-ban Forrás: Wikipedia

Weizman megszállottan gyakorlatoztatta a pilótákat. Azt vallotta, a kiképzésnek olyan minőségűnek kell lennie, hogy a kis izraeli légierő felvehesse a versenyt a világ legjobb és nála nagyobb légierejével.

A vadászbombázó halálos fegyver a levegőben, de a földön védtelen,

ez pedig az utóda, Mordeháj Hod mottója volt.

Mordeháj “Motti” Hod, az izraeli légierő parancsnoka 1967-ben, aki végrehajtotta a Fókusz-hadműveletet. Itt Golda Meir miniszterelnökkel megtekintik az első McDonnel-Douglas F4 Phantom II vadászbombázót, amelyet Izrael az Egyesült Államoktól szerzett be1969-ben Forrás: Marshall Mitchell, History Net

A haditervek tehát arra összepontosítottak, hogy még a földön sikerüljön megsemmisíteni, de legalábbis meggyengíteni a túlerőben levő egyiptomi légierőt.

A cél az volt, hogy akkor érkezzünk oda, amikor az ellenség a legkiszolgáltatottabb. Először a felszállópályákat kellett kiiktatnunk, nehogy a levegőbe emelkedhessenek. Csak ez után koncentrálhattunk a gépek megsemmisítésére,

mondta Ran Goren pilóta.

A megszokott kiképzésen felüli, extra gyakorlatozást 1964-ben kezdték meg. Másfél év múlva az izraeli légierő főbb szereplői készen álltak arra, hogy ha a helyzet úgy hozza, képesek legyenek a haditerv végrehajtására. A pilótáknak fogalmuk sem volt a szigorúan titkos tervekről, csak azt tudták, hogy bombázniuk kell majd az ellenséget.

Ckkünk folytatódik a történelem egyik legjobban megtervezett és legsikeresebb hadműveletének részleteivel. Kérjük, lapozzon!