A korábbi ásatások során két viking kori hosszúházra bukkantak itt a régészek, amelyek közül a régebbi a fő népvándorlási időszak előtti időkből származik, amelyről általában úgy vélik, hogy a Krisztus utáni 9. század második felére tehető.
A vándorlás okai bizonytalanok: a középkor későbbi szakaszában maguk az izlandiak is inkább a polgári viszályokra hivatkoztak, amelyeket I. Harald norvég király ambíciói váltottak ki, de a modern történészek olyan tényezőket feltételeznek, mint például a termőföldek hiánya Skandináviában.
A régészeti vizsgálatok azt mutatják, hogy a hely szezonális táborként funkcionált a halászat és a vadászat, valamint a bálnavadászat és a halolaj előállítása céljából. A krónikák szerint a területet a norvégiai Trondheimből származó Þórhaddur „az Öreg" (The Old) telepítette be, aki haláláig itt élt.
A közelmúltban végzett vizsgálatok során a szakemberek egy faragott homokkőre bukkantak, amelyen egy viking hajó ábrázolása látható.
Az ábrázolást egy korai lakóhelyen találták, amely a természeti erőforrások kiaknázására szolgáló előfalu lehetett, mielőtt a szélesebb területű település kialakult volna itt.
A szerkezet hossza körülbelül 31,4 méter, és a keltezése Krisztus után 800 körülre tehető, ami körülbelül 74 évvel megelőzi a vándorlás időszakát
– írja a HeritageDaily online tudományos portál.
Az ábrázolás egy vitorlás hajó vésett képét mutatja a tengeren, amely körülbelül 1 centiméter széles. Bár az ilyen ábrázolások gyakoriak a skandináv országokban, a kutatók szerint a Stöð-lelet lehet az első feljegyzett hajóábrázolás Izlandon, ráadásul ez lehet a legkorábbi kép, amelyet az országban eddig felfedeztek.