A már pusztán a címét tekintve is ijesztő „Árnyékok a halál faláról" nem mindennapi könyv. Az 1874-ben nyomtatott, 55,8 x 76,2 centiméteres mű két szempontból is érdekes: egyrészt a ritkasága miatt, másrészt azért,
mert könnyen megölhet bárkit, ehhez pedig elég csupán egyetlen lapját megérinteni.
Nem horrorregénnyel vagy valamilyen misztikus szépirodalmi alkotással van dolgunk, a könyv csak minimális mennyiségű szöveget tartalmaz, helyette több tucat tapétaminta rejtőzik a kemény borító alatt. A szép színes, nyugodt hangulatot árasztó minták azonban át vannak itatva halálos mennyiségű arzénnal.
A könyvet az amerikai polgárháborúban szolgáló unionista sebész, dr. Robert M. Kedzie szerkesztette. Kedzie később a Michigani Állami Mezőgazdasági Főiskola (MSU) kémikusa, majd az 1870-es években az állami egészségügyi bizottság tagja lett, ekkor szervezte meg azt a kampányt, amelynek keretében az arzéntartalmú festékekkel színezett tapéták veszélyeire figyelmeztettek.
Amennyiben az arzént rézzel keverjük, a zöldnek egy nagyon tetszetős, élénk színű árnyalatát kapjuk. Ezt a színt mind festmények, mind tapéták készítésénél előszeretettel alkalmazták.
Olyannyira népszerűvé vált az arzénes rézzel való színezés, hogy a 19. század vége felé az amerikai orvosi szövetség felmérése alapján az Egyesült Államokban készített tapéták több mint 65 százalékát ilyen eljárással festették.
Pedig a viktoriánus korban már ismert volt, hogy az arzén igen halálos méreg lehet, nem véletlenül hívták „örökség pornak": egyszerűen el lehetett tenni vele láb alól a dúsgazdag, ám még jó egészségnek örvendő idősebb nagynéniket/nagybácsikat.
Kedzie úgy érvelt (ma már tudjuk, helyesen), hogy az arzénnal átitatott tapétákon olyan mikroszkopikus méretű porszemcsék vannak, amiket könnyen be lehet lélegezni, vagy le lehet nyelni. A könyv előszavában a szerző arra is figyelmeztet, hogy az arzén nemcsak gyorsan, de lassan is ölhet, krónikus mérgezés tüneteit idézve elő a betegekben.
Sokszor még az orvosok sem tudták, mi okozza ezeket a szimptómákat, így előfordult, hogy a gyógyulni vágyókat pont arzénos tapétákkal borított szobákba küldték pihenésre.
A könyvből összesen 100 példány készült, ezek mindegyikét michigani könyvtárakba küldték. A műben csak nagyon kevés szöveg van, mindössze a címoldal, az előszó és az egészségügyi bizottság jegyzete tartalmaz információkat az arzén veszélyeiről és a könyv biztonságos használatáról. Az ezeket követő 86 oldalon végig csak közönséges kereskedőktől vásárolt tapétamintákat lehet nézegetni.
Ma már a 100 könyvpéldányból mindössze 4 maradt meg, a többit elpusztították, mert nem akarták veszélynek kitenni a könyvtárak látogatóit. A fennmaradt arzénes könyvek közül kettő továbbra is Michiganben tekinthető meg: az egyiket az MSU, a másikat a Michigani Egyetemen könyvtára őrzi. Az MSU könyvét egy speciális, zöld dobozban tárolják, lapjait pedig műanyaggal vonták be, hogy biztonságosan lehessen nézegetni a csodás képeket.
Ezt az óvintézkedést azonban csak 1998-ban hozták meg, előtte kizárólag védőkesztyűvel lehetett kézbe venni a művet, és csak korlátozott ideig lehetett nézegetni a tapétákat.
Ami a másik két példányt illeti, azok a Harvard Egyetem orvosi karán, illetve a Nemzeti Orvostudományi Könyvtárban lelhetők meg. Kedzie alkotása egyébként digitalizált formában is elérhető, igaz, a számítógép vagy az okostelefon képernyője nem adja vissza a tapétaminták 150 év elteltével is bámulatosan kinéző színeit.