Ahogy arra a DDNP rámutatott, ők lehetnek ritka, bennszülött vagy nagy elterjedésű területtel rendelkező fajok, közös jellemzőjük, hogy élőhelyi igényeiket nehezen vagy egyáltalán nem adják alább.
Ha egy ilyen fajt kellene megneveznem Belső-Somogy és a Dráva mente gerinces faunáját illetően, gondolkodás nélkül a fekete gólyát választanám
– mondta Horváth Zoltán, a nemzeti park munkatársa. – Miért? Mert költőhelyeit gondos körültekintéssel választja meg, zavartalan helyre, jó állapotú vizes élőhelyek közelében és rendszerint öreg fák koronájában építi fészkét.
Hozzátette: talán az eddigi kicsit tudományos bevezetést meghazudtolva, azzal folytatná, hogy még gyönyörű is, rejtett életmódú és pillanatok/napok alatt képes határozott döntést hozni.
Itt nem csak az élőhelyén rendelkezésre álló víz mennyiségéről, hanem a benne rejlő táplálékforrás nagyságáról is - genetikailag kódolt - észszerű döntést kell hoznia.
Így kell választania a maradás, a költés megkezdése vagy az új élőhely keresésének veszélyeit felvállalva a további vándorlás között.
Azt kell, hogy mondjam az utóbbi években fekete gólyáink kénytelenek a továbbutazás mellett dönteni
– magyarázta a szakember. – Ez, mint az elején jeleztem, a számára fontos környezeti tényezők rohamos csökkenésével magyarázható.
Ahogy elmondta, bízik abban, hogy az utóbbi évek során erősen lecsökkent fekete gólya állományuk még kitart és az idei, bőséges csapadék következtében lesz sok kirepülő fiatal madaruk, akik majd
ivaréretten visszaérkezve megküzdenek a legjobb somogyi élőhelyekért.
Az északabbra költözők pedig reméli, hogy sikeresen túlélnek, és egyszer még visszatérnek hozzájuk és akkor még találnak öreg, terjedelmes tölgyeket, a tölgyek lábait áztató mocsarakat, melyben az újonnan kirepülő gólyanemzedékek első, önálló békavacsorájukat elkölthetik.