2014 januárjában egy rendkívül fényes tűzgömb tűnt fel az éjszakai égbolton. Az objektum – amelyet először az amerikai védelmi minisztérium észlelt – a feljegyzések szerint gyorsabban haladt, mint egy átlagos meteor, végül a Csendes-óceán déli része felett, Pápua Új-Guinea közelében darabjaira hullott.
Az objektummal kapcsolatos adatokat a NASA Földközeli Objektumokat Vizsgáló Központja (CNEOS) őrzi. A meteor hivatalos neve CNEOS 20140108, de IM1 (csillagközi meteor) néven is emlegetik.
A Harvard Egyetem világhírű fizikusa, Avi Loeb meg van győződve arról, hogy
a kilenc évvel ezelőtt észlelt égitest nem egy becsapódó meteor, hanem egy földönkívüli űrhajó volt.
Ez azonban egy nagyon merész állítás, amelyet rendkívüli bizonyítékokkal kellene alátámasztani.
Nagy szenzációnak számított, amikor 2017-ben egy másik csillagközi objektum lépett a Naprendszerbe. Ez volt az Oumuamua, ami a tudományos közösség nagy része szerint egy üstökös.
Az Oumuamua pályája eltér a bolygók közel kör alakú pályájától és az üstökösök elliptikus pályájától. A szakértők visszakövették az üstökös pályáját és kiderült, hogy az objektum a Naprendszer legkülső peremén túlról érkezett.
Az Oumuamua nemcsak a származási helye miatt lett érdekes, az alakja is meglehetősen szokatlan.
Bár közvetlen kamerafelvételek nem készültek róla, a fényvisszaverődés alapján a tudósok azt állapították meg, hogy szivar formájú, vagyis kinézete nem egy hagyományos üstökösére emlékeztet.
Az Oumuamuát maga Loeb is alaposabban szemügyre vette. 2018-as cikkében amellett érvelt, hogy az objektum sokkal inkább hasonlít egy földönkívüli űrhajóra, mint egy üstökösre, így valószínűleg a tárgy mesterséges eredetű, egy idegen civilizáció terméke. A fizikus akkor azt javasolta, hogy folytassuk a csillagközi törmelékek keresését a Naprendszerben.
Hogy megtalálja a szóban forgó törmelékeket, Loeb és kutatócsoportja a CNEOS adatbázisát böngészte át. Olyan objektumok nyomát keresték, amelyek szokatlan pályatulajdonságokkal rendelkeztek. Így találtak rá a CNEOS 20140108 jelű égitestre, amelyről nagy sebessége alapján azt feltételezték, hogy csillagközi meteor.
A tűzgömb útvonalát modellezve Loeb a Csendes-óceán déli részére tette a meteorit becsapódási helyét, valószínűleg a térségben szóródhattak szét az objektum törmelékei. Egy erős mágnessel végzett kotrási műveletet követően a fizikus azt állítja, megtalálta a CNEOS 20140108-ból származó anyagokat.
De mekkora az esély arra, hogy a talált törmelékek földönkívüli űrhajó maradványai?
Az óceán mélyéről felhozott fémes szferulák (olvadt kőzetcseppek, amelyek meteoritbecsapódások során keletkeznek) egyenként körülbelül fél milliméter átmérőjűek. Nem lehetetlen, hogy földönkívüli eredetűek: több korábbi expedíció is talált már hasonló apró gömböket. Az első ilyen felfedezés a HMS Challengeré volt, amely 1872-1876 környékén kotort ki az óceánfenékről szferulákat.
Később a kozmikus gömböcskék feltárásának sikeressége visszaesett, ami részben arra vezethető vissza, hogy az elmúlt 150 év alatt jelentősen nőtt a környezetszennyezés mértéke. Emiatt sokkal nehezebb lett megkülönböztetni az űrből származó meteoritdarabokat a földi szennyeződésektől.
Loeb ugyanakkor meg van győződve arról, hogy az általa talált szferulák nem csupán az űrből, hanem egyenesen a csillagközi térből származnak. Sőt, véleménye alapján ezek lehetnek az első csillagközi anyagok, amik emberi kézbe kerültek.
Ezzel nem mindenki ért egyet. Monica Grady bolygókutató szerint a Földön bőségesen van csillagközi anyag, amivel már a hétköznapi ember is találkozhatott. Ennek egy része valóban az óceánfenéken rejtőzik, apró gömböcskék formájában, de a legnagyobb hányada más anyagokkal van összekeveredve.
A csillagközi tér nem üres, számos különféle molekulát tartalmaz, amelynek egy jelentős része szerves. E molekulák eljutottak az űr azon régiójába is, ahol a Naprendszer kialakult, majd meteoritokba zárva idővel a Földbe csapódtak.
Grady úgy véli, Loeb bizonyítékai elég gyengék, és csak nagyon kicsi az esélye, hogy a Csendes-óceán mélyén talált anyag mesterséges eredetű, a csillagközi származásról nem is beszélve.
Grady szerint a konklúziók levonásához egy sor fontos vizsgálat elvégzésére lenne szükség, ezek azonban máig nem történtek meg. Nem tudjuk például, hogy a felfedezett szferulák mikor keletkeztek. Azt sem sikerült igazolni, hogy ezek az anyagok tényleg a csillagközi térből érkeztek, és nem a Naprendszerből kerültek bolygónkra. Sőt, még azt sem lehet egyelőre kizárni, hogy szimpla földi szennyeződésről van szó.
Amiről rendelkezünk némi információval, az a gömböcskék összetétele: a kezdeti analízis azt mutatta, hogy nagyrészt vasból állnak, illetve további fémek nyomait is sikerült azonosítani. A Naprendszerünkben található meteorok többsége főként vasból és nikkelből áll. A csendes-óceáni gömbökben azonban csak nagyon kevés nikkelt találtak. Ez első látásra a csillagközi eredetet erősíti, de nem szabad elfelejteni, hogy rengeteg földi szennyezőanyagban is hasonló lehet e fémek aránya, véli Grady.
A kutató szerint a legcélravezetőbb az lenne, ha megvizsgálnák a szferulák korát.
Ha kiderülne, hogy idősebbek, mint a Nap, az megdönthetetlen érv lenne a csillagközi származás mellett.
Arra viszont még Grady sem tudott választ adni, mivel lehetne egyértelműen igazolni, hogy a gömbök egy földönkívüli űrhajó maradványai. Ez az ügy valószínűleg még jó ideig a tudományos fantasztikum tartományában marad a szakértő szerint.