Az elméletet, bármennyire is furcsának tűnik a ma embere számára, valószínűleg a holdfogyatkozások magyarázatára hozták létre. Közismert, hogy a holdfogyatkozások sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint a napfogyatkozások.
A nagy görög filozófus, Arisztotelész szerint a holdfogyatkozásokat az ellen-Föld okozza. A Naprendszernek ebben az arisztotelészi felfogásában a Föld és a Nap egy láthatatlan „központi tűz" körül forog, a másik oldalon az Antichthonnal, amely időnkén a Holdra veti az árnyékát.
Egy másik, kevésbé tudományos magyarázat szerint az Antichthon a mozgó égitestek és a szférák teljes számát tízre emelte, ami a pitagoreusok szerint az ideális harmónia száma. Amikor a Naprendszer Föld-központú világképét meghaladták az újkorban kibontakozó korszerű természettudományok, ez az elmélet is elhalt.
A modern időkben azonban a Nap túloldalán rejtőzködő misztikus „iker-Föld" teóriája új összeesküvés-elméletként ütötte fel a fejét. Azonban döbbenetes módon ez a fajta pálya elviekben lehetséges, és fel is fedeztek egy ilyen távoli rendszert, ami a PDS 70b katalógusjelet kapta.
Ha az égitestek ugyanazon a pályán keringenek, a körülményeik, a felszíni hőmérséklet, a megvilágítottság, a keringési idő, stb. is értelemszerűen hasonlóak. „Ki tudna elképzelni két olyan világot, ahol az év időtartama és a lakhatósági feltételek is azonosak?"
- Munkánk az első bizonyíték arra, hogy létezhet ilyen világ"
– nyilatkozta Olga Balsalobre-Ruza, a tárgybeli tanulmány vezető szerzője.
"El tudjuk képzelni, hogy egy bolygó több ezer aszteroidával megoszthatja a saját pályáját, mint például a Jupiter, de számomra mégis elképesztő az a feltevés, hogy hasonló égitestek ugyanazon a pályán mozognak." Erre jelenleg azonban nincsen ismert példa a Naprendszerünkben. Bár jó ötlet a sci-fi irodalom számára a Nap mögötti és a központi csillag által folyamatosan eltakart „iker-Föld" hipotézise, de ez még nem azt jelenti, hogy ne tudnánk, mi lehet a Nap mögött. Egy-egy bolygót a környezetére gyakorolt gravitációs hatása miatt már azt megelőzően azonosíthatunk, még mielőtt sikerülne vizuálisan is észlelni.
Erre kitűnő példa a Neptunusz felfedezése, amit az Uránusz pályájában mutatkozó rendellenességek alapján Urban Le Verrier francia matematikus számításait felhasználva Johann Goetfried Galle német csillagász talált meg 1846-ban.
A konteós teóriák ellenére semmi olyan pályazavar nem mutatható ki, ami arra utalna, hogy a Nap túlsó oldalán létezik egy ismeretlen bolygó, amely "elrejtőzik" előlünk. Az egyik kísérletben, ami a bolygók keringését szimulálta, beiktattak egy "Clarion" nevet kapott hipotetikus "ellen-Földet" és azt találták, hogy egy ilyen bolygó gyorsan megzavarná a Vénusz pályáját, továbbá láthatóvá is válna számunkra.
"A modellezés által lefedett 112 év alatt a pályaperturbáció minden esetben elég nagynak bizonyult ahhoz, hogy a Clariont közvetlenül is meg kellett volna pillantani, különösen a reggeli vagy az esti szürkület, valamint teljes napfogyatkozások idején - összegezték tanulmányukat a szerzők.
"A hipotetikus Clarion jelenlétének legnyilvánvalóbb bizonyítéka azonban a többi bolygó helyzetére gyakorolt hatása lenne. Az elmúlt 150 év során a meridiánkörök segítségével pontos megfigyeléseket végeztek a Naprendszer főbolygóinak mozgásáról. A Földdel azonos tömegűnek vélelmezett Clarion jelenléte miatt a Vénusz, a Föld és a Mars mozgásában jelentkező különbségek nem maradhattak volna észrevétlenül ebben az időszakban"- hangsúlyozzák a kutatók.
Még ha azt is feltételezzük, hogy a Clarion dacol a fizika, illetve az égi mechanika törvényszerűségeivel, akkor is láthatónak kellett volna lennie a NASA Solar Terrestrial Relations Obszervatóriuma számára, amikor műholdat olyan pályára állították, hogy a Napon túlra lásson. Természetesen nem találtak semmit, így a titokzatos „iker-Föld" csak sci-fi írók fantáziájában él tovább.
(Forrás: IlfScience)