Egy tíz különböző kutyafajtát bevonó vizsgálat során az Észak-Karolinai Állami Egyetem kutatói megerősítették, hogy az egyes kutyafajták eltérő mértékben tolerálják a fájdalmat és érzékenyek rá. Az eredmények érdekes módon azonban nem mindig egyeztek azzal, ahogyan az állatorvosok látják a fájdalomérzékenységet a különböző fajtáknál.
Az állatorvosok meglehetősen nagy egyetértésben értékelik a különböző fajtájú kutyák fájdalomérzékenységét, és ezek az értékelések gyakran ellentmondanak a nyilvánosság tagjainak elképzeléseivel
– mondta Margaret Gruen, az Észak-Karolinai Állami Egyetem állatorvosi viselkedéskutatója a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ezért szerettük volna megtudni, hogy igaz-e ebből bármi is; ha veszünk 15 kutyát 10 fajtából, amelyeket magas, közepes és alacsony érzékenységűnek minősítettek, és megvizsgáljuk az érzékenységi küszöbértéküket, látnánk-e különbségeket, és ha igen, összhangban lennének-e azok azzal, amit az állatorvosok hisznek?
Felvetették azt is: lehetséges-e, hogy ezek a nézetek a kutya érzelmi reakciókészségének és viselkedésének az eredményei, miközben az állatorvossal érintkezik?
A Frontiers in Pain Research tudományos szaklapban publikált vizsgálatban összesen 149 felnőtt kan és szuka kutya vett részt, amelyeket aszerint csoportosítottak, hogy az állatorvosok és a nagyközönség hogyan értékelte őket a fájdalomérzékenység szempontjából:
magas (csivava, német juhász, máltai, szibériai husky); átlagos (border collie, bostoni terrier, Jack Russell terrier); vagy alacsony (golden retriever, pitbull, labrador retriever).
A magas fájdalomérzékenységgel rendelkezőkről a szakemberek azt gondolják, hogy alacsonyabb fájdalomtűrő képességgel rendelkeznek.
Az embereken alkalmazott, gyengéd külső ingerekre vonatkozó teszteket adaptálva a csapat a kutyák fájdalomérzékenységét úgy tesztelte, hogy különböző tárgyakat nyomtak az ebek mancsaihoz. Az érzelmi reakciókészséget is mérték egy kitömött majom segítségével, amely mozgott és hangokat adott ki, valamint egy olyan emberrel való interakció során, akit a kutya nem ismert.
Az eredmények némileg eltértek az egyes tesztek között, de a fájdalomérzékenységben határozott különbség mutatkozott az egyes fajták között, ami összhangban volt a közvélekedéssel
– mondta Duncan Lascelles, az Észak-Karolinai Állami Egyetem állatorvosa. – Az állatorvosi értékelések azonban nem mindig egyeztek a kapott eredményekkel.
A máltai selyemkutyák például inkább magas fájdalomérzékenységi küszöbbel vagy alacsony fájdalomtűréssel (az ingerekre való gyors reagálással) rendelkeztek, ahogy azt az állatorvosi felmérések előre jelezték. Utóbbiak a szibériai huskykat is hasonlóan magas fájdalomérzékenységi küszöbértékkel értékelték, míg ezek a négylábúak inkább a rangsor középső része felé helyezkedtek el, és kevésbé voltak érzékenyek a fájdalomra.
A labrador retrieverek és a golden retrieverek következetesen a fájdalomtűrési rangsor élén álltak (tehát alacsony érzékenységűek).
A kutatók azt is megállapították, hogy az érzelmi reaktivitásteszteken kevésbé jól teljesítő kutyáknak néha magasabb volt a fájdalomérzékenységi küszöbe is, ám ez az összefüggés nem volt meggyőző, és további vizsgálatokat igényel. A tudósok szerint ezek a viselkedésbeli különbségek magyarázhatják az eltérő állatorvosi értékeléseket, de nem a fajták közötti tényleges fájdalomtűrést.