A dolmen egy „L" alaprajzú galériával rendelkezik, amelynek hossza 8 méter, míg a másik oldala körülbelül 3,5 méteres. Először 1968-ban fedezték fel, amit D. Juan de Mata Carriazo professzor ásatott ki. A további vizsgálatok 1980-ban feltártak egy második síremléket, amelyek fényt derítettek az El Palomar dolmenre; ezt a Sevillai Régészeti Múzeum fedezte fel.
Mindkét lelőhely a neolitikumból származik, a Krisztus előtt 4000-3500 körüli időszakból, amikor a térségbe megérkeztek az első földművelők, akik halottaikat dolmen sírokba temették a saját hagyományuk részeként.
A Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) megbízásából Extremadurában nemrégiben végzett felmérés további földalatti építményekre utaló bizonyítékokat tárt fel a talajradar (GPR) segítségével. A szakemberek emlékeztettek, hogy a GPR egy olyan nem intruzív geofizikai módszer, amely
radarimpulzusok segítségével készít képet a felszín alatti anomáliák és régészeti jellegzetességek vizsgálata céljából.
A felmérés legalább két másik dolmen-t azonosított a Cañada Real dolmen közelében, több méteres mélységben.
A föld alatti anomáliák a neolitikus dolmenhez hasonló méretű, L alakú alaprajzú alakzatot tükröznek, amely a Los Molares-i őskori megalitok jellegzetes helyi építészeti formája
– A mondta a régészeti vizsgálatok vezetője a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Ezenkívül van egy másik, nagyméretű építmény is a Cañada Real dolmen közelében, amely egy folyosó típusú, kamrás dolmenhez hasonlít.
A felmérés során a szakemberek olyan kör alakú elemek körvonalait is feltárták, amelyek megfelelhetnek a neolitikus típusú körházaknak, amelyeket a nekropolisz közelében élő korai törzsi társadalmak használhattak. A kutatók szerint a dolmenépítők lakóhelyeiről keveset tudunk, így a jövőbeni ásatásokból származó felfedezés új információkkal szolgálhat a régészeknek a Los Molares térségében élt ősi népekről.