Ezek voltak a Vezúv kitörése előtti utolsó pillanatok

A festmények és a spirális oszlopok egy része fennmaradt

A Stabia külvárosában található Villa San Marco római villában ásatásokat folytató régészek új betekintést kaptak a Vezúv kitörése előtti utolsó pillanatokba. Ahogy arra emlékeztettek, Stabiae egy ókori római város és tengerparti üdülőhely volt Pompei közelében, a Nápolyi-öböl keleti végén. Pompejihez és Herculaniumhoz hasonlóan nagyrészt a Vezúv 79-es kitörése temette el egy vastag hamuréteg alá.

Idősebb Plinius, római író, a Naturalis Historia című enciklopédikus mű szerzője (amely később az enciklopédiák szerkesztési mintájává vált) több kortársához hasonlóan meghalt Stabiae-ban a vulkán kitörései során, ám a város lakói közül többen sikeresen megmenekültek és újra letelepedtek. Publius Papinius Statius egy versében szavalta a feleségének: „Stabias renatas", azaz magyarul: Stabiae újjászületett.

A több mint 11 000 négyzetméteren elterülő Villa San Marco nagy római villakomplexumban a közelmúltban végzett ásatások során a helyszín korábbi építési fázisait vizsgálták, hogy jobban megértsék a teljes építmény kronológiáját és kiterjedését.

Az épület eredeti építése Augusztus római császár korából származik, és egy tetra-stílusú ión átriumra összpontosított. Később, a Claudius császár korában egy panorámás kertet és egy úszómedencét építettek be a bővítések során, amelyet egy háromoldalú oszlopcsarnok zárt körül, tetején egy spirális oszlopokkal díszített oszlopcsarnokkal.

Ezeknek a bővítéseknek köszönhetően a villa alaprajza jelentős változásokon ment keresztül, elmozdult a korábbi axiális tervtől, és decentralizálta a bejáratot és az eredeti központot.

A festmények és a spirális oszlopok egy része fennmaradt Forrás: Pompeii Sites

A ma már eltemetett főbejárat korábban egy oszlopcsarnokos udvarra nyílt, amely a tablinumba (a bejárattal szembe nyíló szoba) vezetett. Onnan egy átriumba lehetett jutni, amely négy kis kubikulába (magánhelyiségbe) vezetett. Az átriumból volt megközelíthető emellett a termálfürdő is, aminek a villa főtengelyétől eltérő volt az elrendezése, mivel az építmény előtt futó, már meglévő utcához kapcsolódott.

A régészek feltárták a felső oszlopcsarnok végét, az ülő alakokat ábrázoló festményeket és a leomlott falak nagy részét a 2023 márciusa óta zajló ásatások során.

Az oszlopcsarnokot betemette az úgynevezett lapilli tefra (vulkáni kőzet), így a festmények és a spirális oszlopok egy része fennmaradt.

A vulkáni kőzel és az beomlások rétegtani adatai, valamint a piroklasztikus áramlások sorrendje által nyújtott történetet követve rekonstruálni lehet a villa életének utolsó óráit

– mutattak rá a kutatók a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A drámai pusztulás ellenére a villa élete és fényűző életmódja jól látható a falakon és mennyezeteken lévő festmények színskálájában, a stukkókban, a kapitálisokban, az oszlopok és a tetők értékes bevonataiban és koronázásában.