Ősi DNS-t vontak ki egy 2900 éves téglából

Ebből a 2900 éves téglából DNS-eket vontak ki

Az Oxfordi Egyetem kutatói ősi DNS-t vontak ki egy 2900 éves agyagtéglából, amely az ősi Kalhu városából származik. Kalhu, más néven Nimrud, egy ősi asszír város Irak Ninive kormányzóságában. A település 890 hektárnyi területet foglalt el, és az újasszír birodalom fővárosaként tisztelték II. Ashurnasirpal uralkodása alatt, Krisztus előtt 883-859 között.

II. Ashurnasirpal egy nagy palotát és számos templomot építtetett a bronzkori összeomlás hanyatlási időszakát követően, Krisztus előtt a 11. század közepétől a 10. század közepéig.

A városban talált számos felirat engedett betekintést a kutatóknak Kalhu újjászületésébe.

A palotát cédrusból, ciprusból, borókából, bokorfából, eperfából, pisztáciafából és tamariszkuszból alapítottam királyi lakhelyemre és örökké tartó uri kedvtelésemre. A hegyek és a tengerek állatait, fehér mészkőből és alabástromból formáztam és állítottam fel a kapuján."

– írja le az egyik ilyen felirat II. Ashurnasirpal palotáját, amit a HeritageDaily online tudományos portál idéz.

Ebben az időszakban, mintegy 2900 évvel ezelőtt

egy téglakészítő olyan agyagtéglát készített a palotaépítéshez, amelyből az Oxfordi Egyetem kutatói egy újszerű aDNS-elemzéssel ősi DNS-t tudtak kinyerni és szekvenálni.

A tudósoknak 34 különálló taxonómiai növénycsoportot sikerült megkülönböztetniük. E csoportok közül a Brassicaceae (káposztafélék) és az Ericaceae (hangafélék) tűntek ki a legtöbb szekvenciát tartalmazó növénycsaládként. A további képviseltetett családok közé tartoztak a Betulaceae (nyírfafélék), a Lauraceae (babérfélék), a Selineae (ernyősvirágúak) és a Triticeae (termesztett fűfélék).

Ebből a 2900 éves téglából DNS-eket vontak ki Forrás: Arnold Mikkelsen and Jens Lauridsen

Az assziriológusokból, régészekből, biológusokból és genetikusokból álló interdiszciplináris csoportnak végül sikerült a felfedezéseiket összevetnie az Irakból származó kortárs botanikai adatokkal és a növényekről szóló történelmi asszír ábrázolásokkal.

A szakemberek szerint a tégla iszapösszetétele valószínűleg a közeli Tigris folyóból származott, olyan anyagokkal kombinálva, mint a pelyva, a szalma vagy az állati trágya. A tégla formába öntése után ékírásos írást véstek bele, majd kitették a napra száradni. Mivel a téglát nem égették ki, hanem természetes módon hagyták megszáradni, ez hozzájárult az agyagba zárt genetikai anyag megőrzéséhez.

A téglán található felirat miatt az agyagot egy adott régió egy viszonylag meghatározott időszakához tudjuk rendelni

– mondta Dr. Troels Arbøll, az Oxfordi Egyetem munkatársa. – Ez azt jelenti, hogy a tégla egy biológiai sokféleség időkapszulájaként szolgál, amely a helyszínre és annak a környezetére vonatkozó információkat rejt.

Ebben az esetben pedig egyedülálló hozzáférést biztosít a kutatók számára az ókori asszírokhoz.