Lehet sokan nem is gondolnák, de bizony már Magyarországon is léteznek a kaktuszoknak kivadult állományai, amik nyomon követésével és felszámolásával egyre többet kell, hogy foglalkozzunk, és egyre többször kell, hogy szót ejtsünk.
Tévhit, hogy a kaktuszok csak a meleg éghajlatú területeken életképesek. Vannak olyan fajaik, amik hosszú, hideg időszakokat is túlélnek, akár -20°C-on is! Magyarország egyre több pontján (pl. Kiskunság, Kemeneshát, Mecsek, Pilis, Vértes, Villányi-hegység) találunk már olyan populációkat, amelyek túlélik a teleket.
Mivel egy viszonylag újonnan megjelenő problémakörről van szó, nagyon fontos hogy ismerjük a kivadulások helyeit, és hogy tájékoztassuk a lakosságot arról, hogy ne ültessék ki ezt a növényt a száraz gyepekbe!
Hazánkban a kaktuszok terjedésének leginkább a nyílt homokpusztagyepek és sziklagyepek kedveznek. Igazgatóságunk működési területén már a Mátrában is megjelentek. Áprilisban adtunk hírt róla, hogy kollégáink Heves megyében, Gyöngyöspata külterületén számoltak fel egy viszonylag nagyobb kiterjedésű medvetalp kaktusz (Opuntia sp.) állományt.
Igazgatóságunk Nógrádi Tájegységénél is ismert volt két terület, ahol valószínűleg kiültetés következtében jelentek meg a kaktuszok, Cered és Nemti mellett, Nógrád vármegyében. Cereden a közút melletti homokkő oldalon találtuk meg őket. Ezt a két kis állományt sikerült nyár elején fölszámolnunk, köszönjük ebben (is) az illetékes természetvédelmi őrök aktív segítségét. Ezen nógrádi kaktuszok meghatározásában dr. Kelemen András volt a segítségünkre, aki a Kiskunságban invazívan terjedő kaktuszokkal – medvetalpkaktuszok (Opuntia spp.), kötélkaktuszok (Cylinropuntia spp.) – foglalkozik évek óta. Mind a három helyen heverő medvetalpkaktusz (Opuntia humifusa) kivadulása történt a nógrádi és hevesi esetekben egyaránt.
Egy faj kivételével ezek a növények kizárólag Amerikában őshonosak. Nálunk elvadulva az inváziós tulajdonságok negatív hatásait vonják maguk után: nem valók ide, gyorsan szaporodnak, nagy felületeket boríthatnak el, és ezáltal veszélyeztetik az őshonos élővilágot. A mediterrán országok sziklagyepjeit sok helyen már úgy elborították a kaktuszok, hogy nem csak őshonos állat- és növényfajok, de már a birkanyájak és a tengert csodálni szándékozó emberek is kiszorultak róluk.
A védekezéshez leginkább a megelőzéssel járulhatunk hozzá.
Ne ültessünk kaktuszokat semmilyen célból a természetes környezetbe!
Ügyeljünk a növényi hulladékra is, amennyiben kaktusz kerül közé!
Mielőtt kidobnák a kukába/közösségi komposztálóba/otthoni komposztálóba a növényt, hagyjuk a napon minimum hetekre száradni, és amikor már teljesen barnára száradt és csörögve törik, csak akkor dobjuk ki.
Se a terméseket, se a "leveleket" (nóduszokat) ne dobáljuk el zölden, mert a kaktusz vegetatívan (a "levelekről") és magról is jól szaporodik.
Tisztelettel kérünk mindenkit, aki kivadult kaktuszokkal találkozik, hogy az információt juttassa el az illetékes nemzetipark-igazgatóság titkárságára
(a mi esetünkben: titkarsag@bnpi.hu), vagy csatlakozzon a közösségi oldalon (Facebook) a „Kaktuszok a természetben" nevű csoporthoz, ahol megosztja az információt! Az észlelés rögzítéséhez szükséges a kaktuszról készült fotó és a helyszín pontos (lehetőleg koordinátákkal történő) megadása.
Köszönjük, ha tájékozottságukkal – illetve a kivadult kaktuszok észlelésének megosztásával – segítik az inváziós fajokkal foglalkozó munkatársak munkáját, valamint a természet védelmét!
(Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság: https://www.bnpi.hu/)