A teknősök - víziteknősök, szárazföldi teknősök és tengeri teknősök - páncélja addig növekszik, míg az állat él - és van amelyik figyelemreméltóan hosszú életű. Cyler Conrad és öt faj páncélját elemezte olyan területekről, ahol potenciálisan felhalmozódhat antropogén uránium a nukleáris kihullás és/vagy hulladék révén. Felfedezéüket a PNAS Nexus magazinban publikálták.
Szokatlan urániumnyomokat találtak egy a Marshall-szgeteki Köztársaság Enewetak-zátonyáról származó zöld teknősben, egy Utah állam délnyugati részén lévő Nevadai Nemzetbiztonsági Helyszínéről (korábban Nevadai Teszt Helyszín) származó sivatagi teknősben, egy a Dél-Karolina állambéli Savannah-folyóból származó hieroglifás ékszerteknősben, és egy a Tennessee állambéli Oak Ridge városból származó dobozteknősben, ahol nukleáris fegyverekkel kapcsolatos munka folyt a második világháború után.
Az Enewetak-zátonyról származó teknőst 1978-ban gyűjtötték, körülbelül 20 évvel azután, hogy a helyszínen nukleáris teszteket végeztek. A kutatók arra gondoltak, hogy a tisztítási ténykedések felkavarták a szennyezett üledéket - de az is lehetséges, hogy az öröklött szennyezés jelen van a zátony lagúnában.
Az 1962-ben a Tennessee állambéli Oak Ridge városban gyűjtött keleti dobozteknős különböző héjrétegeiből származó különálló mintákból az uránium kitettség időbeli történetét tudjuk meg. A dobozteknős legszennyezettebb páncélrétege az, amelyikkel született, ami azt sugallja, hogy az anyjában még magasabb a szennyezés szintje. A 20-ik század nukleáris telepítéseinek, teszteléseinek és termeléseinek öröksége még itt van körülöttünk - és a teknősszerű hüllők páncélja használható környezeti monitorként, a szerzők szerint.
(Forrás: https://phys.org/)