Egykor rengeteg teknős élt a Galápagos-szigeteken a késői 19. századig, de a Galápagoson rendszeresen kikötő tengerészek és a halászok levadászták,és ezzel a kihalás szélére sodorták őket. Így volt ez Pinta-szigetek óriásteknőseivel is.
Mivel a vadászok, halászok, tengerészek a Pinta-sziget élővilágát teljesen kizsákmányolták és a teknősöket kiirtották,
valamint élőhelyüket idegenhonos betelepített fajokkal, konkrétan kecskékkel tönkretették, a fajt kihaltnak hitték, mígnem egy magyar tudós, Vágvölgyi József 1971-ben a sziget csigáinak tanulmányozása során egy óriásteknősre lett figyelmes és amikor visszatért a kikötőbe, jelentést tett a megfigyeléséről. A tudósokat meglepte felfedezés, mivel a Pinta teknőst már kihalt fajnak vélték.
A Galápagos Nemzeti Park vadőrei megvédendő a teknőst, az állatot 1972-ben a a Santa Cruz-szigeteken fekvő nemzeti parkba vitték. Eltekintve az óriás teknősök hiányától, a Pinta-sziget egészen 1959-ig majdnem az ősi állapotában maradt fenn, amikor a halászok 3 kecskét vittek a szigetre, hogy a kikötőtől távol is legyen friss húsforrásuk.
A kis kecskepopuláció azonban viharos gyorsasággal elszaporodott, a becslések szerint 1970-re már mintegy 40.000 egyed élt a szigeten. Az elvadult kecskék letarolták a növényzetet, megsemmisítve ezzel a teknősök élőhelyét. Amikor a múltban az első hajó megérkezett a szigetre, mindegyik teknősfajból még több ezer élt Pintán.
A tengerészek felfedezték azt a figyelemre méltó tényt, hogy ezek az állatok képesek akár egy évig is meglenni élelem és víz nélkül, ezért
magukkal vitték őket a hajókra eleven élelmiszerraktárként, és a hosszú tengeri utakon megették a teknősöket.
A természetvédők szerették volna, hogy Magányos George-nak legyenek utódai, a faj fennmaradása érdekében. Azt remélték, hogy találnak egy fajbéli nőstényt, de sem a szigeten, sem az állatkertekben nem leltek rá az egyedülinek bizonyult óriásteknős párjára.
A felfedezés nagy hírt vert fel, és az amerikai média Lonesome George néven kezdte emlegetni egy 1950-es évekbeli televíziós humorista, George Gobel után, aki ezt a nevet adta magának, és a név a teknősre is ráragadt. 1992-ben a Nemzeti Park lehetővé tette a látogatók számára Lonesome George vizitálását, és erre a célra építettek egy fészkelő hellyel ellátott karámot.
Magányos György számára az Isabela-sziget északi részén fekvő Wolf vulkán környékéről kettő nőstényt hoztak társaságnak , melyekről úgy vélték, hogy a fajuk a leghasonlóbb Gerorge fajához. Tizenöt év együttélés után az egyikkel párosodott is, de a 9 tojás terméketlen lett és a vele egy karámban élő – mint később kiderült, hozzá genetikailag legközelebb álló – Espanola nőstényekkel nem került ilyen közeli viszonyba, így végül
Magányos György 2012-ben utód nélkül hunyt el.
Július 24-én reggel a gondozója, Fausto Llena talált rá a holtan a karámban. George korát mind a mai napig nem tudni pontosan, a tudósok száz évesnek becsülték, de az alfajok akár 200 évig is elélnek.
George jellegzetes ismertetőjegye az extrém hosszú nyaka és nyeregalakú páncélja,
amely elöl kissé felemelkedik, mint a nyereg. Magányos George kaktuszt, bozótleveleket valamint füveket fogyasztott, és relatíve jó egészségnek örvendett, azonban más óriásteknősöktől eltérően súlyosan túlsúlyosnak bizonyult, ezért az 1980-as években fogyókúrára fogták. A Galapagos-szigetek óriásteknősei hímjeinek a súlya meghaladhatja a 300 kilogrammot, így ezek a legnagyobb ma élő teknősök.
A neves brit természettudós és ismeretterjesztő, Sir David Attenborough a BBC egyik műsorában beszélt megható találkozásáról Magányos Györggyel. Még Sir David is csak limitált időt, mindössez 15 percet tölthetett el kora reggel az óriásteknős társaságában, még azt megelőzően, hogy a látogatók belléphettek volna a park területére.
A híres tudós elmondta, megtisztelőnek érzi, hogy találkozhatott az állattal, és köszönetet mondott a Galápgos-szigeteki hatóságoknak,
hogy lehetővé tették számára az "úriemberrel" való randevút.
Igen pontosan így nevezte Magányos Györgyöt, mivel igen finoman kellett bánni vele.
Egy bokor alatt szunyókált, és a tudósnak kedve lett volna megkopogtatni a páncélját, hogy felébressze, de természetesen nem tette,
hanem türelmesen kivárta, amíg George szép lassan magától felébred,
kinyújtja nyakát, és egyenest a szemébe néz. E nevezetes találkozó után két héttel később George-ot álmában érte a halál. A zoológusok szerint természetes halállal halt meg, öregsége miatt.
George testét bebalzsamozták, amit az ecuadori főváros, Quito múzeumában állítottak ki.
De a vérvonala talán továbbhalad. A valószínűleg vadászok és kalózok által a régmúltban az Isabela-szigeteke vitt részben a Pinta-szigetekről származó hibrid teknős faj felfedezésével lehetőség nyílt, hogy létrehozzanak egy reproduktív kolóniát a Pinta-szigeteken és helyreállítsák a teknős populációt.
A 16. század elején felfedezett Galápagos vulkanikus szigetek lánca Ecuador partjai mentén, Dél-Amerikában. Amikor Darwin 1835-ben meglátogatta a szigetcsoportot, alaposan megfigyelte a helyi növényeket és állatokat.
A brit tudóst elbűvölték az itt élő fajok, amelyekről úgy tűnt, hogy a kontinensen élő hasonló fajok közeli rokonai lehetnek, ám az egyes szigeteken sok az eltérő változatuk.
Darwin azon tűnődött, hogy vajon a dél-amerikai fajok érhették-e el Galápagost, és megváltoztak,
hogy alkalmazkodjanak az új környezethez? Ez az ötlet vezette el végül az evolúció elméletéhez.
A Galápagos-szigetcsoport elszigetelt élőhelyekből áll, és mindegyik szigeten más és más teknősfaj él. A teknőjük alakjából pontosan tudni lehet, hogy melyik szigetről származnak. Ha gömbölyű a páncél eleje, akkor az állat nedves éghajlatú szigetről való, ahol buja, és vízben dús növényekkel táplálkozik. A szárazabb szigetekről valóknak ettől eltérő páncéljuk van.
A nyereghátú teknősöknek - mint amilyen Magányos George is volt -, elöl kissé felemelkedik a páncéljuk úgy, mint a nyeregkápa, ennek köszönhetően könnyebben magasra tudják emelni a fejüket ahhoz, hogy elérjék a fásszárú növények, mint például a fakaktusz termését illetve leveleit.
A kupola alakú páncéllal rendelkező teknősök élőhelyén sok a földközeli növény, ezért nekik nem kell emelgetni a fejüket, hogy elérjék a táplálékot.
Az alábbi videón Magányos György látható.