Az Ausztrál Tudományos Akadémia (AAS) által közzétett jelentés különböző emissziós lehetőségek alapján vizsgálta a zátony lehetséges kilátásait.
A jelentés szerint 2050-re a világ legnagyobb korallzátonyának károsodása helyrehozhatatlan válhat, függetlenül attól, hogy a globális szén-dioxid-kibocsátás stabilizálódik-e.
A jelentés a szövetségi éghajlatváltozási, energiaügyi, környezeti és vízügyi minisztérium kérésére készült, amely megbízta az AAS-t, hogy szervezzen meg három szakértői kerekasztal-beszélgetést a zátonyra gyakorolt éghajlati hatásokról, a közbelépések lehetőségeiről, valamint a zátony jövőjéről.
A jelentéshez több mint 80 vezető szakértő járult hozzá.
A jelentés arra is rámutat, hogy
középtávon van lehetőség a zátony állapotromlásának lassítására,
ehhez azonban Ausztráliának azonnali lépéseket kell tennie.
A jelentés számos ajánlást tesz annak érdekében, hogy a zátony helyzetén javítsanak, beleértve a jelenlegi rendszer átfogó felülvizsgálatát, az őslakosok földgazdálkodással kapcsolatos ismereteinek további hasznosítását, valamint a zátonyról gyűjtött ökológiai adatok szabványosítását és központosítását.