A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében fekvő Rudabánya nevét szinte mindenki ismeri. Az őslények világa iránt érdeklődők számára elsősorban az 1965-ben itt felfedezett 10 millió éves miocén időszaki emberszabású ősmajom, az emberré válás evolúciójának jobb megértését elősegítő Rudapithecus hungaricus világhírű fosszíliája miatt lehet ismerős a borsodi kisváros.
De Rudabánya a magyar történelembe is beírta a nevét. A középkorban az Anjou-ház uralkodásának idején, a 14. században Rudabányán aranyat és ezüstöt bányásztak a királyi pénzverde számára.
De nemcsak nemesfémeket, hanem a fontos ipari alapanyagnak számító vasércet is bányásztak Rudabányán már az ókortól kezdve. A település szláv eredetű neve ugyancsak a vasércre utal, a "ruda" ugyanis vasat, illetve vörös földet jelent. Rudabányán a 19. század végén kezdődött el a nagyüzemi vasérc kitermelés. Az 1945 után kibontakozó kommunista rendszer, a Rákosi-diktatúra a sztálini erőltetett iparosítás jegyében
Magyarországot a „vas és az acél országává" akarta tenni
teljesen figyelmen kívül hagyva az ország sajátosságait.
Ennek a mindenféle szakmaiságot nélkülöző ötletnek Rudabánya lett a központja a kommunista voluntarizmus jóvoltából. A kimerülő telepek miatt ráfizetésessé és gazdaságtalanná vált vasércbányászatot csak1985-ben szüntették be végleg, az elhagyott tárnákat és külszíni fejtéseket pedig szépen lassan visszavette a természet.
A vidék alapkőzetét alkotó tengeri eredetű triász időszaki mészkő és dolomit különösen „fogékony" a karsztosodásra. A Rudabányai-tó a bányaműveléssel egykor érintett területen, a Vilmos és az Andrássy fejtés határánál fekvő két kisebb karsztos aljzatú tavacska összeolvadásával jött létre. Az így keletkezett tengerszem a méretét tekintve önmagában még nem valami impozáns víztömeg, hiszen csak 300 méter hosszú és átlagosan 80 méter széles.
Viszont a hosszú évtizedeken át folytatott és folyamatosan mélyített vasérc-külfejtés miatt a meredek sziklafalak közé szorult tó meglepően mély. A felszíntől számítva csak 62 méteres mélységben lehet elérni a sziklás mederaljzatot,
és ezzel a Rudabányai-tó számít Magyarország legmélyebb tavának.
A tó legmélyebb pontján a vízoszlop hidrosztatikus nyomása már eléri a 7 atmoszférát (at).
E vízmélység szemléltetésére érdemes megjegyezni, hogy sűrített levegővel - a mélységi merülésre is kiképzett - légzőkészülékes búvárok maximum 40 méterig tudnak lemerülni; ez az abszolút maximális merülési mélységhatáruk.
A Rudabányai-tó fenekére ezért legfeljebb csak a speciálisan kiképzett technikai búvárok képesek lejutni.
A Rudabányai-tó mélységéhez még egy szemléletes hasonlat: az Adriai-tengeren Premuda szigetétől 6,5 tengeri mérföldre (mintegy 11,7 kilométerre) nyugatra 1918. június 10-én hullámsírba merült Szent István csatahajó a tó mélységével azonos mélységben fekszik.
A Rudabányai-tó azonban nemcsak a mélységével, hanem az átlátszóságával is a tengerre emlékeztető víztömeg. A karsztos mederaljzat és a sziklás partvonal miatt a tó vize - a síkvidéki tavainkkal szemben - mentes a nagy mennyiségű lebegő hordaléktól. A rendkívül nagy mélység és a szinte alig létező gyenge vertikális áramlás miatt a tó vize erősen keresztrétegzett. Erre vezethető vissza, hogy a Rudabányai-tó víztömegében több, egymástól igen éles határral elválasztódó hőváltó réteghatár (termoklin) található.
Amíg nyáron az erős napsugárzás hatására a tó felszíni vízhőmérséklete akár +24 - +25 Celsius fokra is felmelegedhet, addig odalent
a hatvan méter körüli mélységben már dermesztően hideg a víz, mindössze + 6 Celsius fokos.
A tiszta és átlátszó víz szegény a tápanyagokban, ezért a Rudabányait-tó élővilága is meglehetősen szerénynek számít; a „makrofaunát" mindössze néhány halfaj képviseli. A tó környezete viszont valóban festői: a meredek sziklák alkotta part a rátelepedett növényzettel és a türkiz-kobalt színben játszó vízfelszín megkapóan szép látványt nyújt.
A tó ugyan magánterületen fekszik, de a Rudabányai Múzeumhoz történt előzetes bejelentkezés alapján szabadon látogatható a szép tengerszem, Magyarország legmélyebb tava.