Az erdélyi fejedelem, aki tiszteletben tartotta mások meggyőződését

Báthory István lengyel király és udvara Jan Matejko festményén. A híres uralkodó Erzsébet nagybátyja volt

Négyszázkilencven éve, 1533. szeptember 27-én született Báthory (más írásmód szerint Báthori) István, az önálló Erdély első jelentős fejedelme, akiben a lengyelek is egyik legnagyobb királyukat tisztelik.

A rendek Báthoryt választották meg

Szilágysomlyón született somlyói Báthory István erdélyi vajda és Telegdi Katalin fiaként. Várdai Pál esztergomi érsek, majd I. Ferdinánd bécsi udvarában töltötte apródéveit, az egyetemet Padovában végezte.

A humanista műveltségű, jó politikai érzékkel és hatalmas vagyonnal megáldott Báthory alig volt huszonhárom éves, amikor ő fogadta az Erdélybe visszatérő Izabella királynét (Szapolyai János özvegyét) és annak fiát, János Zsigmond megválasztott királyt.

Megkapta a legfontosabb erdélyi katonai pozíciót, váradi főkapitány lett, két ízben járt követként a császárnál, és a második alkalommal két évre börtönbe vetették, csak 1567-ben engedték haza.

Ténylegesen János Zsigmond fejedelemsége idején szakadt el Erdély az anyaországtól, ám továbbra is a Szent Korona része maradt Forrás: Wikimedia Commons

Kiszabadulása után birtokaira húzódott vissza, politikai szerepet nem vállalt. Katolikus hitéről nem volt hajlandó lemondani, és amikor János Zsigmond erővel akarta unitárius vallásra téríteni, megfutamította annak katonáit.

János Zsigmond 1570-ben, a speyeri egyezményben végleg lemondott a magyar királyi címről, de megtarthatta Erdélyt magának és utódainak.

A következő évben azonban utód nélkül halt meg, és az egyezmény szerint Erdély a Habsburg király, Miksa uralma alá került volna. Miksa Bekes Gáspárt jelölte a trónra, de a szabad fejedelemválasztás jogához ragaszkodó rendek inkább Báthoryt választották meg. Ő nemcsak a töröknek tette le a hűségesküt, hanem Miksát is hűségéről biztosította, ám az mégis kinevezte Bekest erdélyi vajdának. Az udvarhű trónkövetelőt Báthory az 1575. július 8-i kerelőszentpáli csatában leverte, híveit kegyetlenül kivégeztette.

A koronázás minden feltételét teljesítette

Fejedelemként a korábbi adományok fölülvizsgálásával, a kereskedelem és bányászat fölvirágoztatásával, új árszabás bevezetésével szervezte át a gazdasági életet. Megerősítette a katonai védővonalat, ő rendelte el Várad erődítését. Az oktatás fellendítésére behívta a jezsuitákat, 1581-ben megalapította a kolozsvári akadémiát.

Udvarában itáliai egyetemeken végzett értelmiségiekkel vette körül magát, ő maga is kiváló stílusú leveleket írt.

Lengyelországban 1572-ben Zsigmond Ágosttal férfiágon kihalt a Jagelló-dinasztia, s az üresen maradt trónt Miksa is meg akarta szerezni. A hagyományosan magyarbarát és Habsburg-ellenes lengyel rendek 1576-ban inkább a megnövekedett tekintélyű Báthoryt hívták meg uralkodónak, aki azonnal Krakkóba sietett. A koronázás minden feltételét teljesítette, ezek között az is szerepelt, hogy költözzön Lengyelországba és elvette a csúnyácska, nála idősebb Annát, az utolsó Jagelló-házi lengyel király nővérét. Erdély trónjáról nem mondott le, előbb bátyját, Báthory Kristófot, majd az ő halála után annak kiskorú gyermekét, Zsigmondot tette meg vajdává, ekkoriban kormányzótanács intézte az ügyeket.

Báthory István lengyel király (1576-1586) Forrás: Keptar.uz.ua

A legfontosabb dolgokban persze a Krakkóban székelő erdélyi kancellária útján ő maga döntött.

Báthory világosan látta a csapdahelyzetet, amelybe a két nagyhatalom közé szorult Magyarország került, s Martinuzzi György politikáját folytatva lavírozni igyekezett a Habsburgok és a törökök között. Lengyel királyként sikerült féken tartania a széthúzó rendeket, három sikeres hadjáratot vezetett Rettegett Iván orosz cár ellen és visszahódította Livóniát. A vallási villongások korában feltűnő türelmességet tanúsított, és bár ő maga hívő katolikus volt, tiszteletben tartotta mások meggyőződését. Miként mondta: „Én nemzetségeknek vagyok királya, nem a lelkiismeretnek, melynek Isten az ura."

Fia nem született

Báthory álma Lengyelország, Magyarország és Erdély államszövetsége volt (a magyar trónra Kristóf testvérét, Erdély élére Jan Zamoyski lengyel kancellárt szánta), amely egyaránt szolgálta volna a Habsburgok és a török visszaszorítását. A megvalósításra nem maradt ideje, 1586. december 12-én váratlanul meghalt a lengyelországi Grodnóban (ma Hrodna, Fehéroroszország).

Báthory István lengyel király és udvara Jan Matejko festményén. A híres uralkodó Erzsébet nagybátyja volt Forrás: Wikimedia Commons

Akkoriban sokan gondolták úgy, hogy megmérgezték, de újabban elvégzett orvosi kutatások alapján biztosra vehető, hogy a fiatal kora óta betegségek által gyötört Báthory természetes okokból halt meg.

Mivel fia nem született, a lengyel trónon feleségének unokaöccse, III. Zsigmond, Erdélyben Báthory Zsigmond követte. Halála után kettős koporsóban, egy tölgyfa és egy ónkoporsóban helyezték örök nyugalomra a krakkói Wawel katedrális altemplomában. Uralkodása mindkét országának virágkorát jelentette. A lengyelek ma is egyik legnagyobb királyukat tisztelik benne, egy népszerű ottani mondás szerint „Vagy ne született volna, vagy ha született, örökké élne".

(MTVA Sajtóarchívum)